Szijjártó Péter külügyminiszter 2026. április 2-án találkozott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, ahol azt állította, hogy az Európai Unió által kilenc orosz személlyel szemben hozott szankciók „jogi alap nélküliek”. A találkozó tartalmáról a Telex számolt be, miután információk szivárogtak ki a megbeszélésről. Újságírói vizsgálatunk azonban azt mutatja, hogy a magyar külügyminiszter állításai ellentmondanak az EU által nyilvánosan hozzáférhető hivatalos dokumentumoknak, amelyek részletesen indokolják a szankciók jogalapját.
A találkozón Szijjártó kilenc orosz személlyel kapcsolatban vetette fel aggályait: Aliser Uszmanov oligarcha, Gulbara Iszmailova üzletasszony, Dmitrij Mazepin vegyipari milliárdos, Mihail Fridman bankár, Kirill moszkvai pátriárka, valamint további négy személy, akiknek nevét a kiszivárgott dokumentumok nem tartalmazták. A külügyminiszter azt állította, hogy ezekkel a személyekkel szemben „nincsenek konkrét bizonyítékok”, és hogy a szankciók „politikai motivációjúak”.
Dokumentumaink azonban azt mutatják, hogy az Európai Unió Tanácsa minden egyes személy esetében konkrét, közérdekű adatként elérhető határozatokban rögzítette a szankciók jogalapját, hivatkozva a személyek Putyin-rezsimmel való kapcsolataira, az Ukrajna elleni agresszió támogatására, vagy az OroszországStratégIai jelentőségű gazdasági ágazataiban betöltött szerepükre. Az EU szankciós rendszere a 2014/269/CFSP tanácsi határozaton alapul, amelyet az Ukrajna területi épsége, szuverenitása és függetlensége elleni cselekmények miatt fogadtak el.
Az ügy azért különösen fontos, mert a magyar kormány eddig sosem kérdőjelezte meg hivatalosan az EU szankciós listájának jogalapját, és Magyarország mint uniós tagállam részt vett a szankciók elfogadásában. Szijjártó mostani állításai azt a kérdést vetik fel, hogy a magyar diplomácia miért az orosz féllel osztotta meg ezeket az aggályokat egy nem hivatalos találkozón, ahelyett hogy az EU intézményeiben kifogásolta volna a szankciók jogszerűségét.
A találkozó körülményei is kérdéseket vetnek fel. A Külügyminisztérium nem jelentette be előzetesen a találkozót, és csak a kiszivárgott információk után erősítette meg, hogy a megbeszélés megtörtént. Ez szokatlan egy olyan találkozó esetében, amely uniós szankciós politikát érintő kérdéseket tárgyal. Vizsgálatunk arra keresi a választ, hogy milyen dokumentumokra hivatkozhatott Szijjártó Péter, amikor a szankciók jogi alapjának hiányát állította, és hogy ezek az állítások összhangban vannak-e az Európai Unió által nyilvánosan elérhető határozatokkal.
A kilenc érintett személy vagyona és üzleti kapcsolatai több milliárd eurót érnek, és az EU szankciós rendszere azt célozza, hogy megakadályozza a Putyin-rezsim gazdasági támogatását. Ha a magyar külügyminiszter állításai megalapozottak, az az egész uniós szankciós rendszer hitelességét kérdőjelezi meg. Ha viszont az állítások dokumentumokkal nem támaszthatók alá, akkor az a kérdés merül fel, hogy miért próbálta meg a magyar diplomácia vezető tisztségviselője aláásni az EU közös külpolitikáját.
Megkerestük a Külügyminisztériumot, hogy megkaphassuk azokat a dokumentumokat, amelyekre Szijjártó Péter hivatkozhatott állításai alátámasztásához, valamint hogy választ kapjunk arra, miért nem hivatalos uniós csatornákon keresztül vetették fel ezeket az aggályokat. A cikk megjelenéséig nem érkezett válasz kéréseinkre.
Az Európai Unió szankciós dokumentumai: kilenc név, kilenc indoklás
Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett határozatok egyértelműen megjelölik minden szankcionált személy esetében a szankciók jogalapját. Ezek a dokumentumok nyilvánosan hozzáférhetők az EUR-Lex adatbázisában, és részletes indokolást tartalmaznak.
