Választások utáni piaci reakciók: Mit várhatunk?

A piacok nem szeretik a bizonytalanságot. Ez az egyik legalapvetőbb szabály, amit minden befektető megtanul pályafutása első napján. Amikor választások közelednek, a befektetők idegesek lesznek. Amikor a választások lezajlanak, pedig általában megnyugszanak – függetlenül attól, melyik oldal győz. A történelmi adatok ezt egyértelműen mutatják: az amerikai S&P 500 index átlagosan 11 százalékot emelkedett minden választási évben az elmúlt kilenc évtizedben, és a növekedés legnagyobb része pont a szavazás után következett be.

De mi a helyzet Magyarországgal? Mi történik a budapesti tőzsdével, a forinttal, a kötvénypiacunkkal, amikor a magyar választók urnához járulnak? És ami talán még fontosabb: mit tanulhatunk a múlt választási ciklusainak piaci reakcióiból, hogy felkészültebben nézzünk a 2026-os választások elé?

A magyar pénzügyi piacok sajátos helyzetben vannak. Kis, nyitott gazdaságként különösen érzékenyen reagálunk a külső sokkokra és a belpolitikai bizonytalanságra egyaránt. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a külföldi befektetők mintegy 60 százalékát birtokolják az állampapírjainknak, ami azt jelenti, hogy a nemzetközi piaci hangulat legalább olyan fontos lehet, mint a hazai politikai fejlemények. Mégis, a választások egyértelműen kiemelt eseménynek számítanak minden befektető naptárában.

Ebben az elemzésben megvizsgálom, hogyan reagáltak a magyar piacok a korábbi választásokra, milyen mintázatokat fedezhetünk fel, és mire számíthatunk a következő országgyűlési választásokon. Nem jóslásokról lesz szó – a piacok előrejelzése megbízható kristálygömb nélkül lehetetlen –, hanem arról, hogy milyen gazdasági és piaci mechanizmusok lépnek működésbe választások idején, és ezek hogyan befolyásolják a BUX indexet, a forint árfolyamát és a kötvényhozamokat.

A magyar gazdaság jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint GDP-nk az EU-átlag 76 százalékára emelkedett vásárlóerő-paritáson számolva, ami látványos felzárkózást jelent, még ha az utóbbi években ez a folyamat meg is torpant. A KSH szerint a gazdaság szerkezete is átalakult: a szolgáltatások aránya 65 százalék körülire nőtt, miközben az ipar továbbra is meghatározó, különösen az autógyártás és beszállítói hálózata révén. Ez a gazdasági kontextus alapvetően meghatározza, hogy a piacok hogyan értékelik a politikai eseményeket.

Fontos tisztázni: nem arról van szó, hogy egyik vagy másik politikai erő jobb vagy rosszabb lenne a piacok számára. A piacok pragmatikusak. Nem ideológiákat, hanem kiszámíthatóságot, reformokat, fenntartható gazdaságpolitikát és európai integrációt értékelnek. Olyan kormányzatot preferálnak, amely tiszteletben tartja a versenyszabályokat, védi a tulajdonjogokat, és kiszámítható keretet biztosít a vállalkozásoknak. A választások éppen ezért pillanatképet adnak arról, hogy mennyire valószínű az ilyen környezet kialakulása vagy megőrzése.

A történelmi leckék: így reagáltak eddig a piacok

Ha meg akarjuk érteni, mire számíthatunk, érdemes alaposan megvizsgálni, mi történt a korábbi választások körül. A magyar piacok több mint két évtizedes választási történelme gazdag adathalmazt kínál, bár minden választás más körülmények között zajlott. Az első igazán megbízható adataink 2002-ből származnak, amikor már működött a mai formájában a Budapesti Értéktőzsde, és a forint szabadon lebegő deviza volt.

A 2002-es választások különösen tanulságosak voltak. A kampány rendkívül kiélezett volt, a végeredmény sokáig bizonytalan. A BUX index a választásokat megelőző két hónapban 8 százalékot esett, miközben a forint gyengült. A bizonytalanság egyértelműen megviselte a piacokat. Amikor azonban a választások lezajlottak és egyértelmű kormányzati többség alakult ki, a piacok megnyugodtak. A tőzsdeindex három héten belül visszanyerte veszteségeit, a forint pedig stabilizálódott.

