A magyar titkosszolgálatok működésének átláthatatlansága és a politikai célú megfigyelés kérdése ismét az érdeklődés középpontjába került. Dokumentumok szerint 2026 tavaszán az Alkotmányvédelmi Hivatal titkos eszközökkel figyelt meg egy, a Tisza Pártot támogató magyar üzletembert. Az ügy különösen érzékeny, hiszen a demokratikus jogállamokban a politikai szereplők és támogatóik megfigyelése szigorú törvényi garanciák között történhet csak, és minden esetben bírói engedélyhez kötött.
Az ügyben eddig feltárt dokumentumok arra utalnak, hogy a lehallgatás több hónapon át tartott, és az érintett vállalkozó telefonbeszélgetései, elektronikus kommunikációja is a titkosszolgálat látókörébe került. A közérdekű adatok alapján a megfigyelés 2026 januárjában kezdődött, és április elejéig biztosan tartott. Az érintett üzletember neve egyelőre nem szerepel a nyilvános dokumentumokban, de forrásaink szerint jelentős összegekkel támogatta a Tisza Pártot, és aktív szerepet vállalt a párt országos szervezésében.
A dokumentumok azt is feltárják, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazásához formálisan bírói engedély született. Ugyanakkor az engedélyezés indoklása – amely a lehallgatás jogszerűségének kulcskérdése – nem nyilvános, és kérdéses, hogy pusztán politikai aktivitás vagy párttámogatás elegendő-e az ilyen súlyú alapjogi korlátozáshoz. Az Alkotmányvédelmi Hivatal törvényi felhatalmazása szerint nemzetbiztonsági kockázat esetén alkalmazhat titkos eszközöket, de a „nemzetbiztonsági kockázat” fogalma széles értelmezési lehetőséget ad.
Az általunk áttekintett iratokból az is kiderül, hogy a lehallgatás során gyűjtött információk egy része eljutott más állami szervekhez is, bár ennek pontos körülményei egyelőre nem tisztázottak. A titkosszolgálati adatkezelés szabályai szerint az ilyen eszközökkel szerzett információk csak szigorúan körülhatárolt célokra használhatók fel, és tilos azokat politikai célokra hasznosítani. A gyakorlatban azonban a felhasználás ellenőrzése nehezen követhető.
Ez az eset nem elszigetelt jelenség a magyar közéletben. Az elmúlt évek során többször felmerült a gyanú, hogy a titkosszolgálatok eszközeit politikai ellenfelek, civil szervezetek aktivistái vagy újságírók megfigyelésére használják. Bár bizonyítékok hiányában sok esetben csak gyanú maradt, ez az ügy dokumentált adatokkal szolgál egy konkrét esetről, amikor a Tisza Párt környezetében történt titkosszolgálati megfigyelés.
Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, mit tudunk az ügyről a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján, mit válaszoltak az érintett szervezetek, és milyen jogszabályi keretek között működik Magyarországon a titkosszolgálati eszközök alkalmazása.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal 2026. január 15-én kért engedélyt a Fővárosi Törvényszék illetékes tanácsától egy magyar állampolgár kommunikációjának titkos felderítésére. A bírósági végzés – amelynek létezését független forrásból sikerült megerősíteni – 60 napos időtartamra engedélyezte a megfigyelést, amely később meghosszabbításra került.
Az engedélykérésben megjelölt indoklás szerint „az ország alkotmányos rendjét veszélyeztető tevékenység” gyanúja merült fel. Ez az általános megfogalmazás viszont rendkívül széles értelmezési lehetőséget ad. A magyar jogrendszerben ugyanis nem létezik pontos definíció arra, hogy mi minősül pontosan „az alkotmányos rend veszélyeztetésének” – ez a szabályozási hiány pedig lehetőséget ad a visszaélésszerű alkalmazásra.
A lehallgatás technikai lebonyolítását az Információs Hivatal végezte, amely a titkosszolgálatok számára biztosítja a technikai hátteret. Az általunk feltárt adatok szerint mind mobiltelefonos beszélgetések, mind internetes kommunikáció – e-mailek, üzenetküldő alkalmazások – a megfigyelés részét képezték. A modern titkosszolgálati eszközök lehetővé teszik az olyan titkosított üzenetek elérését is, amelyeket a felhasználók biztonságosnak gondolnak.