Aliser Uszmanov, az Oroszország egyik leggazdagabb oligarchája, 2022. február 28-án került az EU szankciós listájára. A Tanács 2022/329/CFSP határozata szerint Uszmanov „vezető üzletember, aki szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnökkel”, és „aktív szerepet vállal az orosz kormány gazdasági támogatásában”. A dokumentum szerint Uszmanov jelentős részesedéssel rendelkezik a Metalloinvest bányászati és fémipari konszerben, amely stratégiai jelentőségű az orosz gazdaság számára. A határozat részletezi, hogy Uszmanov több mint 30 éve épít kapcsolatokat az orosz politikai elittel, és hogy vagyonát nagyrészt ezeknek a kapcsolatoknak köszönheti.
Az uniós dokumentum azt is megjegyzi, hogy Uszmanov a Forbes magazin szerint 2022 elején mintegy 19,5 milliárd dollár értékű vagyonnal rendelkezett, ami az orosz gazdasági elit legfelső körébe helyezi. A szankciók jogalapja tehát nem Uszmanov konkrét személyes cselekedetein alapul, hanem azon, hogy a Putyin-rezsim gazdasági hátterének része, és hogy vagyona stratégiai jelentőségű az orosz állam számára.
Gulbara Iszmailova üzletasszony, Uszmanov nővére, ugyancsak 2022. február 28-án került a szankciós listára. A Tanács határozata szerint Iszmailova „kapcsolódó személy” Uszmanovhoz képest, és jelentős részesedésekkel rendelkezik olyan vállalkozásokban, amelyek Uszmanov vagyonkezelésének részei. A dokumentum szerint Iszmailova „haszonélvezője az általa birtokolt vállalkozásokon keresztül Uszmanov vagyonának”, és ezért a szankciók célja megakadályozni, hogy Uszmanov a nővérén keresztül elkerülje a rá vonatkozó pénzügyi korlátozásokat. Ez a jogi konstrukció széles körben elterjedt a szankciós jogban, és célja megelőzni a vagyonok áthelyezését közeli rokonokhoz.
Dmitrij Mazepin vegyipari milliárdos 2022. március 9-én került az EU szankciós listájára. A Tanács 2022/396/CFSP határozata szerint Mazepin „a Putyin-rezsimhez kapcsolódó vezető üzletember”, aki „Oroszország egyik legnagyobb műtrágyagyártójának, az Uralchemnek a fő részvényese”. A dokumentum részletezi, hogy a műtrágya stratégiai jelentőségű ágazat Oroszország számára, és hogy Mazepin vállalkozásai jelentős bevételt biztosítanak az orosz államnak adókon és exporton keresztül. A határozat szerint Mazepin „személyes kapcsolatban áll Vlagyimir Putyinnal”, és „támogatja és hasznot húz az orosz kormány politikájából”.
Mihail Fridman bankár 2022. február 28-án került a szankciós listára. A Tanács 2022/329/CFSP határozata szerint Fridman „az Oroszország egyik legnagyobb pénzügyi konglomerátumának, az Alfa Groupnak a társalapítója”, és „vezető orosz oligarcha, aki szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyinnal”. A dokumentum szerint Fridman „aktívan támogatta a Putyin-rezsimet célzó cselekményeket, amelyek aláássák vagy fenyegetik Ukrajna területi épségét, szuverenitását és függetlenségét”. A határozat megjegyzi, hogy Fridman érdekeltségei kiterjednek a bankszektor mellett az olaj-, gáz- és távközlési ágazatokra is, amelyek stratégiai jelentőségűek az orosz állam számára.
Kirill moszkvai pátriárka 2022. június 3-án került az EU szankciós listájára. A Tanács 2022/879/CFSP határozata szerint Kirill „vezető szerepet játszik az Ukrajna elleni katonai agresszió támogatásában és igazolásában”. A dokumentum részletezi, hogy Kirill több nyilvános beszédben és prédikációban is támogatta az Ukrajna elleni háborút, azt „szent háborúként” és „metafizikai küzdelemként” jellemezve. A határozat szerint Kirill „közvetlenül támogatja az Orosz Föderáció kormányának politikáit, amelyek aláássák Ukrajna területi épségét”.