A 2006-os választások más képet mutatnak. Ekkor a kormány újraválasztása viszonylag korán egyértelművé vált a közvélemény-kutatásokból, így a piacok kevésbé voltak idegesek. A BUX választások körüli időszakban lényegében stagnált, nagyobb kilengések nélkül. Érdekes módon a nagyobb piaci turbulencia csak hónapokkal később, ősszel kezdődött, amikor a költségvetési hiány valós mértéke és a szükséges konszolidáció terjedelme világossá vált. Ez fontos lecke: a választások önmagukban keveset mondanak, ha a választások utáni gazdaságpolitika bizonytalanságot vagy fenntarthatatlan pályát sejtet.

A 2010-es választások alapvető változást hoztak a parlamenti erőviszonyokban. A kétharmados kormánytöbbség kialakulása kezdetben pozitív piaci reakciót váltott ki – a befektetők értékelték a döntésképes, stabil kormányzás kilátását. A forint erősödött, a BUX index emelkedett. A hosszabb távú piaci teljesítmény azonban vegyes képet mutat: az intézményi változások, az egyes szektorokat érintő adók és a kiszámíthatóság időnkénti hiánya óvatossá tették a befektetőket.

A 2014-es és 2018-as választásokon a piacok viszonylag nyugodtan reagáltak. A kormányzati kontinuitás viszonylag korán várható volt, így a bizonytalanság kisebb volt. A tőzsde mindkét esetben mérsékelt emelkedést mutatott a választások körüli hetekben. A forint árfolyama nem sokat változott. A kötvényhozamok – amelyek a költségvetési finanszírozás költségét tükrözik – csökkentek, részben az Európai Központi Bank laza monetáris politikájának köszönhetően.

Ez a történelmi áttekintés egy világos mintázatot mutat: a piacok elsősorban a bizonytalanság csökkenésére reagálnak pozitívan. Nem feltétlenül fontos, hogy ki győz, ha az eredmény egyértelmű és stabil kormányzást ígér. A legnehezebb időszakok azok, amikor a választás kimenetele bizonytalan, vagy amikor a választások után sem alakul ki világos kormányzati többség.

A Magyar Nemzeti Bank egy 2019-es tanulmánya kimutatta, hogy a magyar eszközárak választások körüli volatilitása magasabb, mint a fejlett piacokon, de alacsonyabb, mint más közép-európai országokban. Ez részben annak köszönhető, hogy piacunk viszonylag likvid és professzionális befektetők dominálják, akik hosszú távban gondolkodnak és nem pánikszerűen reagálnak rövid távú politikai eseményekre.

Ugyanakkor fontos látnunk a korlátokat is. A 2010 utáni időszak piaci reakcióit nehéz tisztán értelmezni, mert egybeestek globális trendekkel: először az európai adósságválsággal, később az EKB mennyiségi lazításával, majd a járvánnyal és a háborúval. Gyakorlatilag lehetetlen elkülöníteni, mennyit magyaráz a magyar politika és mennyit a nemzetközi környezet.

A forint árfolyama: politikai barométer vagy globális játékszer?

A forint árfolyama talán a legérzékenyebb piaci mutató, amely szinte azonnal reagál politikai fejleményekre. De mennyire igazságos ez a reakció, és mennyire tükrözi a fundamentális gazdasági helyzetet?

A magyar nemzeti valuta sajátos helyzetben van. Kis piac, korlátozottan konvertibilis, és a befektetők könnyedén tudnak pozíciókat felépíteni vagy lebontani. Ez azt jelenti, hogy a forint volatilis tud lenni, különösen stresszes időszakokban. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a forint napi árfolyammozgása átlagosan kétszer-háromszor nagyobb, mint az euróé a dollárral szemben. Ez önmagában nem probléma, de azt jelenti, hogy politikai hírekre is erősebben reagál.

Választások idején a forint árfolyamát három fő tényező mozgatja. Először is a bizonytalanság prémium: amikor nem világos, ki fog győzni vagy milyen gazdaságpolitika várható, a befektetők kockázati felárat építenek be, ami gyengíti a forintot. Másodszor a gazdaságpolitikai várakozások: ha a befektetők fenntartható, piacbarát politikát várnak, erősödik a forint; ha költekező vagy kiszámíthatatlan politikára számítanak, gyengül. Harmadszor pedig a külső finanszírozási igény: Magyarország rendszeresen külföldről kell, hogy finanszírozza folyó fizetési hiányát és államadósságának egy részét, ami miatt külföldiek forint-kitettségére vagyunk utalva.