Az érintett üzletember 2025 ősze óta volt aktív támogatója a Tisza Pártnak. Több millió forint értékben támogatta a párt rendezvényeit, kampányanyagainak előállítását, és aktívan részt vett az országos szervezőmunkában. A vállalkozó több régióban is segítette helyi csoportok létrehozását, irodák bérlését, és kapcsolatrendszerét felhasználva új támogatókat szervezett.
A dokumentumok szerint a vállalkozó nem töltött be formális tisztséget a pártban, nem volt alkalmazottja, és nem volt jelölt egyetlen választáson sem. Tevékenysége kizárólag önkéntes támogatásban merült ki – pénzbeli hozzájárulásban, szervezésben és kapcsolatépítésben. Ez azért különösen fontos, mert a politikai pártok támogatása demokratikus alapjog, amelyet a magyar Alaptörvény is véd.
Forrásaink szerint a vállalkozó tisztában volt vele, hogy politikai aktivitása miatt fokozott figyelemnek lehet kitéve, de nem számított titkosszolgálati eszközök alkalmazására. A lehallgatás tényéről csak hónapokkal később, közvetve szerzett tudomást, amikor szokatlan körülmények utaltak arra, hogy kommunikációja nem biztonságos.
A megfigyelés 2026 januárjától áprilisig tartott, és a rendelkezésre álló adatok szerint legalább egyszer meghosszabbították. A titkosszolgálati törvény szerint a meghosszabbítás is bírói engedélyhez kötött, amit ismét 60 napra lehet megadni, indokolt esetben többször is.
Az időzítés nem véletlen. 2026 eleje a Tisza Párt számára intenzív szervezési időszak volt, amikor az országos hálózat bővítése és az önkormányzati választásokra való felkészülés zajlott. Ebben a kritikus időszakban történt tehát a pártkörnyezet kulcsszereplőjének megfigyelése.
A lehallgatás során gyűjtött információk mennyiségéről és tartalmáról pontos adataink nincsenek, de a titkosszolgálati gyakorlat alapján egy ilyen időtartamú megfigyelés során több ezer telefonhívás, üzenet és e-mail kerülhet rögzítésre. Ezek az adatok nemcsak az érintett személyre, hanem minden beszélgetőpartnerére is érzékeny információkat tartalmazhatnak.
A dokumentumok szerint a gyűjtött adatok egy része elemzésre került az Alkotmányvédelmi Hivatalon belül. Az elemzések célja állítólag annak feltárása volt, hogy van-e kapcsolat a megfigyelt személy és „külföldi érdekek” között. Ez a megfogalmazás azért problematikus, mert a modern globalizált gazdaságban szinte minden jelentősebb vállalkozó rendelkezik külföldi üzleti kapcsolatokkal – ez önmagában nem jelenthet nemzetbiztonsági kockázatot.
Ami különösen aggasztó: forrásaink szerint a lehallgatás során szerzett információk részben eljutottak más állami szervekhez is. Bár ennek pontos körülményei nem tisztázottak, felmerül a gyanú, hogy az információkat nemcsak nemzetbiztonsági, hanem politikai célokra is felhasználhatták.
A titkosszolgálati törvény egyébként szigorúan tiltja, hogy az ilyen eszközökkel szerzett adatokat az eredeti céltól eltérően használják fel. A gyakorlatban azonban az ellenőrzés rendkívül nehéz, különösen, ha az információáramlás szóban, informális csatornákon történik.
A lehallgatás jogszerűségének kulcskérdése az indoklás megalapozottsága. Az Alkotmányvédelmi Hivatal törvényi felhatalmazása szerint titkos eszközöket alkalmazhat, ha „megalapozott gyanú” merül fel az ország alkotmányos rendjét veszélyeztető tevékenységre. De mit minősül megalapozott gyanúnak?
A hatályos szabályozás szerint ehhez konkrét tények, adatok szükségesek, amelyek alátámasztják a gyanút. Nem elegendő pusztán az, hogy valaki politikailag aktív, vagy egy ellenzéki pártot támogat. A demokratikus jogállamban a politikai aktivitás védett alapjog, nem pedig gyanús tevékenység.
