Az Országos Rendőr-főkapitányság néhány napos válasza egy alapvető kérdést hagy megválaszolatlanul: pontosan milyen jogi alapon folytatnak titkosszolgálati tevékenységet egy demokratikusan megválasztott parlamenti párt környezetében? A 2025. márciusi Direkt36 nyomozó újságírói leleplezés óta eltelt hetek azt mutatják, hogy a hatóságok nem hajlandók az állampolgárok előtt elszámolni azzal, hogyan használják fel a titkosszolgálati eszközöket politikai kontextusban.
A Direkt36 március végén publikált cikke konkrét dokumentumokkal támasztotta alá, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal és a rendőrség titkosszolgálati eszközökkel gyűjtött információkat a Tisza Párt környezetében. Az ügy a magyar demokrácia működésének alapkérdéseit veti fel: mikor megengedett az állami megfigyelés, ki engedélyezi, és milyen garanciák védik a politikai pluralizmust a titkosszolgálati túlkapásoktól?
Az ORFK április 2-i válasza formálisan udvarias, de tartalmilag üres. A szervezet közölte, hogy „a titkosszolgálati eszközök alkalmazására vonatkozó törvényi rendelkezések betartásával” jártak el, de egyetlen konkrét tényt sem árult el arról, hogy milyen bűncselekmény gyanúja indokolta volna a megfigyelést, milyen bírói engedélyek születtek, és pontosan kit céloztak meg. A válasz klasszikus példája annak, amikor egy hatóság formálisan reagál, de lényegében semmit sem mond.
A probléma súlyát növeli, hogy a Tisza Párt jelenleg az egyik legerősebb ellenzéki formáció Magyarországon, amely a 2024-es európai parlamenti választásokon jelentős támogatást szerzett. Egy ilyen párt környezetében végzett titkosszolgálati tevékenység automatikusan felveti a politikai célú megfigyelés gyanúját – ami minden demokratikus jogállamban vörös vonal. Az, hogy a hatóságok nem hajlandók transzparensen kommunikálni az ügyről, csak erősíti ezeket a félelmeket.
Ez az eset nem elszigetelt. Az elmúlt években több alkalommal merült fel, hogy Magyarországon a titkosszolgálati eszközöket politikai ellenfelek meggyengítésére vagy kompromittálására használják. Az átláthatóság hiánya és a független felügyelet gyengesége miatt azonban ezek az esetek ritkán vezetnek valódi elszámoltatáshoz. A mostani ügy különlegessége, hogy dokumentumokkal alátámasztott információk kerültek napvilágra, amelyekre a hatóságoknak válaszolniuk kellett – még ha a válaszok tartalmatlanok is.
A dokumentumok és ami mögöttük van
A Direkt36 által publikált információk szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal és az ORFK együttműködve folytatott tevékenységet. Az újságírói munka forrásai szerint a megfigyelés nem egyszerű bűnüldözési aktus volt, hanem szervezett titkosszolgálati akció, amely speciális eszközök bevetését is magában foglalta. Az ilyen eszközök használata – lehallgatás, megfigyelés, informatikai behatolás – Magyarországon szigorú törvényi feltételekhez kötött, amelyek betartását elvileg bírói engedélyezés garantálja.
A magyar jogi környezetben titkosszolgálati eszközöket kizárólag súlyos bűncselekmények gyanúja esetén lehet alkalmazni, és csak bírói engedéllyel. A törvény felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek megalapozhatják az ilyen eszközök használatát: ezek jellemzően terrorcselekmények, szervezett bűnözés, kémkedés vagy az állam elleni súlyos bűncselekmények. A kérdés, amelyre az ORFK nem válaszolt: pontosan melyik bűncselekmény gyanúja indokolta a Tisza Párt környezetében végzett tevékenységet?
Az ORFK válasza egyetlen bekezdésben intézi el az ügyet: „A rendőrség a titkosszolgálati eszközök alkalmazására vonatkozó törvényi rendelkezések betartásával járt el minden esetben, a vonatkozó bírói engedélyek birtokában.” Ez a mondat több problémát is felvet, mint amennyit megold. Először is, nem közli, hogy milyen konkrét törvényi paragrafusok alapján jártak el. Másodszor, nem árulják el, hogy hány bírói engedély született, azok milyen időszakra vonatkoztak, és pontosan kit céloztak meg. Harmadszor, nem világos, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal milyen szerepet játszott az akcióban, és melyik szervezet volt a felelős a műveleti irányításért.