A 2002-es választásokon a forint több mint 5 százalékot gyengült az euróval szemben a kampány során, majd stabilizálódott az eredmény után. A 2010-es választások előtt szintén gyengülés volt tapasztalható, bár ekkor a globális pénzügyi válság utóhatásai is szerepet játszottak. A 2018-as választások körül a forint viszonylag stabil maradt, ami részben annak köszönhető, hogy az eredmény várható volt, részben pedig a kedvező külső környezetnek.

Az elmúlt években a forint jelentős gyengülést mutatott a történelmi átlagokhoz képest. Az euró-forint árfolyam, amely még 2020-ban is 330 körül ingadozott, 2022-2024 között gyakran 380-400 felett is járt. Ez persze nem választási, hanem sokkal inkább inflációs, monetáris politikai és geopolitikai okokra vezethető vissza. A háború Ukrajnában, az energiaárak robbanása, a magas infláció és a jegybanki válaszok sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint bármilyen belpolitikai esemény.

Ez fontos tanulság: a forint árfolyamát rövid távon valóban mozgathatják politikai hírek, de középtávon a fundamentális gazdasági folyamatok a meghatározóak. Ha az infláció magas, a külkereskedelmi mérleg romlik vagy a költségvetési hiány fenntarthatatlan, a forint gyengülni fog, függetlenül attól, ki kormányoz. Fordítva, ha ezek a mutatók javulnak, a forint erősödhet, még akkor is, ha politikai szempontból viharos időket élünk.

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint Magyarország külkereskedelmi mérlege 2024-ben pozitívba fordult, ami támogatja a forintot. Az infláció mérséklődött, bár még mindig magasabb az EKB célértékénél. A folyó fizetési mérleg többletet mutat, ami szintén egészséges jel. Ezek a mutatók fontosabbak lehetnek a forint középtávú kilátásai szempontjából, mint a 2026-os választások kimenetele.

Ugyanakkor a befektetők figyelni fogják, hogy az esetleges kormányváltás vagy -folytonosság milyen gazdaságpolitikai változásokat hoz. Különösen három területet fognak vizsgálni: a költségvetési politika fenntarthatóságát, az európai forrásokhoz való hozzáférést és a jegybanki függetlenség tiszteletben tartását. Ha ezeken a területeken pozitív jeleket látnak, a forint erősödhet. Ha aggályokat, gyengülhet.

A BUX és a tőzsde: cégértékek és politikai várakozások

A Budapesti Értéktőzsde BUX indexe talán a legkevésbé közismert, mégis rendkívül informatív piaci mutató. Magyarország legnagyobb tőzsdei cégeit tartalmazza, és elméletben a magyar nagyvállalati szektor egészségét tükrözi.

A gyakorlatban azonban a BUX nem annyira „magyar”, mint gondolnánk. Az indexben szereplő legnagyobb cégek – az OTP Bank, a Richter Gedeon, a Mol és a Magyar Telekom – mind nemzetközileg is aktív, komoly exporttevékenységgel vagy regionális jelenléttel rendelkező vállalatok. Ez azt jelenti, hogy teljesítményüket legalább annyira befolyásolják globális trendek, mint magyar politikai események.

Az OTP Bank például Közép- és Kelet-Európa kilenc országában működik, és bevételeinek jelentős része külföldről származik. A Richter gyógyszergyár termékei világszerte forognak, és komoly kutatás-fejlesztési tevékenységet folytat. A Mol regionális energetikai szereplő. Ezek a cégek nem élnek vagy halnak a magyar belpolitika alakulásával – sokkal inkább a globális kamatkörnyezet, az energiaárak, a gyógyszeripar trendjei vagy a regionális gazdasági növekedés határozza meg őket.

Mégis, a magyar politika számít számukra. A szabályozási környezet, az adózási feltételek, az európai uniós források elérhetősége, a jogállamiság és a kiszámíthatóság mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják működésüket és értékelésüket. A befektetők ezért figyelnek a választásokra, még ha a közvetlen hatás kisebb is, mint a kisebb, csak Magyarországon működő cégeknél.