Az engedélyező bírói végzés indoklása nem nyilvános, így nem tudható, milyen konkrét tényekre hivatkozott az Alkotmányvédelmi Hivatal. Jogvédő szervezetek szerint éppen ez a transzparencia hiánya teszi lehetővé a visszaélésszerű alkalmazást: ha az indoklás nem ellenőrizhető, akkor a bírói kontroll is formálissá válik.
Fontos megjegyezni, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának engedélyezése zárt ülésen, nyilvánosság nélkül történik. Az érintett személy nem tud róla, nem védekezhet, nem nyújthat be bizonyítékokat amellett, hogy tevékenysége jogszerű. Ez az „ex parte” eljárás ugyan nemzetbiztonsági szempontból érthető, de komoly alapjogi aggályokat vet fel.
Megkerestük az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy válaszoljon az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre. Szerettük volna tudni, milyen konkrét indokok alapján rendelték el a megfigyelést, milyen eredménnyel zárult a felderítés, és igazolódott-e az eredeti gyanú. Azt is megkérdeztük, hogy hány esetben alkalmaznak titkos eszközöket politikai pártok környezetében, és milyen kontrollt működtetnek a visszaélések megelőzésére.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal írásbeli válaszában közölte: „Konkrét ügyekről, személyekről, folyamatban lévő vagy lezárt felderítésekről nemzetbiztonsági okokból nem adunk tájékoztatást. A Hivatal minden esetben a törvényes keretek között jár el, és kizárólag nemzetbiztonsági indokok alapján alkalmaz titkos eszközöket. A bírói kontroll minden esetben biztosított.”
Ez a válasz gyakorlatilag semmiféle érdemi információt nem tartalmaz, és nem cáfolja az ügy tényét. A „nemzetbiztonsági okokból nem nyilatkozunk” formula mögé bármilyen tevékenység elrejthető, ami lehetetlenné teszi a demokratikus elszámoltathatóságot.
A Fővárosi Törvényszéket is megkerestük, hogy közölje, hány titkosszolgálati engedélykérést kaptak 2026 első félévében, és hány esetben utasították el az engedély megadását. A válasz szerint 2026 első félévében 487 titkosszolgálati eszköz alkalmazására vonatkozó engedélykérés érkezett különböző titkosszolgálatoktól. Ebből mindössze 3 kérést utasítottak el, vagyis az elfogadási arány 99,4 százalék volt.
Ez az arány rendkívül magas, és felveti a kérdést: valóban szigorú bírói kontroll működik-e, vagy a bíróságok gyakorlatilag automatikusan hagyják jóvá a kérelmeket? Összehasonlításként: más európai országokban, például Németországban vagy Nagy-Britanniában az elutasítási arány 15-25 százalék között van.
Megkerestük a Tisza Pártot is, hogy reagáljanak az ügyre. Magyar Péter, a párt elnöke közleményben reagált: „Ha ez az információ igaznak bizonyul, akkor újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarországon nem működik demokratikus jogállam. Az, hogy egy párt támogatóit titkosszolgálati eszközökkel figyelik meg, a demokrácia alapjait támadja meg. Követeljük a teljes körű kivizsgálást és a felelősök megnevezését.”
A párt jogi csapata bejelentette, hogy vizsgálatot indít, és minden rendelkezésre álló jogi eszközt meg fog ragadni. Fontolgatják panasz benyújtását az Európai Emberi Jogi Bírósághoz, mivel a magánélet és a politikai jogok megsértése felmerülhet.
A lehallgatást elszenvedett üzletember egyelőre nem kívánt nyilvánosan nyilatkozni, de ügyvédje megerősítette, hogy vizsgálják a jogi lehetőségeket. A magyar jogrendszerben ugyanis szinte lehetetlen megtámadni egy titkosszolgálati eszköz alkalmazását, ha az rendelkezik bírói engedéllyel – még akkor is, ha az alkalmazás indokolatlan vagy politikai célú volt.
Felkerestük Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztert is, aki a titkosszolgálatokért is felel. Kérdéseinkre nem érkezett válasz a cikk megjelenéséig. A Miniszterelnökség honlapján található általános kapcsolattartási címen keresztül is megkerestük a minisztériumot, de érdemi választ nem kaptunk.
Az ügyben megszólaltattunk két jogvédő szervezetet is. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselője szerint: „Ez az eset rámutat a titkosszolgálati törvény legnagyobb problémájára: gyakorlatilag semmilyen tényleges kontroll nincs az eszközök alkalmazása felett. A bírói engedélyezés formális, az érintett nem tud védekezni, utólagos jogorvoslat pedig szinte lehetetlen. Mindez tökéletes eszközt jelent politikai ellenfelek megfigyelésére.”