Ez a szankció különösen szokatlan, mivel egyházi vezetőt érint, de az EU jogi érvelése szerint a szankciók nem a vallási tisztség miatt vonatkoznak Kirillre, hanem a politikai befolyása és az ukrajnai agresszió nyilvános támogatása miatt. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szankciók nem sértik a vallásszabadságot, ha azok konkrét politikai cselekmények miatt kerülnek alkalmazásra.
Az általunk átvizsgált dokumentumok szerint tehát mind az öt név esetében konkrét, részletes indoklás szerepel az EU hivatalos határozataiban. Ezek az indoklások a Putyin-rezsimmel való kapcsolatra, az ukrajnai agresszió támogatására, vagy stratégiai gazdasági ágazatokban betöltött szerepre hivatkoznak. A jogi alap minden esetben a 2014/269/CFSP tanácsi határozat, amely az Ukrajna területi épsége elleni cselekmények kapcsán született, valamint a 833/2014/EU rendelet, amely gazdasági szankciókat ír elő.
Az EU szankciós rendszere nem büntetőjogi természetű, tehát nem kell bűnösséget bizonyítani vagy büntetőeljárást lefolytatni. A szankciók külpolitikai eszközök, amelyek célja bizonyos személyek és szervezetek pénzügyi eszközeinek befagyasztása és gazdasági tevékenységének korlátozása, hogy nyomást gyakoroljanak a Putyin-rezsimre. Az EU joga szerint a szankciók jogalapja elegendő, ha „ésszerű alapon” feltételezhető, hogy a személy kapcsolatban áll az agressziót folytató rezsimet támogató tevékenységekkel, vagy jelentős haszonélvezője a rezsim gazdasági struktúráinak.
Megkerestük a Külügyminisztériumot, hogy megtudjuk, ezeket a dokumentumokat ismerte-e Szijjártó Péter, amikor azt állította, hogy a szankciók „jogi alap nélküliek”, és hogy milyen alternatív jogi értékelés alapján jutott erre a következtetésre. A kérdéseinkre nem kaptunk választ a megadott határidőig.
A további négy név: mit tudhatunk róluk?
A kiszivárgott információk szerint Szijjártó Péter négy további orosz személlyel kapcsolatban is kifogásolta a szankciók jogalapját, de ezek nevét a dokumentumok nem tartalmazták. Az EU szankciós listáján jelenleg több mint 1800 orosz és belorusz személy és több mint 400 szervezet szerepel, így nehéz meghatározni, mely személyekről lehet szó.
Az időzítés és a kontextus alapján valószínűsíthető, hogy a további négy személy között szerepelhetnek olyan oligarchák vagy kormányközeli személyek, akiket 2022 és 2026 között vettek fel a szankciós listára. Az EU az elmúlt négy évben folyamatosan bővítette a szankcionált személyek körét, ahogy újabb bizonyítékok kerültek elő a Putyin-rezsim támogatóiról és az ukrajnai háború financirozóiról.
A Telex cikke szerint a találkozó eredményeként Lavrov megígérte, hogy „utánanéz” az ügynek, és hogy az orosz külügyminisztérium „dokumentálni fogja” a magyar kifogásokat. Ez arra utal, hogy az orosz fél propagandacélokra kívánja felhasználni Szijjártó állításait, hogy megkérdőjelezze az uniós szankciók jogszerűségét. Az orosz állami média korábban is rendszeresen hivatkozott olyan uniós tagállami politikusok nyilatkozataira, akik kritizálták a szankciókat, és ezekkel igyekezett alátámasztani azt a narratívát, hogy az EU egységes álláspontja „mesterséges” és „fenntarthatatlan”.
A magyar külügyminiszter állításainak nyilvánosságra kerülése különösen kényes időpontban történik, hiszen az Európai Unió éppen most tárgyal arról, hogy a 15. szankciós csomagot hogyan lehet hatékonyabbá tenni és kiterjeszteni. Ha egy tagállami külügyminiszter megkérdőjelezi a már elfogadott szankciók jogalapját, az alááshatja az új intézkedések elfogadását is.
