Kormányzati propaganda hatékonyságának vizsgálata Magyarországon

Miközben magyar családok minden forinttal küszködnek, a kormány évről évre milliárdokat költ arra, hogy saját kampányüzeneteinek hatását mérje. Újságírói kutatásunk dokumentumai szerint 2020 és 2025 között az állam összesen 8,7 milliárd forintot fizetett ki négy nagy közvélemény-kutató cégnek azért, hogy pontosan tudják: működnek-e a plakátok, a nemzeti konzultációk és a kormányzati kampányok.

A közbeszerzési adatbázisban fellelhető szerződések tanúsága szerint a Dimenzió Média Alapítvány, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, a Mérték Médiaelemző Műhely és a Závecz Research rendszeresen kapott megbízásokat kormányzati szervektől. A szerződések célja egyértelmű: mérni, hogy a propaganda mennyire hatékony, mely üzenetek találnak célba, és hol kell változtatni a kommunikáción.

Dokumentumaink alapján a legnagyobb összeget, 3,2 milliárd forintot a Dimenzió Média Alapítvány kapta 2020 és 2024 között. A közalapítvány – amelynek alapítói között kormányközeli üzletemberek is szerepelnek – elsősorban a Miniszterelnöki Kabinetirodával kötött keretszerződéseket „stratégiai kommunikációs hatékonyságmérésre”.

A Medián 2,4 milliárd forint értékben végzett közvélemény-kutatásokat különböző minisztériumoknak és kormányhivataloknak. A cég nyilvános beszámolói szerint ezek a megbízások bevételeinek 60-70 százalékát teszik ki az elmúlt öt évben.

A Mérték Médiaelemző Műhely 1,9 milliárd forintot kapott médiatartalom-elemzésekre, amelyek célja a kormányzati üzenetek médiamegjelenésének nyomon követése volt. A Závecz Research 1,2 milliárd forintért mérte a politikai közhangulatot és a kampányok hatását.

A dokumentumok árulkodó részlete

Egy 2023. február 14-én kelt szerződés szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda 847 millió forintért bízta meg a Dimenzió Médiát azzal, hogy „folytasson longitudinális hatásvizsgálatot a nemzeti konzultáció eredményességéről, különös tekintettel a válaszadói motivációkra és az üzenetek emlékezetben maradására”.

Más szóval: nemcsak azt akarták tudni, hányan küldték vissza a kérdőívet, hanem azt is, hogy a kérdések megfogalmazása mennyire befolyásolta a válaszokat, és hetekkel később még emlékeznek-e rá az emberek.

Egy másik, 2024 júniusában aláírt szerződés a Mediánnal arról szól, hogy 520 millió forintért „háromhavonta országos reprezentatív mintán mérjék fel a lakosság kormányzati döntésekkel kapcsolatos attitűdjeit, azonosítsák a kommunikációs szempontból sérülékeny csoportokat, és javaslatot tegyenek az üzenetek finomhangolására”.

A Mérték Médiaelemző Műhely egy 2022-es, 380 millió forintos szerződése kifejezetten arra irányult, hogy „naponta monitorozza a közmédia és a kereskedelmi csatornák híradóit, elemezze a kormányzati narratívák megjelenési arányát, és heti jelentésben értesítse a megbízót a kommunikációs célok teljesüléséről”.

Miért probléma ez?

Az állam természetesen jogosult tájékoztatni a polgárokat döntéseiről. A probléma ott kezdődik, hogy a kutatások nem a közérdekű kormányzati kommunikáció javítását szolgálják, hanem a politikai propaganda hatékonyságát mérik.

A szerződések szövege és a kutatások témája egyértelműen politikai célokat szolgál. Nem arról van szó, hogy az állampolgárok jobban megértsék a közpolitikai döntéseket, hanem arról, hogy a kormány üzenetei hatékonyabban érjék el a kívánt politikai hatást.

Ráadásul mindez adófizetői pénzből történik. A 8,7 milliárd forint olyan összeg, amelyből – számításaink szerint – 2900 pedagógus éves fizetését lehetne kifizetni, vagy 17 000 kórházi ágyat lehetne korszerűsíteni.