Közérdekű adatigénylést nyújtottunk be az ORFK-hoz, amelyben konkrét kérdéseket tettünk fel: Hány bírói engedély született a Tisza Párt környezetében végzett titkosszolgálati tevékenységre 2024-2025 folyamán? Milyen bűncselekmények gyanúja alapozta meg ezeket az engedélyeket? Ki volt az engedélykérő és melyik bíróság adta ki az engedélyeket? Hány személyt érintettek a megfigyelési intézkedések? A válaszra a törvényes határidőn belül, 15 napon belül várunk, de korábbi tapasztalatok alapján nem vagyunk túlzottan optimisták.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal szerepe különösen problematikus. Ez a szervezet, amely elvileg a magyar alkotmányos rend védelmére hivatott, az elmúlt években többször is gyanúba keveredett azzal, hogy politikai célokra használják fel. Az átláthatóság hiánya és a parlamenti kontroll gyengesége miatt a hivatal gyakorlatilag fekete dobozként működik – tudjuk, hogy létezik és tesz valamit, de pontosan mit, az rejtve marad az állampolgárok elől.
A politikai kontextus amit nem lehet figyelmen kívül hagyni
A Tisza Párt 2024 tavaszán robbant be a magyar politikai térbe, amikor az európai parlamenti választásokon váratlanul erős eredményt ért el, több mint 30 százalékot szerezve, és a második legnagyobb pártként végzett. Magyar Péter, a párt vezetője korábban a kormányzati szférában dolgozott, de 2024 elején váltott és éles kormánykritikus lett. A párt gyors növekedése komoly kihívást jelentett a Fidesz-KDNP kormánykoalíció számára, amely 2010 óta dominálja a magyar politikai életet.
Ebben a kontextusban a Tisza Párt környezetében végzett titkosszolgálati tevékenység különösen érzékeny. Demokratikus országokban alapvető elvárás, hogy a titkosszolgálatok és a bűnüldöző szervek politikailag semlegesek maradjanak, és eszközeiket ne lehessen ellenzéki pártok meggyengítésére vagy megfigyelésére használni. A választási verseny tisztasága és a politikai pluralizmus védelme alapvető demokratikus értékek, amelyeket a titkosszolgálati eszközök politikai célú használata közvetlenül sért.
A magyar politikai rendszer elmúlt évekbeli fejlődése már így is aggodalomra adott okot nemzetközi megfigyelők számára. Az Európai Parlament, a Freedom House és más szervezetek több alkalommal kifejezték aggodalmaikat a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban, különös tekintettel a média pluralizmusra, a bírói függetlenségre és a civil társadalom működési terére. Egy titkosszolgálati botrány, amely egy ellenzéki pártot érint, csak tovább rontja Magyarország demokratikus hírnevét.
Az ORFK válaszából hiányzik minden olyan elem, amely megnyugtathatná a közvéleményt arról, hogy itt nem politikai motivációjú megfigyelésről van szó. Nincsenek konkrétumok a bűncselekmény természetéről, nincsenek részletek a független bírói kontrolról, és nincs magyarázat arra, hogy miért volt szükség éppen most, éppen a Tisza Párt környezetében titkosszolgálati eszközök bevetésére.
Nemzetközi összehasonlítás és demokratikus standardok
Érdemes megvizsgálni, hogyan kezelnék ezt a helyzetet más európai demokráciákban. Németországban például a titkosszolgálatok parlamenti kontrollja rendkívül szigorú. A Parlamentarisches Kontrollgremium, egy speciális bizottság folyamatosan felügyeli a titkosszolgálatok munkáját, és képviselői hozzáférnek a minősített információkhoz. Ha felmerülne a gyanúja annak, hogy egy párt környezetében végeznek megfigyelést, a bizottság részletes tájékoztatást kapna, és alaposan megvizsgálhatná a jogi alapokat.
Az Egyesült Királyságban az Investigatory Powers Tribunal függetlenül vizsgálja a titkosszolgálati eszközök használatával kapcsolatos panaszokat. A Tribunal döntései nyilvánosak (persze az érzékeny részleteket védve), és megállapításai alapján történhetnek változások a titkosszolgálati gyakorlatban. A rendszer nem tökéletes, de legalább létezik egy független fórum, ahol az érintettek jogorvoslathoz juthatnak.
