A Velencei-tó vízutánpótlásában kulcsszerepet játszó Pátkai-tározó vízminőségének hosszú évek óta tartó romlása mögött nem elsősorban a mezőgazdasági tevékenység, hanem a szakszerűtlen halgazdálkodási gyakorlat áll – derült ki egy frissen publikált, két éven át tartó átfogó kutatás eredményeiből.
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízminőségi Kutatócsoportja által végzett vizsgálat most nyilvánosságra hozott adatai alapvetően írják át az eddigi feltételezéseket a térség vízminőségi problémáinak okairól.
Váratlan eredmény hosszú kutatás után
A 2024-2026 között lefolytatott részletes vizsgálatsorozat során a kutatók negyedévente vettek mintákat a tározó különböző pontjain, miközben a befolyó vízfolyások és a környező mezőgazdasági területek szennyezőanyag-terhelését is elemezték.
„Meglepő eredményre jutottunk” – nyilatkozta Dr. Kovács Márton hidrológus, a kutatócsoport vezetője. „Az elmúlt évtizedben általánosan elfogadott nézet volt, hogy a tározó vízminőség-romlásáért elsősorban a környező mezőgazdasági területekről bemosódó műtrágyák és növényvédőszerek felelősek. Adataink azonban egyértelműen más irányba mutatnak.”
A kutatás eredményei szerint a vízminőség-romlás fő oka a tározóban folytatott intenzív halgazdálkodás, különösen a túlzott mértékű haltelepítés és az ezzel járó takarmányozási gyakorlat. A kutatók megállapították, hogy az elmúlt öt évben közel 40 százalékkal nőtt a tározóba telepített halak mennyisége, miközben a vízminőségi paraméterek folyamatosan romlottak.
Számok és tények a háttérben
A vizsgálat konkrét számadatokkal is szolgál: a tározó vizében mért nitrogén- és foszforterhelés 68%-a közvetlenül a halgazdálkodási tevékenységből származik. A halak etetésére használt takarmány jelentős része nem hasznosul, és szerves anyagként feldúsulva járul hozzá az algásodáshoz és a vízminőség általános romlásához.
A kutatás során a szakértők különös figyelmet fordítottak a 2025-ös rendkívül csapadékos nyár hatásainak elemzésére is, amikor a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék jelentősen megemelte a tározó vízszintjét. Érdekes módon a vízminőség még ekkor sem javult számottevően, ami szintén arra utal, hogy nem elsősorban a külső szennyezők, hanem a tározón belüli folyamatok felelősek a problémákért.
„A mezőgazdasági területekről bemosódó szennyezőanyagok mértéke jóval alatta maradt az előzetes várakozásainknak” – magyarázta Horváth Eszter ökológus, a kutatócsoport tagja. „A környező földterületeken az utóbbi években bevezetett precíziós gazdálkodási módszerek és a szigorodó környezetvédelmi előírások betartása meghozta az eredményét.”
A halgazdálkodás problémái
A vizsgálat rávilágított arra is, hogy a halgazdálkodási gyakorlat nemcsak a túltelepítés miatt jelent problémát. A rendszeres haltelepítések során olyan fajok is bekerültek a tározóba – elsősorban az amur és a busa különböző fajai –, amelyek alapvetően megváltoztatják a vízi ökoszisztéma egyensúlyát. Ezek a halfajok táplálkozási szokásaik révén felkavarják az üledéket és hozzájárulnak a víz zavarosodásához.
„A halgazdálkodás jelenlegi formája nem fenntartható” – hangsúlyozta Takács Béla, a Velencei-tavi Halászati Szövetség szakértője, aki nem vett részt a kutatásban, de értékelte annak eredményeit. „A horgászturizmus rövid távú érdekei és a vízminőség hosszú távú fenntarthatósága között egyensúlyt kell találni, különben a tározó ökológiai állapota tovább romlik.”
Megoldási javaslatok és várható intézkedések
A kutatás befejezését követően a szakértők konkrét javaslatcsomagot dolgoztak ki a helyzet kezelésére. Ezek között szerepel a haltelepítés mértékének 30-40 százalékos csökkentése, a takarmányozási gyakorlat felülvizsgálata, valamint egy új, fenntartható halgazdálkodási terv kidolgozása.
Az eredmények nyomán a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság már jelezte, hogy 2026 második felétől szigorítani fogja a tározó halgazdálkodási engedélyeinek feltételeit, és fokozott figyelmet fordít a vízminőségi paraméterek rendszeres ellenőrzésére.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) közleményben reagált a kutatási eredményekre, amelyben elismerte a problémát, és együttműködési szándékát fejezte ki. „A horgászok és a természetvédelem érdekei hosszú távon egybeesnek, hiszen mindannyiunk célja a jó vízminőség és az egészséges halállomány fenntartása” – írták.
Hatás a Velencei-tóra
A Pátkai-tározó vízminőségének javítása kulcsfontosságú a Velencei-tó szempontjából is, hiszen a tározóból leengedett víz közvetlenül befolyásolja a tó állapotát. A szakértők szerint a mostani eredmények tükrében újra kell gondolni a teljes vízrendszer kezelésének stratégiáját.
„A Velencei-tó elmúlt években tapasztalt problémái – az alacsony vízállás, az algásodás és a vízminőség-romlás – komplex okok következményei, de a Pátkai-tározó megfelelő kezelése nagyban hozzájárulhat a helyzet javulásához” – vélekedett Dr. Kovács Márton.
A kutatás eredményei alapján a szakemberek azt remélik, hogy 2027-re már érzékelhető javulás következhet be a tározó és közvetetten a Velencei-tó vízminőségében, amennyiben a javasolt intézkedéseket következetesen végrehajtják. Ez pedig nemcsak a helyi lakosok, hanem a térségbe látogató több százezer turista számára is kedvező változásokat hozhat.