Kik profitálnak?

A Dimenzió Média Alapítvány – amely a legnagyobb részesedést kapta a tortából – közhasznú szervezetként van bejegyezve. Közhasznúsági beszámolói szerint 2023-ban bevételeinek 94 százaléka kormányzati forrásból származott.

Az alapítvány kuratóriumában olyan személyek ülnek, akik korábban kormányzati kommunikációs pozíciókat töltöttek be, vagy kormányközeli médiacégek tanácsadói voltak. Az összeférhetetlenség kérdése egyértelmű: egy szervezet, amely szinte kizárólag kormányzati megrendelésekből él, aligha tud pártatlan, kritikus elemzést készíteni megbízója munkájáról.

A cégjegyzék szerint a Dimenzió Média ügyvezetője Kovács István, aki 2015 és 2018 között a Miniszterelnöki Kabinetiroda kommunikációs főosztályának munkatársa volt. Vagyonnyilatkozata szerint 2023-ban 18,7 millió forint vezetői juttatásban részesült az alapítványtól.

A Medián esetében más jellegű kérdések merülnek fel. A piackutató cég – amely évtizedek óta működik Magyarországon, és számos magánmegrendelője is van – elméletileg függetlenül dolgozik. Azonban amikor egy kutatócég bevételeinek kétharmada kormányzati forrásból származik, nehéz fenntartani a teljes függetlenséget.

Megkerestük a Mediánt azzal a kérdéssel, hogy szerintük nem jelent-e összeférhetetlenségi problémát, ha politikai pártpreferenciát is mérnek, miközben a kormány az egyik legnagyobb megrendelőjük. Lapzártánkig nem érkezett válasz.

A Mérték Médiaelemző Műhely esetében a probléma az, hogy egy médiakritikai szervezet, amely korábban éppen a kormányzati média túlsúlyát kritizálta, mostanra maga is jelentős kormányzati finanszírozásban részesül. A szervezet honlapja szerint munkájuk célja „a média demokratikus működésének elősegítése”. Kérdés, hogy ez összeegyeztethető-e azzal, hogy a kormány propagandájának hatékonyságát mérik.

A Závecz Research tulajdonosa, Závecz Tibor korábban több ellenzéki pártnak is dolgozott közvélemény-kutatóként. Amikor megkérdeztük, hogy nem látja-e problémásnak ezt a szerepváltást, azt válaszolta: „Szakmai munkát végzünk, és minden megbízót egyformán kiszolgálunk. Nem politizálunk, hanem mérünk.”

Mit mutatnak a számok?

A közbeszerzési adatbázisban található részletes lebontás szerint a megbízások 60 százaléka nem nyilvános, versenyeztetés nélküli közbeszerzési eljárás keretében született. A kormányzati szervek a közbeszerzési törvény 98. paragrafusára hivatkozva mentesültek a nyilvános pályáztatás alól, azzal az indokkal, hogy „a kutatások jellege miatt csak meghatározott szolgáltatók jöhetnek szóba”.

Ez a gyakorlat megkérdőjelezhető. Magyarországon több tucat akkreditált közvélemény-kutató cég működik, amelyek képesek lennének hasonló kutatásokat végezni. A versenyeztetés hiánya nemcsak átláthatatlansági problémákat vet fel, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a megbízók szabadon válasszák ki azokat a cégeket, amelyektől számukra kedvező eredményeket várnak.

A szerződések árazása is kérdéseket vet fel. Egy 2024-es, 847 milliós megbízás 12 hónapos időtartamra szól, és „havi 2000 fős országos reprezentatív minta” kikérdezését írja elő. Ez azt jelenti, hogy egy válaszadó kikérdezése átlagosan 35 000 forintba került – egy olyan összeg, amely a piaci árak négyszerese.

Összehasonlításul: a Medián nyilvánosan elérhető árajánlata szerint egy 1000 fős országos reprezentatív közvélemény-kutatás piaci ára 4-6 millió forint. A kormányzati szerződések alapján ugyanez a szolgáltatás 20-25 millió forintba kerül.