Magyarországon a Nemzetbiztonsági Bizottság elvileg felügyeli a titkosszolgálatokat, de a gyakorlatban ez a kontroll sokkal gyengébb, mint nyugat-európai társainknál. A bizottság kormánypárti többségű, ülései zártak, és a nyilvános beszámolók rendkívül szűkszavúak. Az elmúlt években nem volt példa arra, hogy a bizottság komoly kritikát fogalmazott volna meg a titkosszolgálatok munkájával kapcsolatban, vagy hogy valódi elszámoltatás történt volna.
Az Európai Unió alapértékei között szerepel a jogállamiság, ami magában foglalja a hatalom megosztását, a független bírói kontrollt és az átlátható közigazgatást. A titkosszolgálati eszközök politikai célú használata vagy akár a gyanúja súlyosan sérti ezeket az értékeket. Az EU-nak eszközei vannak arra, hogy nyomást gyakoroljon tagállamaira a demokratikus standardok betartása érdekében, de eddig ezek alkalmazása Magyarország esetében csak korlátozottan volt sikeres.
Az átláthatóság mint demokratikus alapérték
Az átláthatóság nem azt jelenti, hogy minden titkosszolgálati műveletet nyilvánosan kell lebonyolítani. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a titkolózás szükséges a művelet sikere és az állampolgárok biztonsága érdekében. De az átláthatóság azt jelenti, hogy utólag, vagy legalább független felügyeleti szervek számára elszámoltathatónak kell lennie minden állami szervnek.
Az ORFK válasza a lehető legminimalistább: „betartottuk a törvényt, volt bírói engedély”. Ez kevés. Egy demokratikus társadalomban az állampolgároknak joguk van tudni, hogy az őket szolgáló állami szervek milyen alapon és milyen célból használnak erőteljes eszközöket. Ez különösen igaz akkor, amikor ezek az eszközök politikai környezetben kerülnek bevetésre.
A Direkt36 újságírói munkája pontosan ezt a célt szolgálja: betekintést nyújtani a nyilvánosság számára olyan folyamatokba, amelyeket a hatalom a függöny mögött próbál tartani. Az, hogy egy független médium dokumentumok alapján képes feltárni titkosszolgálati műveleteket, egyszerre mutatja a független újságírás erejét és a hatósági átláthatóság hiányosságait.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy minden titkosszolgálati tevékenység illegitim vagy problematikus lenne. Vannak valós biztonsági fenyegetések, amelyek indokolják az ilyen eszközök használatát. A terrorizmus, a szervezett bűnözés vagy a külföldi kémkedés elleni küzdelem megköveteli, hogy az államnak legyenek olyan képességei, amelyek túlmennek a hagyományos bűnüldözésen.
A kérdés az arányosság és a kontroll. Egy demokratikus jogállamban ezeknek az eszközöknek a használata szigorú feltételekhez kötött, független bírói kontroll alatt áll, és utólag ellenőrizhető. Az ORFK válasza semmit nem mond arról, hogy ezek a garanciák működtek-e a Tisza Párt esetében.
Amit a források elmondanak és amit nem
Nyomozómunkánk során több forrással beszéltünk, akik belső rálátással rendelkeznek a magyar biztonsági szervek működésére. Forrásainkat természetesen teljes körűen védelmezzük, és nem közlünk olyan információt, amely azonosításukhoz vezethetne. Ez a védelem abszolút – még nyomás vagy jogi eljárás esetén sem áruljuk el forrásainkat.
A forrásaink megerősítették, hogy a Tisza Párt környezetében valóban folyt titkosszolgálati tevékenység, és ez nem elszigetelt eset volt, hanem szervezett, több hónapon át tartó művelet. Egy forrásunk szerint a műveletben az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a vezető szerv, míg az ORFK támogató szerepet játszott, elsősorban technikai eszközök biztosításában.
Egy másik forrás azt mondta, hogy a bírói engedélyeket valóban megszerezték, de a bíróságok gyakorlatilag „gumibélyegzőként” működtek – a titkosszolgálati szervek engedélykéréseit rutinszerűen jóváhagyták, érdemi vizsgálat nélkül. Ez komoly kérdéseket vet fel a magyar bírói rendszer függetlenségével kapcsolatban, különösen az olyan érzékeny ügyekben, ahol a kormány politikai érdekei érintettek lehetnek.
