A kormány által 2026 januárjában elindított új otthonfelújítási program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az első hónapban. A legfrissebb adatok szerint a várt érdeklődés töredéke jelentkezett csak, ami gazdasági és társadalmi kérdéseket vet fel. Miközben a lakásállomány energetikai korszerűsítése nemzetgazdasági érdek lenne, úgy tűnik, a jelenlegi konstrukció nem találkozik a háztartások valós igényeivel és lehetőségeivel.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adatai alapján az első hónapban mindössze 3800 család nyújtott be támogatási kérelmet, ami messze elmarad a kormány által prognosztizált havi 15-20 ezer igényléstől. Ez különösen meglepő annak fényében, hogy a korábbi, 2021-es otthonfelújítási program rendkívül népszerű volt, és a keretösszeg gyorsan kimerült.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. friss elemzése szerint a mérsékelt érdeklődés mögött összetett okok állnak. Egyrészt, a mostani támogatási konstrukció sokkal bonyolultabb adminisztrációt igényel, mint elődje. Másrészt, a megváltozott gazdasági környezet – a magas infláció utóhatásai, a reálbérek csak lassú emelkedése és a háztartások óvatosabb költekezése – is szerepet játszik.
A program feltételrendszere három fő akadályt gördít a szélesebb körű igénybevétel elé:
1. Önrész problémája: A támogatás utófinanszírozott, vagyis a felújítás teljes költségét előre kell állni a családoknak, és csak a munkálatok befejezése után igényelhető vissza a támogatás. Ez jelentős likviditási terhet jelent, amit sok háztartás nem tud vállalni.
2. Energetikai feltételek: Az új konstrukcióban csak energetikai korszerűsítésre lehet támogatást igényelni (nyílászárócsere, szigetelés, fűtéskorszerűsítés), míg a korábbi program rugalmasabb volt a felhasználást illetően. Ez szűkíti a potenciális igénylők körét.
3. Hitelfelvétel szükségessége: Bár a program részben kamattámogatott hitelt kínál, a jelenlegi gazdasági helyzetben a háztartások vonakodnak új hitelt felvenni, különösen a már meglévő jelzáloghitellel rendelkezők.
Az alacsony igénylési kedv nemcsak a lakástulajdonosok szempontjából jelent problémát. Az építőipari vállalkozások, különösen a kkv-k számítottak a felújítási hullámra, ami enyhítette volna a szektor jelenlegi visszaesését. A Magyar Építőipari Vállalkozók Szövetsége szerint az építőipari munkák volumene 2025-höz képest további 5-7 százalékkal csökkenhet 2026-ban, ha nem élénkül jelentősen a felújítási piac.
A KSH adatai szerint a magyar lakásállomány mintegy 70 százaléka energetikai szempontból elavult, és felújításra szorulna. Az átlagos magyar háztartás fűtési költsége 30-40 százalékkal magasabb az EU átlagnál, ami részben a nem megfelelő energiahatékonyságnak köszönhető. A lakások korszerűsítése nemcsak a rezsiszámlák csökkentését eredményezné, hanem az ország energiafüggőségét is mérsékelné.
Európai összehasonlításban Magyarország lemaradásban van a lakásfelújítások terén. Míg a nyugat-európai országokban a lakásállomány 2-3 százalékát újítják fel évente, addig Magyarországon ez az arány mindössze 0,8-1 százalék körül mozog. Az Európai Unió által meghirdetett „Renovation Wave” (Felújítási hullám) kezdeményezés célkitűzése, hogy 2030-ig megduplázzák a lakóépületek energetikai felújításának ütemét.
Szakértők szerint a program sikeréhez szükség lenne a feltételrendszer átalakítására. A GKI elemzői három fő javaslatot fogalmaztak meg:
1. Előfinanszírozás bevezetése: A támogatás legalább részleges előfinanszírozása megoldást jelenthetne a likviditási problémákra.
2. Rugalmasabb felhasználás: Az energetikai korszerűsítés mellett más korszerűsítési célok támogatása is növelné a program vonzerejét.
3. Célzott támogatás: A támogatási rendszer jobban figyelembe vehetné a különböző jövedelmi helyzetű háztartások lehetőségeit, akár progresszív támogatási kulcsokkal.
A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint folyamatosan figyelik a program fogadtatását, és nyitottak a feltételrendszer finomhangolására. A tapasztalatok alapján a második negyedévben várhatóak módosítások, amelyek célja a program vonzerejének növelése lesz.
A lakásfelújítási programok hosszú távú gazdasági hatásai vitathatatlanok. A felújított ingatlanok értéke növekszik, az energiafogyasztás csökken, és a beruházások élénkítik a gazdaságot. A Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint minden lakásfelújításra költött 100 forint további 60-80 forint gazdasági aktivitást generál más szektorokban. Emellett a korszerűbb, energiatakarékosabb otthonok hozzájárulnak a klímavédelmi célok eléréséhez is.
Összességében a 2026-os lakásfelújítási program jelenlegi formájában még nem érte el a kívánt hatást. A kormánynak érdemes lenne átgondolnia a konstrukciót, hogy az valóban elérje célját: a magyar lakásállomány energetikai korszerűsítését és az építőipar élénkítését. Ehhez azonban olyan feltételrendszerre van szükség, amely figyelembe veszi a háztartások tényleges anyagi lehetőségeit és a jelenlegi gazdasági környezet sajátosságait.
A következő hónapok megmutatják, hogy a program képes lesz-e alkalmazkodni a valós igényekhez, vagy kihasználatlanul marad ez a fontos lehetőség a hazai lakásállomány korszerűsítésére.