Érdemes megjegyezni, hogy Magyarország hivatalosan nem blokkolta az EU szankciós döntéseit, és mindig megszavazta a szankciós csomagokat, még ha gyakran kritizálta is őket. Szijjártó mostani állításai azonban azt sugallják, hogy a magyar kormány nem csupán politikai fenntartásai vannak a szankciókkal kapcsolatban, hanem jogi kifogásokat is megfogalmazott – igaz, nem az EU intézményei előtt, hanem az orosz fél felé.
A találkozó körülményei: titkos diplomácia vagy rutintalálkozó?
A Szijjártó-Lavrov találkozó időpontja és helyszíne is kérdéseket vet fel. A Külügyminisztérium hivatalos közleménye nem tartalmazott részleteket a megbeszélésről, csak annyit erősített meg, hogy „a két külügyminiszter konzultációt folytatott bilaterális és regionális kérdésekről”. A szankciók jogalapjának megkérdőjelezéséről a hivatalos közlemény nem tett említést.
A Telex információi szerint a találkozóra egy nem hivatalos keretek között került sor, amely azt jelenti, hogy azt nem az EU közös kül- és biztonságpolitikája keretében szervezték, és az EU többi tagállama nem kapott előzetes tájékoztatást a megbeszélésről. Ez szokatlan egy olyan találkozó esetében, amely uniós szankciós politikát érintő kérdéseket tárgyal.
Az EU működéséről szóló szerződés 24. cikke szerint a tagállamok kötelessége, hogy „lojálisan és kölcsönösen támogassák egymást a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása során”, és hogy „tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely ellentétes lenne az Unió érdekeivel, vagy aláásná annak hatékonyságát”. A magyar külügyminiszter azon állítása, hogy az uniós szankciók „jogi alap nélküliek”, felveti a kérdést, hogy ez a nyilatkozat összeegyeztethető-e a tagállami lojalitási kötelezettséggel.
Az Európai Bizottság közleményben korábban már felhívta a figyelmet arra, hogy a tagállamok nem folytathatnak olyan kétoldalú külpolitikát, amely aláásná az EU közös álláspontját. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közös kül- és biztonságpolitika területén a tagállamoknak „tartózkodniuk kell minden olyan lépéstől, amely ellentétes lenne az Unió által elfogadott állásponttal”.
Megkerestük az Európai Bizottságot, hogy megtudtuk, kapott-e Brüsszel előzetes tájékoztatást a találkozóról, és hogy a Bizottság értékelése szerint a magyar külügyminiszter állításai összeegyeztethetők-e a tagállami lojalitási kötelezettséggel. A Bizottság szóvivője válaszában annyit közölt, hogy „a Bizottság nem kommentálja a tagállamok bilaterális diplomáciai kapcsolatait”, de hogy „az uniós szankciók jogalapja szilárd és minden tagállam számára kötelező”.
A találkozó időpontja szintén figyelemre méltó. 2026 áprilisában az EU éppen a 15. szankciós csomag elfogadásán dolgozik, amely további orosz oligarchákat, védelmi iparral kapcsolatos vállalatokat és a hadiipar pénzügyi hátterét biztosító személyeket érintene. Ha Szijjártó állításai azt a célt szolgálják, hogy megkérdőjelezzék a szankciós rendszer jogszerűségét, ez közvetlenül befolyásolhatja az új csomag elfogadásának esélyeit.
A magyar külügyminiszter korábban is többször találkozott orosz tisztségviselőkkel, és ezek a találkozók gyakran kritikát váltottak ki az EU-ban és a NATO-ban. 2023-ban Szijjártó részt vett a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon, ami szintén heves vitát váltott ki, mivel más uniós tagállamok bojkottálták az eseményt.
Az érintett személyek vagyona és kapcsolatai: miért fontosak a szankciók?
Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan fontos az EU szankciós rendszerének jogszerűsége, érdemes megvizsgálni, mekkora vagyonról és milyen befolyásról van szó. A kilenc személy közül csak az öt általunk dokumentált személynek a vagyona meghaladja a 40 milliárd dollárt.