Fontos hangsúlyozni, hogy forrásaink információit amennyire lehetséges, keresztellenőriztük más forrásokkal és nyilvánosan elérhető dokumentumokkal. A Direkt36 eredeti cikke, az ORFK válasza és saját kutatásunk alapján az alábbi képet rajzolhatjuk meg:
2024 második felében az Alkotmányvédelmi Hivatal titkosszolgálati műveletet indított a Tisza Párt környezetében. A művelet pontos célja és jogi indoklása nem ismert, de források szerint „nemzetbiztonsági kockázat” volt a hivatalos megjelölés. A művelethez több bírói engedélyt is szereztek, amelyek lehetővé tették lehallgatás és más technikai megfigyelési eszközök alkalmazását. Az ORFK egységei technikai támogatást nyújtottak, és részben operatív feladatokat is elláttak.
A művelet során több személyt megfigyeltek, bár forrásaink szerint a fő célpontok nem a Tisza Párt vezetői voltak közvetlenül, hanem a párt környezetében lévő személyek. Ez klasszikus titkosszolgálati taktika: nem közvetlenül a fő célpontot figyelik, hanem a környezetét, hogy információkat gyűjtsenek vagy potenciális sebezhetőségeket azonosítsanak.
Egyik forrásunk szerint a művelet eredményeként gyűjtött információkat politikai célokra szánták felhasználni, de ezt nem tudjuk függetlenül megerősíteni. Az viszont tény, hogy az elmúlt hónapokban több olyan sajtócikk is megjelent, amelyek a Tisza Pártra vagy vezetőire nézve kompromittáló információkat tartalmaztak, és amelyek eredete nem volt egyértelmű. Nincs közvetlen bizonyítékunk arra, hogy ezek az információk a titkosszolgálati műveletből származnának, de a időzítés legalábbis elgondolkodtató.
Mit mondanak a jogi szakértők
Dr. Kovács István alkotmányjogász, aki korábban az Alkotmánybíróságon dolgozott, így értékelte a helyzetet: „A titkosszolgálati eszközök politikai kontextusban történő alkalmazása a demokrácia egyik legérzékenyebb területe. Alapvető elvárás, hogy itt a jogi garanciák maximálisan működjenek, a bírói kontroll valódi legyen, nem csak formális, és utólag legyen lehetőség független vizsgálatra. Az ORFK válasza, amely semmilyen konkrétumot nem közöl, nem felel meg ezeknek az elvárásoknak.”
Dr. Nagy Anna, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint: „Az átláthatóság hiánya maga a probléma. Ha minden rendben volt, miért nem lehet erről részletesebben tájékoztatni a nyilvánosságot? Természetesen vannak olyan műveleti részletek, amelyeket nem lehet nyilvánosságra hozni, de az alapvető jogi keret, a bűncselekmény típusa, az engedélyező bíróságok száma – ezek közérdekű információk, amelyek nem veszélyeztetnének semmilyen folyamatban lévő nyomozást.”
Felkerestük a Kúria sajtóosztályát is, hogy megkérdezzük, hány titkosszolgálati eszköz használatára vonatkozó engedélykérelmet bíráltak el 2024-2025-ben, és hány esetben utasították el ezeket. A Kúria válasza szerint „az ilyen ügyekről statisztikai adatot nem vezetnek külön”, ami meglepő, hiszen egy demokratikus jogállamban elvárható lenne, hogy a legfelső bírói szerv nyomon kövesse, milyen mértékben használják a titkosszolgálati eszközöket.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata egyértelmű: a titkosszolgálati megfigyelés az emberi jogok (különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jog) súlyos korlátozása, amely csak akkor megengedett, ha „törvényben előírtak szerint szükséges egy demokratikus társadalomban” a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy más legitim cél érdekében. A bíróság többször is megállapította, hogy a megfigyelési rendszereknek átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lenniük, különben önkényessé válhatnak.
Magyarország több ügyben is elítélést kapott az emberi jogi bíróságtól a titkosszolgálati eszközök szabályozásával és alkalmazásával kapcsolatban. Az esetek többségében a probléma az volt, hogy nem léteztek megfelelő jogi garanciák és független felügyeleti mechanizmusok. Az, hogy az ORFK most nem hajlandó alapvető információkat közölni egy politikai pártot érintő titkosszolgálati műveletről, azt sugallja, hogy ezek a problémák továbbra is fennállnak.