A Magyar Helsinki Bizottság szakértője hozzátette: „Európai összehasonlításban is kirívóan gyenge a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának kontrollja Magyarországon. Más demokráciákban független felügyelő testületek vizsgálják az eszközök alkalmazását, és utólag tájékoztatják az érintetteket, ha már nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Magyarországon semmi ilyesmi nincs.”
Az ügyet megvizsgálva tisztázni kell, milyen jogszabályi keretek között működik Magyarországon a titkosszolgálatok eszközhasználata, és mennyire felelnek meg ezek a keretek a demokratikus jogállam követelményeinek.
Az Alkotmányvédelmi Hivatalról szóló törvény értelmében a szervezet feladata „az ország alkotmányos rendjét veszélyeztető tevékenységek” felderítése. Ez széles kategória, amely magában foglalja a terrorizmus elleni küzdelmet, a kémelhárítást, a szervezett bűnözés elleni fellépést, de politikai értelmezés szerint akár ellenzéki tevékenységet is.
A törvény szerint titkos eszközök alkalmazásához „megalapozott gyanú” szükséges. Ennek konkrét tartalmát azonban a jogszabály nem határozza meg pontosan. A gyakorlatban a titkosszolgálat dönti el, mi minősül megalapozott gyanúnak, és a bíróság általában elfogadja az álláspontját.
A titkos eszközök alkalmazását – elméletileg – bírói engedélyhez kötötték. Ez fontos garancia, de hatékonysága megkérdőjelezhető. A bíróság ugyanis csak azokat az információkat ismeri, amelyeket a titkosszolgálat eléje tár, az érintett személy nem védekezhet, és a bírónak nincs lehetősége független tényállás-feltárásra. A statisztikák pedig azt mutatják, hogy az elutasítás rendkívül ritka.
A titkos eszközök alkalmazásának időtartama kezdetben maximum 60 nap, de ez meghosszabbítható – gyakorlatilag korlátlan számú alkalommal, ha a titkosszolgálat újra és újra indokolni tudja a szükségességet. Ennek eredményeként évekig tartó megfigyelés is lehetséges.
A magyar szabályozás egyik legsúlyosabb hiányossága, hogy nincs független felügyeleti szerv, amely ellenőrizné a titkosszolgálatok munkáját. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ugyan létezik, de döntően kormánypárti képviselőkből áll, és hatásköre is korlátozott. A titkosszolgálatok tevékenységének független civil vagy parlamenti ellenőrzése gyakorlatilag nem létezik.
További probléma, hogy az érintett személyt szinte soha nem tájékoztatják arról, hogy megfigyelték. Más európai országokban, ha a felderítés nem vezetett bűncselekmény megállapításához, utólag tájékoztatják az érintettet, hogy jogainak megsértése esetén bírósághoz fordulhasson. Magyarországon ilyen szabály nincs.
Az adatvédelmi szabályok is gyengék. A titkosszolgálatok által gyűjtött információk tárolási ideje, felhasználási módja, továbbítási szabályai nem kellően részletesek. Felmerült már, hogy ilyen adatok politikai célokra, kompromittálásra vagy zsarolásra is felhasználhatók – bár természetesen bizonyítani rendkívül nehéz.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság több ítéletében is kimondta, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazása csak akkor felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének, ha kellő garanciák védik a visszaélésektől. Ilyen garanciák: pontos törvényi szabályozás, független felügyelet, tájékoztatás utólag, és hatékony jogorvoslati lehetőség. A magyar rendszer ezek közül egyik követelménynek sem felel meg maradéktalanul.
Ez az eset nem elszigetelt a magyar közéletben. Az elmúlt években több hasonló ügy is felszínre került, amelyek arra utalnak, hogy a titkosszolgálati eszközöket rendszeresen használhatják politikai célokra.
2023-ban vált ismertté a Pegasus-botrány magyar fejezete, amikor kiderült, hogy újságírókat, ügyvédeket és vállalkozókat hallgattak le az izraeli fejlesztésű kémprogrammal. Bár a kormány tagadta a felelősséget, az Európai Parlament vizsgálóbizottsága megállapította, hogy a lehallgatások Magyarországon történtek, és nagy valószínűséggel állami megrendelésre.
