Vényköteles gyógyszerek áfamentessége: Tényleges könnyítés vagy populista gesztus?
Bence Kovács, gazdaság szerkesztő
A kormányülés utáni bejelentés egyértelmű: szeptember 1-jétől a vényköteles gyógyszerek áfája nullára csökken. Ezt a lépést Magyarország vezetői azzal indokolják, hogy a jelenlegi helyzet „elfogadhatatlan”. A hír első pillantásra biztató, hiszen a betegség súlyos pénzügyi terhet ró a családokra, és minden forint számít. De vajon a gyakorlatban is ennyire egyszerű a kép? Egy alapos gazdasági elemzés rávilágít, hogy a jó szándék mögött komoly piaci torzulások és megválaszolatlan kérdések húzódhatnak meg.
A bejelentés és az azonnali kérdések
A miniszterelnök bejelentette a mértéket csökkentő intézkedést, de egy fontos részletre azonnal felhívta a figyelmet: a gyógyszerek végső fogyasztói árának megváltoztatásához a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) előzetes hozzájárulása szükséges. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyógyszertárak nem dönthetnek egyedül arról, hogy az áfacsökkentés teljes mértékben átjut-e a vásárlókhoz. Ez egy kulcsfontosságú pont, amely megkérdőjelezi az intézkedés azonnali és teljes hatékonyságát.
Ugyanebben a közleményben említést tett a tűzifa áfájának 27%-ról 5%-ra történő csökkentéséről is, valamint az egészséges élelmiszerek kedvezményesebb adóztatásának lehetőségéről. Ez utóbbinál a miniszterelnök kifejezetten hangsúlyozta, hogy hosszabb előkészítésre van szükség, hogy a kereskedők „ne nyelhessék le az összeget”. Ha ez a probléma felmerül az élelmiszerek esetében, akkor a gyógyszerek piacán miért ne lenne jelen ugyanez a kockázat?
Piaci torzulás versus célzott támogatás
Gazdasági szempontból az általános áfamentesség vagy alacsony kulcs bevezetése gyakran problémás megoldás. Az ÁFA (általános forgalmi adó) elnevezése is arra utal: általános. Kivételek, kedvezményes kulcsok bevezetése megbonyolítja az adózást, torzítja a versenyt, és nem feltétlenül célszerű a társadalmi célok elérésére.
A vényköteles gyógyszerek esetében a kérdés még bonyolultabb. A gyógyszerpiac Magyarországon (és Európában) rendkívül szabályozott, a végső ár jelentős részét nem a forgalmazói árrés, hanem a gyártói ár és a járulékos adók (pl. társadalombiztosítási hozzájárulás, gyógyszeradó) teszi ki. Az ÁFA jelenleg 5%-os kulcsa a teljes ár viszonylag kis hányadát jelenti. Ha a probléma a gyógyszerárak magassága, akkor logikusabb lenne a gyógyszertámogatási rendszer, a referenciaár-modell vagy a gyógyszeradó felülvizsgálatán dolgozni, nem pedig egy olyan általános adóeszközzel próbálkozni, amelynek a haszna bizonytalan.
A valódi kérdés a hozzáférhetőség és a fizetőképesség. Azoknak a betegeknek, akiknek krónikus, drága gyógyszerekre van szükségük, a jelenlegi támogatási rendszer nem mindig biztosít kellő védelmet. Az ÁFA-mentesség egyfajta „szétszórt” támogatás: mindenki megkapja, függetlenül anyagi helyzetétől, miközben a leginkább rászorulók célzottabb segítségre szorulnának. Ez nem optimális erőforrás-allokáció.
Az európai kontextus és a verseny hiánya
Az Európai Unióban a gyógyszerek ÁFA-kulcsa országonként változik, sok tagállam alkalmaz kedvezményes kulcsot vagy mentességet. Ez önmagában nem probléma. A magyar helyzetet azonban az teszi egyedivé, hogy a gyógyszerpiac erősen centralizált és az állam szoros felügyelete alatt áll. Az árbecslési és támogatási mechanizmusok bonyolultak. Egy ilyen környezetben az ÁFA-kulcs változtatásának hatása sokkal nehezebben követhető és kezelhető, mint egy versenyképesebb piacon.
A legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy a bejelentés párhuzamosan említi a tűzifa és az egészséges élelmiszerek adókedvezményeit. Ez erősíti azt a gyanút, hogy itt nem egy átgondolt, az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát szolgáló gazdaságpolitikai stratégiáról van szó, hanem inkább rövid távú, látszatintézkedésekről, amelyeket a költségvetési források rovására hajtanak végre. Az ilyen „adócsomagok” gyakran nem a piaci mechanizmusok működését segítik elő, hanem további bürokratikus akadályokat és előzetes engedélyek szükségességét teremtik – ahogy azt a NEAK hozzájárulás is mutatja.
A fogyasztó védelme: Hol marad az átláthatóság?
A liberális gazdaságpolitika egyik alapköve a fogyasztó védelme és tájékoztatása. Ebből a szempontból a bejelentés aggasztóan hiányos. A betegek, mint végfelhasználók, joggal várják, hogy pontosan tudják: szeptember 1-jétől mennyivel olcsóbban kapják meg a gyógyszerüket? A válasz nem egyértelmű. A NEAK előzetes engedélyeztetése azt jelenti, hogy a folyamat nem automatikus, és késések is lehetnek. Továbbá, ha az állam valóban a fogyasztó oldalán állna, akkor a tűzifa és élelmiszer esetében felvetett „le nem nyelési” garanciát a gyógyszereknél is kikényszerítené, például átlátható kötelező árrés-szabályozással vagy közvetlen támogatással.
Összegzés: Szándék versus hatékonyság
A vényköteles gyógyszerek ÁFA-mentességének bejelentése szimpatikus szándéknak tűnik, amely a nehéz helyzetben lévő betegek megsegítésére irányul. A gazdasági valóság azonban összetettebb.
- A hatékony segítség célzottabb lenne, a leginkább rászorulókra fókuszálva, nem pedig általános adókedvezmény formájában.
- Az intézkedés nem érinti a gyógyszerárak magasának alapvető okait (gyártói árak, támogatási rendszer).
- A NEAK engedélyeztetése bizonytalanságot és késedelmet okozhat, csökkentve az intézkedés azonnali hasznát.
- A párhuzamosan bejelentett egyéb adókedvezmények azt sugallják, hogy inkább rövid távú politikai gesztusról van szó, mintsem egy átfogó egészségügyi-gazdasági stratégiáról.
A betegeknek valódi könnyítésre van szükségük. Ezt azonban nem a piaci mechanizmusok további elferdítésével, hanem a magyar egészségbiztosítási rendszer hatékonyabbá és igazságosabbá tételével, a verseny elősegítésével a gyógyszerellátásban, és a társadalmi szolidaritás erősítésével lehetne elérni. Az ÁFA-mentesség ezen az úton csak egy meglehetősen bizonytalan hatású kitérőnek tűnik. Az igazi próbára azután kerül sor, amikor a gyógyszertárak kirakataiban megjelennek szeptemberi árak – és kiderül, hogy ki is élvezte ténylegesen az adókedvezményt: a beteg vagy a gyógyszerellátás láncolatának más résztvevői.