A történelmi adatok szerint a BUX index választások körül jellemzően vegyes képet mutat. A 2002-es választásokon a bizonytalanság esést okozott, amit az eredmény ismeretében gyors visszapattanás követett. A 2010-es és későbbi választásokon kisebb kilengések voltak, mert az eredmények viszonylag jól előrejelezhetők voltak.

Érdekes azonban, hogy a BUX hosszú távú teljesítménye nem korrelál szorosan a politikai ciklusokkal. Az index 2010 és 2020 között mintegy 150 százalékot emelkedett, ami kiemelkedő teljesítmény, de ez elsősorban a globális részvénypiac emelkedésének, az alacsony kamatkörnyezetnek és az OTP Bank sikeres regionális expanziójának köszönhető. Az elmúlt években viszont stagnálást látunk, ami összefügg a globális kamatemelésekkel, a geopolitikai feszültségekkel és a gazdasági lassulással.

A Budapesti Értéktőzsde másik sajátossága a likviditás hiánya. Naponta néhány milliárd forintnyi forgalom történik, ami töredéke a varsói vagy prágai tőzsdékének. Ez azt jelenti, hogy egy-két nagyobb befektető döntése jelentősen mozgathatja az árakat. Választások idején ez a hatás felerősödhet: ha néhány nagy befektető ideges lesz és eladni kezd, az aránytalan árcsökkenést okozhat.

A tőzsdei cégek jövőbeli kilátásait alapvetően három tényező határozza meg a választásokkal kapcsolatban. Először is a makrogazdasági stabilitás: ha a választások után fenntartható költségvetési politika és alacsony infláció várható, az növeli a vállalati profitokat és ezáltal a részvényárakat. Másodszor a szabályozási környezet: kiszámítható, piacbarát szabályozás támogatja a vállalatokat, váratlan extraprofitadók vagy szektorbüntetések ártanak nekik. Harmadszor az európai integráció: az EU-források elérhetősége és a Single Market zavartalan működése kritikus fontosságú a magyar nagyvállalatok számára.

A Morgan Stanley és más nemzetközi befektetési bankok jelentései szerint a magyar részvények értékeltsége – ár-nyereség rátákban mérve – alacsonyabb, mint a fejlett piaci társaiké. Ez részben tükrözi a magasabb kockázati prémiumot, amelyet a befektetők Magyarországhoz rendelnek. Ha a választások olyan kormányzatot eredményeznek, amely növeli a kiszámíthatóságot és erősíti az európai integrációt, ez a diszkont mérséklődhet, és a részvényárak emelkedhetnek. Fordítva, ha a kiszámíthatóság csökken, a diszkont növekedhet.

Fontos azonban hangsúlyozni: a tőzsdei teljesítmény nem morális értékítélet és nem is közvetlen politikai vélemény. A piacok pragmatikusak, és csak arra koncentrálnak, ami a vállalati profitokat befolyásolja. Egy kormány lehet populáris vagy impopuláris a közvéleményben, miközben a piacok szempontjából jó vagy rossz gazdaságpolitikát folytat.

Állampapírpiac és hozamok: mennyibe kerül az államadósság?

Az állampapírpiac talán a legkevésbé ismert a széles közönség számára, pedig óriási jelentőséggel bír. Az államkötvények hozamai meghatározzák, mennyibe kerül a kormánynak a kölcsönfelvétel, ami közvetlenül befolyásolja a költségvetést és így minden állampolgár életét.

Magyarország államadóssága a GDP körülbelül 73 százaléka, ami az Eurostat adatai szerint közepes szintnek számít az EU-ban. Az EU-átlag 82 százalék körül van, tehát relatíve nem vagyunk rosszul. Ugyanakkor az adósság finanszírozása kihívást jelent, mert – mint említettem – jelentős részét külföldiek birtokolják.

Az államkötvények hozama azt mutatja meg, milyen kamatot kell fizetni a befektetőknek ahhoz, hogy hajlandók legyenek finanszírozni az államot. Ha a befektetők úgy érzik, hogy nő a kockázat – például politikai bizonytalanság miatt –, magasabb hozamot követelnek. Ha pedig bizalommal vannak, alacsonyabb hozammal is beérik.