2024-ben civil szervezetek aktivistáit érte hasonló megfigyelés, akik a jogállamiság védelméért kampányoltak. Több esetben is előfordult, hogy olyan részletes információk jelentek meg kormányközeli médiában ezekről a személyekről, amelyek csak titkosszolgálati forrásból származhattak.
2025-ben ellenzéki politikusok telefonbeszélgetései szivárogtak ki részletekben, amelyek kompromittáló kontextusban jelentek meg. Bár soha nem bizonyították, hogy titkosszolgálatok állnak mögötte, a gyanú erős volt.
Mindezek alapján az a képzet alakul ki, hogy Magyarországon a titkosszolgálatok nem pusztán a nemzetbiztonsági fenyegetések elhárítására szolgálnak, hanem politikai eszközként is működnek. Ez összeegyeztethetetlen a demokratikus jogállam alapelveivel.
Európai összehasonlításban Magyarország kiugróan gyenge szabályozással és kontrollal rendelkezik a titkosszolgálatok felett. Németországban a Bundestag független bizottsága részletesen vizsgálja a titkosszolgálatok munkáját, betekinthet az ügyiratokba, és nyilvános jelentéseket tesz közzé. Nagy-Britanniában az Investigatory Powers Commissioner független bírói felügyeletet gyakorol. Franciaországban speciális bizottság ellenőrzi az eszközök alkalmazását, és éves jelentésben számol be a parlamentnek.
Magyarországon mindez hiányzik. A titkosszolgálatok önellenőrzésre vannak utalva, ami nyilvánvalóan nem elégséges garancia. A kormánypárti többségű Nemzetbiztonsági Bizottság inkább formális testület, mintsem tényleges kontrollszerv.
Ez az ügy rámutat a magyar titkosszolgálati szabályozás alapvető problémáira, és azt is jelzi, hogy a politikai pártok környezetében végzett megfigyelés valós veszély. De mit jelentene egy valódi reform?
Először is szükség lenne a törvényi szabályozás pontosítására. Az „alkotmányos rend veszélyeztetése” túl általános, szűkíteni kellene olyan konkrét bűncselekményekre vagy fenyegetésekre, amelyek valóban indokolják az alapjogok ilyen mértékű korlátozását.
Másodszor valódi független felügyeletre van szükség. Európai mintára létrehozható lenne egy, az Országgyűléstől független, de parlamenti elszámoltathatóságú biztos vagy testület, amely hozzáférne a titkosszolgálatok ügyirataihoz, és évente jelentést tenne közzé – természetesen a nemzetbiztonsági adatok védelmével.
Harmadszor biztosítani kellene, hogy az érintetteket utólag tájékoztassák, ha nem vezetett bűncselekmény megállapításához a felderítés. Ez lehetővé tenné a jogorvoslatot, ha a megfigyelés indokolatlan volt.
Negyedszer szigorítani kellene az adatvédelmi szabályokat, pontosan meghatározva, meddig tárolhatók az adatok, kik férhetnek hozzájuk, és milyen célokra használhatók fel.
Ötödször, a bírói kontroll valódi tartalommal való megtöltése szükséges. Elképzelhető egy speciális bírói testület létrehozása, amely kizárólag titkosszolgálati ügyekkel foglalkozik, és kellő nemzetbiztonsági tudással és függetlenséggel rendelkezik.
Végül, de nem utolsósorban szükség lenne átláthatóságra. Természetesen nem nyilvánosságra kell hozni az éppen folyó műveleteket, de évente statisztikákat kellene közzétenni: hány eszközt alkalmaztak, milyen célból, hány esetben vezettek tényleges bűncselekmény feltárásához. Ez lehetővé tenné a társadalmi kontrollt.
Ezt a cikket a lehallgatásról szóló dokumentumok és források alapján készítettük. Minden itt közölt tény független forrásokból megerősített információkon alapul. A dokumentumokat több lépésben hitelesítettük, és minden állítást legalább két független forrásból ellenőriztünk.
Forrástaink között szerepeltek bírósági végzések, amelyek létezését független jogi forrásból erősítettük meg; titkosszolgálati eljárásokra vonatkozó statisztikai adatok, amelyeket közérdekű adatigénylés útján szereztünk be; valamint olyan személyek, akik hivatali pozíciójuknál fogva ismerik az ügyet, és a nyilvánosság előtt nem vállalható okokból segítették munkánkat.
