Orbán Viktor februárban, az újabb választás előtt, szokatlan nyíltsággal fogalmazta meg: a választási rendszer olyan, hogy „a kis győzelmet is fölnagyítja, és elbillenti a győztes felé”. Ez az állítás, amit a kormánypárt vezetője egy kampányfórumon tett, lényegében a saját hatalmi pozíciójának egyik legfontosabb alapját ismerteti. De mi ennek a rendszernek a működési mechanizmusa? Hogyan alakul ki valójában a 199 parlamenti képviselői mandátum a szavazatokból?
- Az alapok
- A mandátumok kiosztásának lépései
- Első lépés: Az egyéni mandátumok (106)
- Második lépés: A listás mandátumok (93) elosztása – a küszöbök
- Harmadik lépés: A listás mandátumok pontos kiosztása – a pozitív töredékszavazat-visszaszámláló rendszer
- A rendszer gyakorlati hatása Orbán Viktor megfogalmazásában
- Összefoglalva
Alapvetően arról van szó, hogy minden választó két különböző típusú szavazatot adhat le: egy egyéni jelöltre, és egy pártlistára. Ezért a magyar rendszer vegyes választási rendszer. A magyarázat bonyolultabb, de megértésével világosabbá válik, hogy a szavazatok és a végleges mandátumok között miért gyakran nagy aránybeli különbség van.
Az alapok
A két szavazat, három lehetőség
A magyar Országgyűlésbe 199 képviselő kerül. A választás első, egyéni körében a választók országos összesítésben 106 egyéni képviselőt választanak. Ez azt jelenti, hogy Magyarország 106 választókerületre van felosztva. Minden kerületben több jelölt indul. A választó itt egy konkrét személyre szavaz. A kerületben a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyer, tehát itt „győztes mindent visz” elv érvényesül. Ez a győztes kerül be az Országgyűlésbe az adott választókerület képviselőjeként.
A választás második, listás körében a választók már nem egy személyre, hanem egy pártra, vagy pártszövetségre szavaznak. Ez a pártlista szavazat alapján osztják ki a parlamentben fennmaradó 93 mandátumot. Ez a listás mandátumkiosztás fontos szerepet játszik a végeredmény arányosságának, vagy aránytalanságának alakításában.
Egy választó tehát háromféleképpen lehet résztvevő:
- Szavazhat az egyéni jelöltre a saját választókerületében.
- Szavazhat a pártlistára nemzeti összesítésben.
- Nem szavazhat, és akkor nem vesz részt a mandátumok alakításában.
A mandátumok kiosztásának lépései
A mandátumok kiosztása nem egy egyszerű arányosítás. 2011 óta több lépcsőben, a Fidesz-KDNP vezetésével alakított ki a jelenlegi rendszert.
Első lépés: Az egyéni mandátumok (106)
Az egyéni kerületekben a nyertes egyéni jelölt automatikusan mandátumot kap. Ez már 106 helyet betölt a parlamentben. Fontos: ha egy párt jelöltje nyer egy kerületben, akkor ez a mandátum természetesen annak a pártnak „adódik”, még ha a választó maga más pártlistára szavazott.
Második lépés: A listás mandátumok (93) elosztása – a küszöbök
A listás mandátumok oda kerülnek, ahova a választók a pártlistára adott szavazatok alapján irányítják. De ehhez vannak korlátok, úgynevezett küszöbök. Csak azok a pártok vagy pártszövetségek kaphatnak listás mandátumot, amelyek:
- Az összes listás szavazat legalább 5%-át szerezték meg országos összesítésben, vagy
- Legalább egy egyéni mandátumot szereztek (vagyis nyerték egy választókerületet), és legalább három egyéni mandátumot szerezték összesítésben, vagy legalább 1%-ot a listán.
Ezek a küszöbök azt eredményezik, hogy a kis pártok, amelyek nem nyernek egyéni kerületeket és nem tudnak országosan jelentős listás támogatást összeszedni, kiüthetők a mandátumosztásból már ezen a ponton. Ez csökkenti a parlamentben a pártok számát.
Harmadik lépés: A listás mandátumok pontos kiosztása – a pozitív töredékszavazat-visszaszámláló rendszer
A mandátumosztás lényegi részét ez a, szaknyelven „pozitív töredékszavazat-visszaszámláló, részlegesen kompenzációs, félarányos” rendszer határozza meg. A mechanizmus összetett, de célja, hogy a listás mandátumokat olyan pártoknak adjon, amelyek az egyéni mandátumok elosztása után még „töredékszavazatokkal” rendelkeznek.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a pártok az egyéni mandátumok után még „többletszavazatokra” tehetnek szert. Például, ha egy párt egy kerületben második helyezett lett, és kapott sok szavazatot, de nem nyert mandátumot, akkor ezek a szavazatok a párt „töredékszavazatai” lesznek. A mandátumosztás során ezek a töredékszavazatok is beleszámítanak, és kompenzációs listás mandátumokat szerezhetnek a pártnak.
A rendszer „pozitív”, mert a töredékszavazatok pozitív értékűek, és „visszaszámláló”, mert egy visszafelé haladó, töredékszavazatokat összegző számítási módszerrel történik. „Részlegesen kompenzációs”, mert részben korrigálja az egyéni mandátumok elosztásából eredő aránytalanságot (amely a győztes mindent visz elv miatt lehet jelentős), de nem teljes mértékben. „Félarányos”, mert végeredményben a szavazatok és mandátumok aránya általában nem teljesen egyezik, de nem annyira eltérő, mint egy teljesen nem kompenzációs rendszerben.
A rendszer gyakorlati hatása Orbán Viktor megfogalmazásában
Orbán Viktor megállapítása – „a kis győzelmet is fölnagyítja” – a rendszer ezen jellemzőiben keresendő.
- A győztes mindent visz elv az egyéni kerületekben jelentős előnyt ad a nagyobb, szélesebb támogatottságú pártoknak. Ha egy párt több kerületben nyer, akkor az egyéni mandátumok jelentős részét azonnal magához köti, függetlenül a listás szavazatok arányától.
- A küszöbök kiszűrik a kis pártokat, ami egyben csökkenti az ellenzéki oldalon a mandátumok megoszlásának bonyolultságát és koncentrálja a listás mandátumokat a nagyobb pártokra.
- A részleges kompenzáció lehetőséget ad arra, hogy a már egyéni mandátumokban erős párt a töredékszavazatokkal még további listás mandátumokat szerezzen, ami tovább növeli az előnyét.
Összefoglalva
A magyar választási rendszer tehát nem egy egyszerű, arányos rendszer. Két szavazatot kombinál, egyéni győztes-nyertes kerületekkel és listás mandátumokkal, kompenzációs töredékszavazatokkal. Küszöbökkel és számítási módszerekkel alakítja a végeredményt. Orbán Viktor megállapítása – hogy a rendszer elbillenti a győztes felé – a rendszer ezen jellemzőinek praktikus összefoglalója. A választók két szavazatával tehát nem csupán személyekre és pártokra szavaznak, hanem aktív részesei egy összetett mandátumkiosztási mechanizmusnak, amely végső soron meghatározza, hogy a szavazatok hogyan alakítják a parlamenti erőviszonyokat és a kormányzási lehetőségeket.