Pottyondy Edina friss bejegyzése egy olyan problémára világít rá, amelyet közgazdászokként ritkán fogalmazunk meg pszichológiai kategóriákban, de amelynek makroökonómiai következményei óriásiak. A gyermek szorongása a TV-híradóktól nem csak családi tragédia. Egy olyan társadalmi jelenség emberi arca, amely közvetlenül érinti a gazdasági biztonság érzetét, a fogyasztói bizalmat, és végső soron a tőkebeáramlást és a növekedési kilátásokat. Amikor az „Itt háború lesz” félelem lesz a mindennapok része, az nem marad az érzelmek világában. Konkrét gazdasági döntéseket formál: beruházók vonakodnak, a fiatal szakemberek külföldre néznek, a családok félretesznek a „biztonsági tartalék” címén fogyasztás helyett.
A közgazdasági kontextus és a narratíva hatásai
A társadalmi és intézményi tőke szerepe
A történet központi gazdasági mondanivalója: A politikai kommunikáció nem légüres térben zajlik. Az egyik legfontosabb, bár legnehezebben mérhető gazdasági erőforrásunk a társadalmi és intézményi tőke. Ez magában foglalja a bizalmat, a társadalmi kohéziót, a jogbiztonság érzetét és az optimizmust a jövő iránt. Amikor Pottyondy „felmérhetetlen roncsolásról” beszél a magyarok lelkében, valójában ennek az immateriális, de alapvető tőkének az eróziójáról beszél. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ezt nem tudja kvantifikálni, de a Makrogazdasági Stabilitási Tanács jelezte már: a bizonytalanság növekedése gátolhatja a beruházásokat.
Vegyük lapra a számokat. A GKI gazdasági bizalmi indexe hosszú ideje ingadozó, de alacsony szinten. A fogyasztói bizalom 2023-24-ben gyakran a pesszimista tartományban mozgott. Mi áll emögött? Természetesen részben a magas infláció és a reálbérek csökkenése. De a képnek van egy olyan dimenziója is, amelyet az árak és a bérek nem magyaráznak teljesen: a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatos félelem és bizonytalanság. Amikor a médiában folyamatosan a konfliktusok, a fenyegetések a középpontban vannak, az aláássa azt a gazdasági animal spiritet, az empreszáriusi kedvet, amely nélkül egy társadalom nem képi a jólétet teremteni.
A huszonévesek és a generációs kihívások
A történet másik fontos pillére a „huszonévesek, akik nem ismerték mást”. Gazdasági szempontból ez generációs károkról szól. A szakmai irodalom egyértelmű: a fiatal felnőttkorban kialakuló gazdasági szokások és attitűdök tartósak. Akik egy folyamatosan fenyegetettséget kommunikáló közegben nőnek fel, azok kockázatkerülőbbek, kevésbé vállalkozószelleműek, és az emigráció gazdaságilag racionálisabb választásnak tűnik számukra. Ez nem csak erkölcsi probléma. Ez demográfiai és humántőke-katasztrófa. Magyarország évek óta küzd a szakképzett munkaerő hiányával. A legjobb megoldás a helyben képzett fiatalok megtartása és motiválása lenne. Ha azonban a levegő, amit belélegzenek, tele van bizonytalansággal és félelemmel, akkor a londoni vagy berlini fizetés sokkal vonzóbbá válik, nemcsak anyagilag, hanem pszichésen is – mint egy menekülés.
A tranzakciós költségek és a bizalom hiánya
Pottyondy említi a „pattanásig feszült hozzáállást” és a „gyűlöletet”. A közgazdaságtanban ezt úgy hívják, hogy a tranzakciós költségek meredeken emelkednek. Amikor a társadalom mélyen megosztott, és a politikai identitás mindennapi interakciókba is beszivárog, az gazdaságilag jelentős torzító tényező. Egy vállalkozó elveszíthet egy megrendelést, mert a vevő más pártra szavaz. Egy kiváló szakembert nem vesznek fel egy csapatba, mert a véleményéről ismert. A bizalom hiánya miatt minden együttműködés nehezebb, drágább, lassabb lesz. Ellenőrizhetetlen politikai hatalom pedig, amire a bejegyzés utal, a piacgazdaság egyik alapvető ellensége: a jogbiztonság hiánya. A beruházóknak, legyenek azok hazai KKV-k vagy multinacionális cégek, szükségük van arra, hogy a szabályok világosak és kiszámíthatóak legyenek, nem pedig az uralkodó politikai érdekek pillanatnyi szeszélyeinek kiszolgálójává változzanak.
Véleményem szerint, gazdasági elemzőként
Véleményem szerint, gazdasági elemzőként, Pottyondy Edina posztja véletlenül sem csak szociológiai vagy pszichológiai megfigyelés. Ez egy súlyos gazdasági riadó. Egy olyan ország, ahol a gyermekek rettegnek a jövőtől, ahol a fiatal felnőttkorban nincs perspektíva, és ahol a társadalmi szövet szétesik, hosszú távon nem lesz képes fenntartható gazdasági növekedést produkálni. A humántőke elvándorol, a befektetők ódzkodnak, a hazai vállalkozók visszafogják terveiket. A „háborús narratíva” mögött álló politikai döntéseknek közvetlen gazdasági ára van: elszigeteltség az európai döntéshozataltól, a kiszámíthatatlan geopolitikai pozíció, ami rizikótényezővé teszi a világgazdaságban.
A „lehetőség véget vetni az őrületnek” nem csupán politikai vagy erkölcsi felhívás. Gazdasági életérdek is. Egy versenyképes, innovatív, nyitott Magyarországot békés, biztonságos, bizalomra épülő társadalmi légkörre van szükség. Ahhoz, hogy a startupok növekedjenek, a multik új gyárakat építsenek, és a családok nyugodtan tervezhessenek a jövővel, elengedhetetlen, hogy a közbeszéd ne a félelem, hanem a lehetőségek köré épüljön. A 2026-os választások nemcsak politikai, hanem gazdasági irányváltás lehetőséget is jelentik. Az ország gazdasági jövője függ attól, hogy sikerül-e újraépíteni azt a társadalmi és intézményi tőkét, amelyből a NER évek óta merít. A piacgazdaság nem csak árakról és termékekről szól. A legsikeresebb gazdaságok alapja mindig a bizalom, a stabilitás és a remény volt. Ezek nélkül nincs tartós prosperitás. Pottyondy lánya pontosan ezt érzékelte: egy olyan jövő félelme, amelyben nincs biztonság. És egy olyan gazdaságban, ahol nincs biztonságérzet, nincs tartós fejlődés sem.
A piacgazdaság nem csak árakról és termékekről szól. A legsikeresebb gazdaságok alapja mindig a bizalom, a stabilitás és a remény volt. Ezek nélkül nincs tartós prosperitás. Pottyondy lánya pontosan ezt érzékelte: egy olyan jövő félelme, amelyben nincs biztonság. És egy olyan gazdaságban, ahol nincs biztonságérzet, nincs tartós fejlődés sem.