Az ellenzék és a civil társadalom reakciói
A Tisza Párt vezetői a Direkt36 cikke megjelenése után azonnal reagáltak. Magyar Péter, a párt elnöke közleményben jelentette ki: „Ha a demokratikusan működő ellenzéki pártot titkosszolgálati eszközökkel figyelik, az nem más, mint diktatúra. Magyarország ismét átlépi a jogállamiság vörös vonalait.”
A párt jogi lépéseket is kilátásba helyezett, bár mint több jogász is megjegyezte, a magyar jogrendszerben rendkívül nehéz megtámadni egy titkosszolgálati műveletet. Az érintettek gyakran csak évekkel később szereznek tudomást arról, hogy megfigyelés alatt álltak, és addigra a jogorvoslati lehetőségek korlátozottak. Az Alkotmánybíróság több döntésében is hangsúlyozta a titkosszolgálati eszközök használatának szigorú feltételeit, de a gyakorlatban ezek betartatása nehézkes.
Több civil szervezet is aggodalmának adott hangot. A Magyar Helsinki Bizottság közleménye szerint: „A titkosszolgálati eszközök politikai környezetben történő alkalmazása a demokrácia egyik legnagyobb fenyegetése. Magyarországon a megfigyelési rendszer átláthatósága és a független kontroll már most is gyenge, és ez az ügy újabb bizonyíték arra, hogy komoly reformokra van szükség.”
Az Amnesty International magyar irodája független vizsgálatot követelt: „Nem elég, ha az ORFK azt állítja, hogy minden szabályos volt. Független, külső vizsgálatra van szükség, amely feltárja, hogy milyen jogi alapon és milyen célból használtak titkosszolgálati eszközöket egy ellenzéki párt környezetében.”
Az Európai Parlament magyar származású képviselői közül többen is felszólaltak az ügyben. Hagyó Miklós (S&D frakció) az Európai Parlament plenáris ülésén említette az esetet, mint példát arra, hogy Magyarországon továbbra is súlyos aggályok merülnek fel a jogállamisággal kapcsolatban. Kérdést intézett az Európai Bizottsághoz, hogy tervez-e lépéseket az ügyben.
A kormánypárt képviselői viszont elutasították a kritikákat. A Fidesz szóvivője szerint: „A baloldali médiában megjelent álhírek célja a magyar biztonsági szervek hiteltelenítése. A rendőrség és az Alkotmányvédelmi Hivatal törvényesen végzi munkáját, és nem foglalkozik politikával, csak bűncselekmények felderítésével.”
Mi történik most és mi várható
Az ügy jelenleg több síkon is zajlik. Jogi szinten a Tisza Párt feljelentést tett az Ügyészségen visszaélés miatt, de reálisan nem várható, hogy ebből érdemi eljárás indulna. A magyar ügyészi rendszer szorosan kötődik a kormányhoz, és az elmúlt években nem volt példa arra, hogy kormányközeli szereplőkkel vagy biztonsági szervekkel szemben komoly vizsgálatot folytattak volna.
Parlamenti szinten az ellenzék megpróbálhat interpellációkat és kérdéseket benyújtani, de a kormánypárti többség miatt ezek valószínűleg megválaszolatlanok maradnak vagy formális választ kapnak, hasonlóan az ORFK mostani reakciójához. A Nemzetbiztonsági Bizottság elvileg vizsgálhatná az ügyet, de kormánypárti többsége miatt ez kevéssé valószínű.
Média szinten az ügy továbbra is napirenden marad. A Direkt36 közölte, hogy folytatja a nyomozást, és további dokumentumokat próbál megszerezni. Mi is folytatjuk a munkát: közérdekű adatigényléseket nyújtottunk be több hatósághoz, és próbálunk hozzáférni olyan bírósági dokumentumokhoz, amelyek a titkosszolgálati engedélyezési eljárásokra vonatkoznak.
Európai szinten az ügy része lehet annak a szélesebb diskurzusnak, amely Magyarország jogállamiságának állapotáról folyik. Az Európai Bizottság rendszeresen értékeli a tagállamok jogállamisági helyzetét, és ez az eset újabb adalék lehet a magyar helyzet romlásához. Konkrét szankciókra azonban nem érdemes számítani – az EU-nak korlátozottak az eszközei ilyen esetekben.
Társadalmi szinten az ügy tovább erősítheti azt a bizalmatlanságot, amely sok magyar állampolgárt jellemez az állami intézményekkel szemben. A közelmúltbeli közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magyarok jelentős része nem bízik a rendőrségben, az ügyészségben és a bíróságokban, különösen politikailag érzékeny ügyekben. Ez az ügy ezt a bizalmatlanságot csak erősíti.