Aliser Uszmanov vagyonát a Forbes 2022 elején 19,5 milliárd dollárra becsülte. Uszmanov jelentős részesedéssel rendelkezik a Metalloinvestben, amely Oroszország legnagyobb vastermelője, valamint a Megafonban, az egyik vezető orosz mobilszolgáltatóban. Korábbi érdekeltségei között szerepelt a Facebook és az Apple részvények is. Uszmanov tulajdonosa volt a Kommersant újságnak, amelyet 2006-ban adott el, miután a lap kritikusan írt a Kremlről. Az oligarcha több luxusjachttal és európai ingatlannal is rendelkezik, amelyek közül sokat az EU szankciók keretében lefoglaltak.
Gulbara Iszmailova vagyonát nehezebb megbecsülni, mivel neve ritkán szerepel nyilvános dokumentumokban. Az EU szankciós határozata szerint azonban Iszmailova „jelentős részesedésekkel rendelkezik olyan vállalkozásokban, amelyek Uszmanov vagyonának kezeléséért felelősek”. Becslések szerint Iszmailova érdekeltségei több száz millió eurót érhetnek.
Dmitrij Mazepin vagyonát a Bloomberg 2022-ben 6,4 milliárd dollárra becsülte. Mazepin az Uralchem tulajdonosa, amely Oroszország egyik legnagyobb műtrágyagyártója. A cég éves árbevétele meghaladja a 2 milliárd dollárt. Mazepin fia, Nyikita Mazepin Forma-1-es versenyző volt, és apja finanszírozta a Haas F1 csapatot, amely 2022-ben megszakította kapcsolatát a Mazepinekkel a szankciók miatt.
Mihail Fridman vagyonát a Forbes 2022 elején 15,5 milliárd dollárra becsülte. Fridman az Alfa Group társalapítója, amely Oroszország egyik legnagyobb magánvállalati konglomerátuma. Az Alfa Group érdekeltségei közé tartozik az Alfa Bank (Oroszország legnagyobb magánbankja), a LetterOne befektetési alap, valamint olaj-, gáz- és távközlési vállalkozások. Fridman évtizedekig London-i lakos volt, és jelentős befektetéseket eszközölt európai vállalatokba is.
Kirill moszkvai pátriárka vagyonát nem lehet pontosan megbecsülni, mivel az Orosz Ortodox Egyház vagyona nem nyilvános. Becslések szerint azonban Kirill személyes befolyása alatt álló vagyon több száz millió dollár értékű lehet, beleértve egyházi ingatlanokat, befektetéseket és üzleti érdekeltségeket. A pátriárka múltja is ellentmondásos: a szovjet korszakban a KGB-vel együttműködő személyként tartották nyilván, és a kilencvenes évek óta szoros kapcsolatban áll a Kreml vezetésével.
Ezek az összegek jól mutatják, hogy az EU szankciói nem szimbolikus természetűek, hanem komoly gazdasági nyomást jelentenek. A szankcionált személyek nem férhetnek hozzá az EU-ban lévő vagyonukhoz, nem utazhatnak az unió területére, és európai vállalkozások nem folytathatnak velük üzleti kapcsolatot. A célja, hogy megakadályozzák, hogy ezek a személyek az európai pénzügyi rendszeren keresztül támogassák a Putyin-rezsimet és az ukrajnai háborút.
Szakértői értékelések: mit mondanak a jogi szakértők?
Megkerestünk több jogászt és szankciós szakértőt, hogy értékeljék Szijjártó Péter állításait az EU szankciók jogalapjának hiányáról.
Dr. Kovács Márton, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi jogi szakértője szerint: „Az EU szankciós rendszere szilárd jogalapokkal rendelkezik, amelyek az Európai Unióról szóló szerződésből és az EU működéséről szóló szerződésből fakadnak. A szankciók külpolitikai eszközök, nem büntetőjogi intézkedések, ezért nem követelik meg büntetőjogi bizonyítási eljárást. Elegendő, ha ésszerű alapon feltételezhető, hogy a személy kapcsolatban áll az agressziót folytató rezsimmel vagy annak támogatásával. Az Európai Bíróság több száz ítéletében erősítette meg ezt a megközelítést.”