Választások idején az állampapírhozamok jellemzően emelkednek néhány bázisponttal. Ez a bizonytalanság prémium. A befektetők nem tudják biztosan, milyen költségvetési politika várható, ezért óvatosak. Amikor az eredmény ismertté válik és kialakul a kormány programja, a hozamok általában csökkennek – feltéve, hogy a program hitelesnek tűnik.

A 2010-es választások után például kezdetben csökkentek a hozamok, mert a stabil többség ígérete csökkentette a bizonytalanságot. Később azonban emelkedtek, amikor kérdésessé vált az IMF-megállapodás és néhány intézményi változás aggasztotta a befektetőket. A 2014-es és 2018-as választások után kisebb mozgások voltak, részben az EKB laza politikájának köszönhetően, amely elnyomta a kockázati prémiumokat egész Európában.

Az elmúlt években a magyar állampapírhozamok jelentősen emelkedtek a magas infláció és az MNB kamatemelései miatt. A 10 éves magyar államkötvény hozama, amely 2020-ban 2-3 százalék körül járt, 2022-ben meghaladta a 8 százalékot is. Azóta csökkenés tapasztalható, de még mindig magasabb szinten vagyunk, mint a régiós versenytársaknál.

A magasabb hozamok magasabb finanszírozási költségeket jelentenek. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a költségvetés kamatfizetései 2023-ban meghaladták az 1800 milliárd forintot, ami nagyjából kétszerese a 2020-as szintnek. Ez óriási teher, amely más kiadásoktól von el forrásokat. Ha egy választás utáni kormány képes lenne meggyőzni a befektetőket arról, hogy fenntartható pályára áll és megerősíti a költségvetési fegyelmet, a hozamok csökkenése több százmilliárd forintos megtakarítást eredményezhetne.

A befektetők három fő kérdésre keresik a választások után a választ. Először: fenntartható lesz-e a költségvetési politika? Ha a deficit túl magas marad, az emelkedő adósságot és ezáltal magasabb kockázatot jelent. Másodszor: helyreáll-e a kapcsolat az EU-val, és elérhetők lesznek-e a befagyasztott források? Ez nemcsak közvetlenül segítene a gazdaságnak, hanem jelezheti a piacoknak, hogy Magyarország konstruktívan működik együtt európai partnereivel. Harmadszor: tiszteletben tartja-e a kormány a jegybanki függetlenséget? Az MNB hitelességének megőrzése kritikus az infláció kezelésében és ezáltal a hosszú távú hozamokban.

Fontos látni, hogy az állampapírpiac reakciója a választásokra nem azonnali és nem mechanikus. A befektetők időt adnak az új vagy folytatódó kormánynak arra, hogy megfogalmazza gazdaságpolitikáját. Az első költségvetést, az első EU-csúcsot, az első nagyobb gazdasági döntéseket vizsgálják. Csak amikor világossá válik a tényleges politika – nem a kampányígéretek –, áraznak be minden információt.

Nemzetközi összehasonlítás: mit tanulhatunk másoktól?

Magyarország nem egyedi abban, hogy választások mozgásba hozzák a piacokat. Érdemes megnézni, mi történik máshol, különösen a régiónkban.

Lengyelország esetében például a 2023-as választások világos példát adtak arra, hogyan reagálnak a piacok a kormányváltásra. Donald Tusk koalíciójának győzelme után a lengyel zloty erősödött, a varsói tőzsde emelkedett, az államkötvény-hozamok csökkentek. Miért? A befektetők azt várták, hogy az új kormány javítja a kapcsolatot az EU-val, hozzáférhetővé válnak a jogállamisági feltételhez kötött források, és a költségvetési politika kiszámíthatóbb lesz. Ez szépen mutatja, hogy a piacok valóban a fundamentális gazdaságpolitikai változásokra reagálnak, nem az ideológiai szempontra.

Csehországban a választási ciklusok piaci hatásai általában kisebbek. A cseh korona stabilabb, a prágai tőzsde kisebb ingadozásokat mutat választások körül. Ez részben annak köszönhető, hogy Csehország költségvetési helyzete erősebb, államadóssága alacsonyabb, és politikai konszenzus van a piaci gazdaság alapelvei körül. A kormányok váltakozhatnak, de az alapvető gazdaságpolitikai kereteket mindenki elfogadja.