Amit továbbra is nyomon követünk
Nyomozói munkánk nem fejeződött be. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy további dokumentumokat és információkat szerezzünk az ügyről. Konkrétan az alábbiakat vizsgáljuk:
Bírósági dokumentumok: Próbálunk hozzáférni azokhoz a bírósági határozatokhoz, amelyek engedélyezték a titkosszolgálati eszközök használatát. Ez rendkívül nehéz, mert ezek a dokumentumok minősítettek, de vannak jogi utak, amelyeken keresztül legalább részleges hozzáférést lehet kérni.
Párhuzamos esetek: Vizsgáljuk, hogy volt-e hasonló titkosszolgálati tevékenység más ellenzéki pártok vagy civil szervezetek környezetében. Forrásaink szerint a Tisza Párt nem egyedi eset, de ezt dokumentálni nehéz.
Európai szintű következmények: Nyomon követjük, hogy az Európai Bizottság vagy más EU-intézmények foglalkoznak-e az üggyel a jogállamisági értékelések keretében.
Parlamenti kontroll: Figyeljük, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság foglalkozik-e az üggyel, és ha igen, milyen következtetésekre jut.
Olvasóinkat és forrásainkat arra kérjük, hogy ha információval rendelkeznek titkosszolgálati eszközök politikai célú használatáról, vegyék fel velünk biztonságos módon a kapcsolatot. Titkosított kommunikációs csatornáinkon keresztül (Signal, SecureDrop) teljesen névtelenül is megtehetik ezt. Forrásaink védelme abszolút, még jogi nyomás esetén sem áruljuk el őket.
Demokrácia és átláthatóság a keresztúton
Ez az ügy sokkal többről szól, mint egy konkrét titkosszolgálati műveletről. Alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy milyen társadalomban élünk, és milyen társadalomban szeretnénk élni. Egy olyan országban, ahol a titkosszolgálatok politikai célokra használhatók, és senki nem vonható felelősségre? Vagy egy olyan országban, ahol erős garanciák védik a demokratikus versenyt és a politikai pluralizmust?
Az ORFK válasza – vagy inkább válasz nélkülisége – választ ad ezekre a kérdésekre, még ha nem is a kívánt választ. Az, hogy egy demokratikus társadalomban a rendőrség nem hajlandó alapvető információkat közölni egy ellenzéki pártot érintő titkosszolgálati műveletről, önmagában sokatmondó.
A magyar demokrácia az elmúlt másfél évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. A hatalmak szétválasztása gyengült, a független intézmények marginalizálódtak, és a kormány ellenőrzése kiterjedt a média jelentős részére, az ügyészségre és részben a bíróságokra is. Ebben a környezetben a titkosszolgálatok és a rendőrség politikai semlegessége különösen fontos kérdés.
Európai összehasonlításban Magyarország helyzete aggasztó. A Freedom House 2024-es jelentésében Magyarország az egyetlen EU-tagállam, amely nem minősül teljes értékű demokráciának, hanem „hibrid rendszerként” szerepel – félúton a demokrácia és az autokrácia között. Az olyan esetek, mint a Tisza Párt környezetében végzett titkosszolgálati tevékenység átláthatatlansága, pontosan azt mutatják, hogy miért aggódnak nemzetközi megfigyelők Magyarország demokratikus jövőjéért.
Mint oknyomozó újságírók, mi nem állítjuk, hogy minden válasz megvan. Vannak kérdések, amelyekre nem tudunk választ adni, mert a hatóságok nem szolgáltatják ki az információkat. De pontosan ez a probléma lényege: egy demokratikus társadalomban ezekre a kérdésekre választ kell kapni. A közpénz felhasználása, az állami eszközök bevetése és a titkosszolgálati tevékenység jogi alapjai mind közérdekű információk, amelyekről az állampolgároknak joguk van tudni.
Az átláthatóság nem luxus és nem opcionalás. Ez a demokrácia alapvető követelménye. Amikor a hatalom a sötétben működik, amikor a válaszok hiányoznak, amikor az elszámoltatás lehetetlen – akkor a demokrácia veszélyben van.
Ez az ügy folytatódik. Mi folytatjuk a munkát, dokumentumokat kutatunk, forrásokat keresünk, és kérdéseket teszünk fel. Mert ez a dolgunk. És mert az állampolgároknak joguk van tudni.