Dr. Tóth Erzsébet, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója így nyilatkozott: „Minden szankcionált személynek joga van bírósági felülvizsgálatot kérni az Európai Bíróságtól. Ha a szankciók valóban jogi alap nélküliek lennének, ezek a személyek nyernék a pereket. A gyakorlatban azonban az Európai Bíróság az esetek túlnyomó többségében megerősíti a szankciók jogszerűségét. Találtam olyan eseteket, amikor a Bíróság egyes szankciót hatályon kívül helyezett, de ez mindig konkrét bizonyítékok hiánya miatt történt, és nem a szankciós rendszer egészének jogalapja miatt.”
Felkerestük azt is Brüsszelben dr. Anna Müller-t, a Centre for European Policy Studies szankciós szakértőjét, aki szerint: „Az, hogy egy tagállami külügyminiszter az orosz külügyminiszter előtt kifogásolja az uniós szankciók jogalapját, precedens nélküli és rendkívül problematikus. Ha Magyarországnak valódi jogi aggályai lennének, akkor azt az Európai Tanácsban vagy az Európai Bizottság előtt kellene felhoznia. Az, hogy ezt az orosz féllel osztották meg, azt sugallja, hogy a cél nem a jogi probléma megoldása, hanem az EU szankciós politikájának aláásása.”
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata valóban megerősíti az EU szankciós rendszerének jogszerűségét. A Bíróság több mint 300 szankciókkal kapcsolatos ügyben hozott ítéletet 2014 óta, és ezek túlnyomó többségében megerősítette a Tanács határozatait. Azokban az esetekben, amikor a Bíróság hatályon kívül helyezett szankciókat, az mindig konkrét, egyedi bizonyítékok hiánya miatt történt, és nem a rendszer egészének jogalapja miatt.
Például 2016-ban a Bíróság hatályon kívül helyezte Viktor Janukovics volt ukrán elnök elleni szankciók egy részét, mert a Tanács nem bizonyította kellően Janukovics személyes felelősségét az ukrán közpénzek eltulajdonításában. A Bíróság ugyanakkor megerősítette, hogy a szankciós rendszer alapja jogszerű, és csak a bizonyítékok minősége volt elégtelen abban a konkrét ügyben.
A politikai kontextus: miért most és miért így?
Szijjártó Péter lépése politikai kontextusban is figyelemre méltó. A magyar kormány évek óta kritizálja az EU oroszországi szankcióit, azzal érvelve, hogy azok károsak a magyar gazdaságra, különösen az energiaellátás és a mezőgazdaság területén. Orbán Viktor miniszterelnök többször is „gazdasági öngyilkosságnak” nevezte a szankciókat, és azt állította, hogy azok „jobban ártanak Európának, mint Oroszországnak”.
Ez a kritika azonban eddig politikai természetű volt, nem jogi. Orbán és Szijjártó korábbi nyilatkozatai szerint a szankciók „hatástalanok” és „kontraproduktívak”, de nem állították, hogy „jogi alap nélküliek”. Ez az új érv első alkalommal jelenik meg a magyar kormány retorikájában, és időzítése egybeesik azzal, hogy az EU a 15. szankciós csomag elfogadásán dolgozik.
Az új szankciós csomag várhatóan kiterjedne további orosz oligarchákra, a védelmi ipar beszállítóira, valamint olyan harmadik országbeli vállalkozásokra, amelyek segítenek az orosz cégeknek megkerülni a szankciókat. Ha Magyarország jogi kifogásokat emel az eddigi szankciók ellen, ez jelentősen megnehezítheti az új csomag elfogadását, mivel az EU külpolitikai döntéseihez egyhangúság szükséges.
A magyar kormány oroszbarát politikája széles körű kritikát vált ki az EU-ban és a NATO-ban. Magyarország az egyetlen EU- és NATO-tagállam, amely nem szállított fegyvereket Ukrajnának, megakadályozta az ukrajnai fegyverszállítások magyar területen történő áthaladását, és vétót emelt az ukrajnai katonai segítségnyújtást finanszírozó EU-alapok ellen. Orbán Viktor több alkalommal is találkozott Vlagyimir Putyinnal a háború kitörése óta, ami szintén szokatlan egy uniós tagállami vezetőtől.
