A központi államadósság hétévi csúcsát döntötte meg a forint erősödése
Magyarország központi költségvetésének adóssága az idei első félévben bruttó 2542 milliárd forinttal nőtt, elérve a 62,94 billió forintot. A szám mögött azonban két erőteljes, egymással szembe menő trend rejlik: az állam újabb forintalapú hitelek felvételével párhuzamosan a forint árfolyamának jelentős keményedése drámai mértékben csökkentette a devizában fennálló adósság forintértékét. Ez a valutacsere-hatás lényegében megfékezte az adósság növekedését, és újabb kérdéseket vet fel a finanszírozási szerkezet fenntarthatóságáról.
A számok titka: hitelfelvétel kontra árfolyamnyereség
A Pénzügyminisztérium közlése szerint az adósságállományt első sorban a forintalapú új hitelek felvétele növelte. A nettó forintkibocsátás, vagyis az a többlet, amennyivel több forinthitelt vett fel az állam, mint amennyit törlesztett, 2899,8 milliárd forint volt. Ehhez jött még a devizaalapú nettó hitelfelvétel 1188,6 milliárd forintos növelő hatása.
Ha csak ezek a tényezők játszottak volna, az államadósság közel 4100 milliárd forinttal ugrott volna fél év alatt. Ez azonban nem történt meg. Az oka a forint 2025 első hat hónapjában tapasztalt jelentős erősödése. A devizában (főként euróban és dollárban) denominált adósság forintban számított értékét a kedvező árfolyamváltozás 1535,9 milliárd forinttal csökkentette. Mintha az államkincstár ezt az összeget visszafizette volna, anélkül, hogy egy fillér ki is mozdult volna a kasszából.
Ennek eredményeképpen a devizaadósság forintértéke 247,3 milliárd forinttal csökkent, 17,46 billió forintra. A teljes államadósságon belüli részesedése így 29,4%-ról 27,7%-ra mérséklődött, ami 2018 óta a legalacsonyabb arány. Ez egyértelmű pozitívum a makrogazdasági stabilitás szempontjából, hiszen csökken az árfolyamingadozásokkal szembeni kitettség.
A forintadósság fellegei: a lakosság mint fő hitelfelvevő
A kép másik oldala viszont aggodalomra ad okot. Míg a devizaadósság értéke csökkent, a forintadósság 2899,8 milliárd forinttal nőtt, 45,48 billió forintra. Ennek motorja egyértelműen a lakossági állampapírpiac. A háztartások által tartott állampapírok állománya tavaly december óta 965 milliárd forinttal gyarapodott, és elérte a 12,69 billió forintot.
A részletek még érdekesebbek:
- A FixMÁP állománya 1352 milliárd forinttal ugrott, története során először átlépve az 5000 milliárd forintos határt.
- A MÁP Plusz portfóliója 448,9 milliárd forinttal bővült.
- Ezzel szemben a prémium állampapírok (PEMÁP) állománya 808 milliárd forinttal zsugorodott, ami valószínűleg a lejáró sorozatok nagy tömegének és a kedvezőtlenebb újakra való átállás hiányának tudható be.
Ez a trend azt mutatja, hogy a magyar állam finanszírozása egyre inkább a belföldi, forintalapú forrásokra, konkrétan a lakossági megtakarításokra épül. Ez önmagában nem probléma, sőt, csökkenti a külföldi piacok változásainak kitettségét. A kérdés a motiváció és a hatékonyság. A lakosság az állampapírokat magas realhozam (infláció feletti kamat) miatt veszi, ami az állam számára drága finanszírozási forma. A felvett tőkét viszont nem mindig fordítják olyan beruházásokra vagy reformokra, amelyek növelnék a jövőbeni gazdasági növekedési potenciált és adóbevételt, hanem gyakran folyó kiadások fedezésére vagy régi adósságok refinanszírozására.
Összefoglaló: Nyertünk vagy veszítünk?
Az első féléves adósságstatisztika vegyes képet fest.
A pozitívum: A forint erősödése jelentős „árfolyamnyereséget” hozott, amely technikailag javította az adósságmutatókat és csökkentette a devizakitettséget. Ez rövid távon stabilizáló hatású.
A kihívás: Az adósság szerkezete továbbra is egyre inkább a belföldi forintforrások felé billen, ami drágább és potenciálisan kevésbé diverzifikált. A lakossági megtakarítások nagy volumenű elcsatornázása az állampapírokba torzítja a tőkepiacot, mivel a bankrendszerbe kevesebb hosszú távú forrás jut, ami hátrányt jelenthet a vállalati szektor, különösen a kis- és középvállalkozások hitelezése szempontjából.
A lényeges kérdés továbbra is az, hogy az állam ezt a rendkívül drága forrást (a lakossági megtakarításokat magas kamaton) milyen hatékonysággal hasznosítja. Ha a felvett források a folyamatos fogyasztás finanszírozására mennek el, és nem növelik a gazdaság termelő képességét, akkor hosszú távon az adósságtörlesztés terhe egyre inkább az adófizetők vállára hárul. A forint árfolyamának ideiglenes erősödése ebben a struktúrában csak egy félévnyi lélegzetvételnyi helyzetjavulás. A valódi megoldás a költségvetési fegyelem és a növekedést serkentő gazdaságpolitika lenne, amely csökkentené az állam új adósságfelvételre való szükségét.