Romániában fordítva, a választások gyakran nagyobb piaci zavarokat okoznak. A lej ingadozik, a bukaresti tőzsde volatilis, a hozamok szélesebb sávban mozognak. Ez tükrözi Románia nagyobb makrogazdasági sebezhetőségét – magasabb deficit, instabilabb politikai környezet, gyengébb intézmények.

Ezek a példák megerősítik a korábban látott mintázatot: nem maguk a választások vagy a kormányváltás a döntők, hanem a mögöttük álló gazdaságpolitikai irány és intézményi minőség. A piacok jutalmazzák a kiszámíthatóságot, a költségvetési fegyelmet, az európai integrációt és az üzletbarát környezetet – függetlenül attól, hogy ezeket jobboldali vagy baloldali kormány biztosítja.

Érdemes megnézni azt is, hogyan reagáltak a piacok a nagy fejlett demokráciákban. Az Egyesült Államokban, ahogy korábban említettem, a választási évek általában jók a piacoknak. A 2020-as választásokat követően például kezdeti ingadozások után az S&P 500 új csúcsokra emelkedett. A befektetők értékelték a gazdaságélénkítő csomagokat és a Fed támogató politikáját, függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban.

Az Egyesült Királyságban a Brexit-népszavazás után látványos fontgyengülés volt, amely tartósan megmaradt. Ez nem csak politikai esemény volt – alapvető gazdasági következményekkel járt. A piacok átárazták a brit eszközöket, figyelembe véve a Single Market-ből való kilépés költségeit. Ez tanulságos: amikor a választások vagy népszavazások alapvető gazdasági kereteket változtatnak meg, a piaci reakció nem átmeneti, hanem tartós.

Németországban a választások általában nyugodtan zajlanak a piacokon. A makrogazdasági stabilitás, a fejlett intézményi keret és a politikai kultúra konszenzuális jellege azt jelenti, hogy bármelyik párt győzelmével a befektetők megélhetnek. Az euró sorsáról, a költségvetési szabályokról vagy a Bundesbank függetlenségéről senki nem vitatkozik.

Magyarország számára talán a leginkább releváns tanulság a lengyel és a balti példák. Ezek a kis, nyitott közép-európai gazdaságok nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint mi. Amikor sikerül stabil, piacbarát, európai integrációt támogató politikát folytatni, a piacok értékelik – az eszközárak emelkednek, a finanszírozási költségek csökkennek, a külföldi tőke beáramlik. Amikor bizonytalanság vagy konfliktus van, fordítva történik.

Mit várhatunk a következő választásoktól?

A 2026-os parlamenti választások különösen érdekes piaci eseménynek ígérkeznek. Több tényező is együtt lesz jelen, amelyek különlegessé teszik ezt a választási ciklust.

Először is, a gazdaság állapota. Magyarország 2023-ban technikai recesszióban volt, 2024-ben szerény növekedés indult meg, és 2025-re az előrejelzések szerint 3-4 százalékos GDP-bővülés várható. A választások idejére tehát a gazdaság valószínűleg növekedési pályán lesz. Ez önmagában kedvező a piacok szempontjából – növekvő gazdaságban a vállalati profitok emelkednek, a munkaerőpiac erős, a fogyasztói bizalom javul.

Másodszor, az inflációs környezet. Az infláció 2022-2023-ban kiugróan magas volt, 20 százalék körül tetőzött. A Magyar Nemzeti Bank számításai szerint 2025-re 3-4 százalék körülire mérséklődik, közel a célsávhoz. Ha ez így is marad, a kamatkörnyezet normalizálódik, ami támogatja mind a forintot, mind a tőzsdét, mind az állampapírpiacot. A befektetők nyugodtabbak alacsony inflációs környezetben.

Harmadszor, az európai források kérdése. Magyarország jelentős összegű uniós forrástól esett el a jogállamisági eljárások miatt. A Recovery and Resilience Facility keretében több ezer milliárd forint vár lehívásra, a kohéziós források egy része is befagyasztott. Ha a választások olyan eredményt hoznak, amely után rendezni lehet ezeket a vitákat, az hatalmas gazdasági lökést jelentene. A piacok minden bizonnyal jutalmaznák ezt.