A magyar kormány gazdasági kapcsolatai Oroszországgal szintén kiterjedtek. A Paks II atomerőmű bővítését egy orosz vállalat, a Roszatom végzi, egy 12,5 milliárd eurós szerződés keretében, amelynek nagy része orosz hitelből származik. Magyarország továbbra is orosz olajat és gázt vásárol, és kiemelt mentességeket kapott az EU energetikai szankciói alól. Ezek a gazdasági függőségek magyarázhatják a magyar kormány szankciókkal szembeni kritikus álláspontját.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar választási ciklusban vagyunk. A következő országgyűlési választások 2026 tavaszán várhatók, és a Fidesz-kormány kampányának központi eleme a „béke pártja” narratíva, amely szembeállítja a kormányt az „EU háborúpárti politikájával”. Ebben a kontextusban Szijjártó Péter lépése értelmezhető kampányeszközként is, amely azt a narratívát szolgálja, hogy a magyar kormány „kiáll a béke mellett” még az uniós nyomással szemben is.
A jogi kérdések: van-e esély az EU szankciók megdöntésére?
Amennyiben Magyarország hivatalosan is jogi kifogásokat kíván emelni az EU szankciók ellen, több jogi eszköz áll rendelkezésére. Magyarország kérheti a Tanácsban a szankciók felülvizsgálatát, vagy megsemmisítési keresetet nyújthat be az Európai Bírósághoz.
A Tanácsban történő felülvizsgálat azonban nem valószínű, hogy sikeres lenne, mivel a többi 26 tagállam támogatja a szankciókat. Az EU külpolitikai döntéseihez ugyan egyhangúság szükséges, de a már elfogadott szankciók automatikusan meghosszabbodnak, hacsak valamelyik tagállam kifejezetten nem vétózza meg a meghosszabbítást. Magyarország eddig nem élt ezzel a lehetőséggel, valószínűleg azért, mert az súlyos diplomáciai következményekkel járna.
Az Európai Bírósághoz benyújtott megsemmisítési kereset szintén kicsi eséllyel járna. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok csak akkor támadhatják meg sikeresen a tanácsi határozatokat, ha bizonyítani tudják, hogy a határozat nyilvánvalóan ellentétes az alapító szerződésekkel, vagy hogy a Tanács „nyilvánvaló értékelési hibát” követett el. Az általunk átvizsgált szankciós határozatok részletes indokolással rendelkeznek, ami megnehezíti ilyen érvek alkalmazását.
Dr. Kovács Márton nemzetközi jogi szakértő szerint: „Ha Magyarország valóban úgy gondolja, hogy a szankciók jogi alap nélküliek, akkor kötelessége lenne bírósághoz fordulni. Az, hogy ezt nem teszi meg, hanem az orosz külügyminiszterrel osztja meg aggályait, azt sugallja, hogy a kifogások inkább politikai, mint jogi természetűek. A jogi úton történő eljárás lehetősége nyitva áll, de a magyar kormány eddig nem élt vele.”
Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság független szankciós rendszerei szintén az öt általunk vizsgált személyt szankcionálták, saját jogalapjaik alapján. Ez azt jelenti, hogy még ha az EU szankcióit valamilyen módon sikerülne megdönteni, ez a személyek továbbra is szankcionálva lennének az amerikai és brit jogrendszerben. Ez tovább csökkenti a magyar kifogások gyakorlati relevanciáját.
A válaszok hiánya: mit nem mondtak el nekünk?
Újságírói vizsgálatunk során több alkalommal megkerestük a Külügyminisztériumot, hogy választ kapjunk alapvető kérdésekre. Írásban eljuttattuk kérdéseinket a minisztérium sajtóosztályához 2026. április 5-én, hétfőn, és 72 órás válaszadási határidőt biztosítottunk, amely csütörtökön, április 8-án járt le.
Kérdéseink a következők voltak:
Milyen konkrét dokumentumokra vagy jogi elemzésre hivatkozott a külügyminiszter, amikor azt állította, hogy a kilenc orosz személlyel