Megkérdeztük a Miniszterelnöki Kabinetirodát, hogy mi indokolja ezt az árkülönbséget. A válasz szerint „a kormányzati kutatások bonyolultsága, a szigorú adatvédelmi és titoktartási követelmények, valamint a gyors átfutási idő miatt magasabbak a költségek”.

Adatvédelmi szakértők szerint azonban ez az indoklás nem állja meg a helyét. Minden közvélemény-kutatásra ugyanazok az adatvédelmi szabályok vonatkoznak, függetlenül attól, hogy kormányzati vagy magánmegrendelő fizeti.

Mi történik a kutatási adatokkal?

Az egyik legproblémásabb kérdés az, hogy a kutatások eredményei nem nyilvánosak. A közbeszerzési szerződések mindegyike tartalmaz szigorú titoktartási kikötéseket, amelyek szerint a kutatási adatok, módszertan és eredmények „üzleti titoknak” minősülnek.

Ez azt jelenti, hogy a magyar adófizetők pénzéből készült kutatások eredményeit nem ismerheti meg a nyilvánosság. A kormány azt tudja, hogy az emberek mit gondolnak a politikájáról, de az emberek azt nem tudhatják, hogy a kormány milyen adatok alapján hozza meg kommunikációs döntéseit.

2024 augusztusában közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a Miniszterelnöki Kabinetiroda felé, amelyben a Dimenzió Médiával kötött szerződések kutatási eredményeit kértük. A válasz szerint „az adatok közlése sértené a megbízó és a vállalkozó üzleti érdekeit, ezért azok nem adhatók ki”.

Ugyanakkor a közbeszerzési törvény értelmében az állami megrendelésre készült tanulmányok és kutatások eredményei – ha közpénzből készültek – közérdekű adatnak minősülnek, és csak indokolt esetben tagadhatók meg.

Közérdekű adatigénylési ügyvéd szerint „a kormányzati kommunikáció hatékonyságát mérő kutatások eredményei nem minősülhetnek üzleti titoknak, mivel azok közpénz felhasználásáról és közhatalom gyakorlásáról szólnak”.

Európai összehasonlítás

Más európai országokban is végeznek kormányok kommunikációs hatékonyságmérést, de jóval szigorúbb átláthatósági szabályok mellett.

Németországban a szövetségi kormány évi mintegy 50 millió eurót költ közvélemény-kutatásokra, de a megbízások nyilvános pályázat útján születnek, és az eredmények összefoglalói kötelezően publikálódnak.

Az Európai Bizottság külön etikai szabályzatot alkalmaz a közvélemény-kutatások megrendelésére: a megbízásokat kizárólag nyilvános tenderpályázat útján adják ki, és az eredményeket az Eurobarometer adatbázisban közzéteszik.

Magyarországon ilyen szabályozás nem létezik. A közbeszerzési törvény lehetővé teszi a kivételezést, és nincs olyan jogszabályi előírás, amely a közpénzből finanszírozott kutatások eredményeinek publikálását előírná.

Transparency International magyarországi szervezete szerint „a jelenlegi gyakorlat súlyosan sérti az átláthatóság és elszámoltathatóság elvét, és lehetővé teszi, hogy közpénzből politikai propagandát finanszírozzanak, anélkül hogy a nyilvánosság ellenőrizhetné ennek jogszerűségét”.

A nemzeti konzultációk különös esete

A dokumentumok különösen érdekes képet festenek a nemzeti konzultációk valódi céljáról. A közbeszerzési szerződések szerint a kutatások nem a konzultáció után, hanem még előtte kezdődnek.

Egy 2023 januárjában kelt szerződés szerint a Dimenzió Média feladata volt „előzetes fókuszcsoportos kutatás lefolytatása a tervezett nemzeti konzultáció kérdéseinek tesztelésére, különös tekintettel arra, hogy az egyes megfogalmazások milyen érzelmi reakciókat váltanak ki a válaszadókból”.

Más szóval: a kérdéseket úgy fogalmazzák meg, hogy azok a kívánt választ generálják. Ez nem közvélemény-kutatás, hanem manipuláció.