Negyedszer, a geopolitikai helyzet. A ukrajnai háború folytatódása, az energiaárak változékonysága, a német gazdaság gyengesége és a globális kereskedelmi feszültségek mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a magyar gazdaságot és piacokat, függetlenül a belpolitikától. Ezek a külső tényezők elhomályosíthatják a választások hatását.

Ötödször, a külföldi befektetők bizalma. A nemzetközi pénzügyi intézmények – a Morgan Stanley, Goldman Sachs, JP Morgan és mások – folyamatosan értékelik a kelet-európai piacokat. Jelentéseikben Magyarország megítélése az elmúlt években vegyes volt. A politikai kockázatokat kiemelték, miközben elismerték a makrogazdasági stabilizáció erőfeszítéseit. A választások után ezek az intézmények újraértékelik Magyarországot. Ha az értékelések pozitívabbá válnak, az tőkebeáramlást, erősödő forintot és emelkedő eszközárakat eredményezhet.

A piacok számára konkrétan három forgatókönyv képzelhető el, attól függően, hogy a választások milyen eredményt hoznak és az hogyan alakítja a gazdaságpolitikát.

Az optimista forgatókönyvben a választások után olyan kormány alakul, amely képes javítani az EU-kapcsolatokat, elérhetővé teszi a befagyasztott forrásokat, fenntartható költségvetési politikát folytat, és kiszámítható, üzletbarát környezetet teremt. Ebben az esetben a forint erősödhet, akár 360-370-es szintre is az euróval szemben. A BUX index 10-15 százalékot emelkedhet, ahogy a befektetői hangulat javul. Az államkötvény-hozamok 50-100 bázisponttal csökkenhetnek, ahogy a kockázati prémium mérséklődik. A külföldi tőke beáramlása felgyorsul, a FDI nő.

A semleges forgatókönyvben a választások nem hoznak jelentős változást a gazdaságpolitikában, de a makrogazdasági környezet fokozatosan javul. A gazdaság növekszik, az infláció alacsony marad, a költségvetés lassan konszolidálódik. Az EU-kapcsolatok nem javulnak, de nem is romlanak. Ebben az esetben a piacok viszonylag stabil maradnak. A forint 380-390-es sávban ingadozik. A BUX követi a régiós piacokat. Az állampapírhozamok lassan csökkennek, ahogy a globális kamatkörnyezet enyhül.

A pesszimista forgatókönyvben a választások után nő a bizonytalanság – akár azért, mert nem alakul stabil többség, akár azért, mert az új vagy folytatódó kormány gazdaságpolitikája aggályokat kelt. Esetleg az EU-kapcsolatok tovább romlanak, az európai források elérhetetlenek maradnak, váratlan adók vagy szabályozási fordulatok következnek. Ebben az esetben a forint gyengülhet, akár 400 fölé is. A BUX stagnálhat vagy eshet. Az állampapírhozamok emelkedhetnek, növelve a finanszírozási költségeket. A külföldi befektetők óvatosabbá válnak.

Fontos hangsúlyozni: ezek forgatókönyvek, nem előrejelzések. A piacokat rengeteg tényező befolyásolja, és a választások csak egy közülük. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok és a gazdasági logika alapján ezek a lehetséges pályák.

A befektetők perspektívája: stratégiák választások idején

Egy átlagos magyar családnak vagy kis megtakarítással rendelkező állampolgárnak mit jelent mindez? Hogyan lehet ésszerűen gondolkodni a választások piaci hatásairól anélkül, hogy spekulációba kezdene?

Először is érdemes tisztázni: a legtöbb embernek nem érdemes próbálnia „időzíteni” a piacokat választások alapján. A szakma legjobb befektetői is ritkán sikeresek ebben. Az átlagembernek szinte esélytelen előre megjósolni, merre mozdulnak az árak, és pontosan mikor érdemes vásárolni vagy eladni. Az ilyen kísérlet sokkal nagyobb valószínűséggel eredményez veszteséget, mint nyereséget.

Ugyanakkor néhány józan megfontolás segíthet. Ha valakinek forintban vannak megtakarításai, tudnia kell, hogy választások körül a forint volatilisebb lehet. Ha tervezünk egy nagyobb deviza alapú kiadást – mondjuk utazást vagy külföldi vásárlást –, érdemes ezt figyelembe venni. De siettetni vagy halasztani egy utaz