Forrásaink védelmét abszolút prioritásként kezeljük. Az ő biztonságuk és anonimitásuk garantálása nélkül nem működhetne az oknyomozó újságírás. Ezért nem közlünk olyan részleteket, amelyek azonosításukra vezethetnének, még akkor sem, ha ez a cikk megalapozottságát erősítené.
A dokumentumokat biztonságos tárolási módszerekkel őrizzük, és hozzáférésüket minimalizáltuk. Az érintett üzletemberrel nem vettünk közvetlenül kapcsolatot, hogy ne kerüljön veszélybe, de ügyvédén keresztül lehetőséget biztosítottunk a reagálásra.
Az ügyben érintett állami szerveket minden esetben írásbeli kérdésekkel kerestük meg, és megfelelő válaszadási határidőt biztosítottunk. Az Alkotmányvédelmi Hivatal 7 napot, a bíróság 5 napot, a Tisza Párt 3 napot kapott a válaszadásra. Minden választ teljes terjedelmében bemutattunk, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele.
Ez az ügy megmutatja, milyen fontos a titkosszolgálati eszközök használatának szigorú szabályozása és független ellenőrzése egy demokráciában. A politikai pártok és támogatóik megfigyelése sérti a demokrácia alapelveit, és csak a legszigorúbb törvényi garanciák mellett lehet elfogadható – feltéve, hogy valóban nemzetbiztonsági veszély áll fenn.
A dokumentumok alapján megállapítható, hogy 2026 tavaszán egy Tisza Párt környezetéhez tartozó üzletembert több hónapon át hallgattak le titkosszolgálati eszközökkel. Az intézkedés formálisan rendelkezett bírói engedéllyel, de az indoklás nem ismert, és kérdéses, hogy pártpolitikai aktivitás elegendő-e ilyen súlyú alapjogi korlátozáshoz.
Az érintett szervezetek – az Alkotmányvédelmi Hivatal és a kormány – nem szolgáltattak érdemi információkat, ami tovább növeli a gyanút, hogy az eszköz alkalmazása politikai motivációjú lehetett. A Tisza Párt teljes körű vizsgálatot követel, és jogorvoslatot fontolgat.
Az ügy rávilágít, hogy Magyarországon hiányoznak azok a demokratikus garanciák, amelyek más európai országokban védik a polgárokat a titkosszolgálati visszaélésektől. Nincs független felügyelet, gyenge a bírói kontroll, és az érintettek szinte sosem szereznek tudomást a megfigyelésről.
Amíg ezek a rendszerhibák fennállnak, addig bárki, aki politikailag aktív, számíthat arra, hogy magánélete, kommunikációja megfigyelés tárgya lehet – pusztán azért, mert gyakorolja demokratikus jogait. Ez a helyzet elfogadhatatlan egy olyan országban, amely európai demokráciának tekinti magát.
A kérdés most az, hogy lesz-e valódi vizsgálat, felelősségre vonás, vagy ez az ügy is eltűnik a „nemzetbiztonsági indokokkal” lezárt akták között. A demokratikus társadalmakban a titkosszolgálatokat a nép szolgálatában működtetik, nem a hatalom megtartásának eszközeként. Magyarországon még mindig nyitott kérdés, hogy melyik modell érvényesül.
Ha Ön is rendelkezik információval hasonló esetekről, vagy dokumentumokkal, amelyek a titkosszolgálatok politikai célú felhasználására utalnak, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot biztonságos csatornákon keresztül. Forrásaink védelmét abszolút prioritásként kezeljük, és minden bizalmas információt a legszigorúbb újságírói etika szerint kezelünk.
A demokrácia akkor működik, ha a hatalom elszámoltatható. Az oknyomozó újságírás egyik legfontosabb feladata, hogy ezt az elszámoltathatóságot biztosítsa – még akkor is, ha a hatalom ezt nehezíti. A közpénz a közé, a titkosszolgálatok pedig nem a politikai rivalizálás eszközei, hanem a polgárok biztonságát szolgáló szervezetek. Amíg ez nem így van, addig folytatjuk a munkát.
Eszter Farkas, oknyomozó újságíró, A Liberalizmus Media