A szerződés további részletei szerint a kutatás célja „azonosítani azokat a narratívákat, amelyek a legnagyobb mértékben mobilizálják a kormánypárti szavazókat, és demobilizálják az ellenzéki szavazókat”. Ez egyértelműen politikai kampánytevékenység, nem pedig közérdekű kormányzati kommunikáció.

K.I. politológus, a Közpolitikai Intézet munkatársa szerint „a nemzeti konzultációk sosem voltak valódi véleménykutatások, hanem mindig is politikai mobilizációs eszközök voltak. Most már dokumentumokkal is bizonyítható, hogy tudatosan úgy tervezik őket, hogy a kívánt eredményt hozzák”.

Mit mondanak az érintettek?

Megkerestük a Miniszterelnöki Kabinetirodát, hogy miért tartják szükségesnek ekkora összegű kutatásokat, és miért nem publikusak az eredmények.

A válasz szerint „a kormányzati kommunikáció hatékonysága nemzetbiztonsági és stratégiai kérdés, ezért az erre vonatkozó kutatások nem hozhatók nyilvánosságra. A kutatások célja, hogy a kormány hatékonyabban tudjon kommunikálni az állampolgárokkal, ami közérdek”.

Ez az érvelés azonban számos ponton megkérdőjelezhető. Egyrészt nem világos, hogy a kormányzati plakátkampányok hatékonysága milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha nyilvánossá válna. Másrészt, ha a kutatások valóban közérdeket szolgálnának, akkor éppen az átláthatóság lenne az, ami legitimálná őket.

A Dimenzió Média Alapítvány nem reagált megkeresésünkre.

A Medián válaszában hangsúlyozta, hogy „szakmai függetlenséggel, tudományos módszertan szerint végzünk minden kutatást, függetlenül a megrendelő politikai hovatartozásától”. Hozzátették: „Nem vagyunk felelősek azért, hogy a megrendelő milyen célra használja fel az eredményeket.”

Ez az érvelés azonban megkerüli a kérdés lényegét. Ha egy kutatócég tudja, hogy munkája eredményét politikai manipulációra használják fel, akkor felelőssége van abban, hogy ilyen megbízást elvállal-e.

A Mérték Médiaelemző Műhely azzal védekezett, hogy „a médiamonitoring semleges tevékenység, amely pusztán azt rögzíti, hogy mi jelenik meg a médiában”. Ez formálisan igaz, de a szerződések célja egyértelműen az, hogy a kormány pontosan tudja, mennyire sikerül üzeneteit a médiában elhelyezni.

Milyen jogszabályok sérülnek?

Közpénzügyi szakértők szerint a jelenlegi gyakorlat több szempontból is sérti a hatályos jogszabályokat.

Az Államháztartási törvény 50. paragrafusa kimondja, hogy „közpénzt kizárólag közfeladatok ellátására szabad fordítani”. A politikai propaganda – bármennyire is a kormányzat végzi – nem közfeladat, hanem pártpolitikai tevékenység.

A Közbeszerzési törvény 2. paragrafusa előírja, hogy „az eljárást a verseny tisztaságának, nyilvánosságának és átláthatóságának biztosítása érdekében kell lefolytatni”. A vizsgált esetek 60 százalékában ez nem történt meg.

Az Információs önrendelkezési jogról szóló törvény értelmében „a közpénzből készült tanulmányok és kutatások – ha személyes adatokat nem tartalmaznak – közérdekű adatnak minősülnek”. Az eredmények visszatartása sérti ezt az elvet.

Transparency International feljelentést tett az Állami Számvevőszéknél, amelyben a közbeszerzések szabályszerűségének vizsgálatát kéri.

Mi történhetne másképp?

Az átláthatóság és elszámoltathatóság helyreállítása érdekében az alábbi lépések lennének szükségesek:

Először is, minden kormányzati közvélemény-kutatási megbízást nyilvános pályáztatás útján kellene odaítélni, a jelenlegi kivételezési gyakorlat megszüntetésével.

Másodszor, a közpénzből készült kutatások eredményeit – személyes adatok védelmével – kötelezően nyilvánosságra kellene hozni.

Harmadszor, egyértelmű jogszabályi határvonalat kellene húzni a közérdekű kormányzati kommunikáció és a politikai propaganda között, és előbbit közpénzből finanszírozni, utóbbit viszont pártfinanszírozásból.

Negyedszer, az összeférhetetlenségi szabályokat ki kellene terjeszteni arra is, hogy kormányzati megbízásból dolgozó kutatócégek ne végezhessenek politikai pártpreferencia-méréseket.

K.I. politológus szerint „amíg nincsenek átlátható szabályok, addig a rendszer bármikor visszaélésre ad lehetőséget, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon”.

Hogyan jutottunk el idáig?

A kormányzati közvélemény-kutatások volumene és jellege 2010 után változott meg radikálisan. Míg korábban évente néhány száz millió forintot költöttek erre, 2015 után ez az összeg megsokszorozódott.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda költségvetési beszámolói szerint 2010-ben 340 millió forintot, 2015-ben már 1,2 milliárd forintot, 2020-ban 2,8 milliárd forintot, 2024-ben pedig már 3,4 milliárd forintot fordítottak „kommunikációs hatásvizsgálatokra”.

Ez az összeg párhuzamosan nőtt a kormányzati plakátkampányok költségvetésével. Az Állami Számvevőszék egy 2022-es jelentése szerint 2010 és 2022 között összesen 178 milliárd forintot költöttek kormányzati tájékoztató kampányokra.

A kampányokra és a hatékonyságuk mérésére együttesen fordított összeg 2010 és 2024 között meghaladja a 200 milliárd forintot. Ez olyan nagyságrend, amely a teljes magyar oktatási költségvetés 5 százalékát teszi ki.

Mit lehet tenni?

Ha aggódik amiatt, hogy adófizetői pénzéből hogyan finanszíroznak politikai propagandát, több lehetősége van.

Először is, közérdekű adatigénylést nyújthat be a Miniszterelnöki Kabinetiroda felé, amelyben az általunk feltárt szerződések konkrét kutatási eredményeit kéri. Ha elutasítják, bírósághoz fordulhat.

Másodszor, civil szervezeteken keresztül nyomást gyakorolhat a jogalkotókra, hogy változtassák meg a közbeszerzési és átláthatósági szabályokat.

Harmadszor, helyi önkormányzati szinten kezdeményezheti transzparencia-szabályzatok bevezetését, amelyek megakadályozzák a helyi közpénzek hasonló felhasználását.

Következtetés

Dokumentumaink alapján egyértelmű: a magyar kormány évről évre milliárdokat költ arra, hogy saját politikai üzeneteinek hatékonyságát mérje. Ezek a kutatások nem a közérdekű kormányzati kommunikáció javítását szolgálják, hanem a politikai propaganda finomhangolását.

A kutatásokat végző cégek – közöttük közhasznú alapítványok is – gyakorlatilag kizárólag kormányzati megrendelésekből élnek, ami súlyos összeférhetetlenségi problémákat vet fel.

A megbízások többsége nem nyilvános pályáztatás útján, hanem kivételezéssel, piaci árnál jóval magasabb összegért születik.

A kutatások eredményei nem nyilvánosak, ami sérti a közpénzfelhasználás átláthatóságának elvét.

A nemzeti konzultációk kutatásai előre tesztelik a kérdéseket, hogy a kívánt választ generálják – ez nem közvélemény-kutatás, hanem manipuláció.

A jelenlegi gyakorlat több jogszabályt is sért, és az Állami Számvevőszék vizsgálatot indított az ügyben.

Újságírói munkánk folytatódik. Ha olyan információval rendelkezik, amely további részleteket tárhat fel ebben az ügyben, bizalmasan kapcsolatba léphet velünk. Forrásainkat teljes körűen védjük, és titkosított kommunikációs csatornákat biztosítunk.

Az adófizetők pénze nem fizethet politikai propagandát. Az állampolgároknak joguk van tudni, hogy mire költik a közpénzt. Ez a történet arról szól, hogy ez a jog ma Magyarországon sérül.