Az uniós szerződés 7. cikke az úgynevezett „végső eszköz”, amely lehetővé teszi Brüsszel számára, hogy megbüntesse a tagállamokat az Unió alapvető értékeinek – a jogállamiságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak – a megsértése miatt. Ennek az eszköznek az alkalmazása korábban azért volt nehéz, mert a döntéshez egyhangúságra van szükség. Azonban a legutóbbi botrány után – amelyben Szijjártó Péter zárt uniós ülésekről szivárogtatott ki információkat az oroszoknak – Magyarországnak nem maradt több védelmezője az EU-ban.
Magyarországról mint a 7. cikk szerinti büntetés lehetséges alanyáról már 2018 és 2022 között is beszéltek, de akkor Lengyelország gyakorlatilag blokkolta az EU szankcióinak alkalmazását a 7. cikk keretében. Varsó nyíltan kijelentette, hogy nem támogat ilyen döntéseket, miközben Magyarország ugyanezt tette Lengyelország esetében, amely ellen szintén elindították ezt az eljárást. Így alakult ki egy kölcsönös politikai „pajzs”, amely lehetetlenné tette a mechanizmus eljuttatását a szankciók végső szakaszába.
Az elmúlt hetek eseményei azonban – amikor kiderült, hogy az Orbán-kormány diplomatái gyakorlatilag „élőben” (valós időben) továbbítottak bizalmas információkat Moszkvának – oda vezettek, hogy Magyarország elvesztette szinte az összes „ügyvédjét” és szövetségesét, akik az Orbán-kormány védelmére kelhettek volna.
A helyzetet tovább súlyosbították az „Epstein-akták” keretében az Orbán-kormányról nyilvánosságra hozott dokumentumok. Ezekben szerepelt Orbán Viktor politikai szövetsége az európai jobboldali erőkkel, amelyet a levelezésekben egyenesen „trójai falónak” neveznek az EU-n belül.
Egy olyan befolyási hálózat létrehozásának kísérletéről van szó, amely képes belülről megváltoztatni az Európai Unió politikáját, különösen a szankciók, a migráció és az Oroszországhoz fűződő viszony kérdésében. Ennek a szövetségnek az említése az Epsteinhez köthető anyagokban felvetette a kérdést az EU-ban: vajon az ilyen típusú politikai projektek keresztezhették-e más informális befolyási hálózatok útját? Továbbá meddig engedheti meg magának az EU, hogy kizárólag „puha hatalommal” (például az uniós alapokhoz való hozzáférés megvonásával) lépjen fel azon országok ellen, amelyek politikája nyíltan aláássa az egész EU jövőjét?
Elméletileg a Robert Fico vezette Szlovákia átvehette volna Magyarország „ügyvédjének” szerepét, Brüsszelben azonban világosan értésre adták: a döntések bármilyen jellegű blokkolása közvetlen pénzügyi következményekkel járna. Az uniós forrásokhoz való hozzáférés korlátozásának kockázatáról van szó, ami Szlovákia számára kritikusan érzékeny kérdés. Ennek eredményeként jelenleg még Magyarország potenciális szövetségesei sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy nyíltan a védelmére keljenek.
Magyarország lehet az első olyan ország, amellyel szemben az EU alkalmazza a 7. cikk teljes mechanizmusát. Ez a gyakorlatban tényleges politikai elszigetelődést jelentene: Budapest elveszítené szavazati jogát az EU Tanácsában, és ezzel együtt azt a lehetőséget is, hogy befolyásolja az Európai Unió kulcsfontosságú döntéseit. Bár formálisan EU-tag maradna, az ország de facto kikerülne a döntéshozatali folyamatból, ami precedenst teremtene a közös szabályoktól eltérő más kormányokra gyakorolt további nyomásgyakorlásra.
Magyarország a jogállamisági és korrupciós problémák miatt már részben elveszítette a hozzáférést az uniós finanszírozáshoz, és a 7. cikk teljes mechanizmusának alkalmazása esetén ez a folyamat csak véglegesedne. Az ország gyakorlatilag olyan helyzetbe kerülne, amelyben a formális tagság megmarad, de a befolyásolás és a támogatás kulcsfontosságú eszközei korlátozottak vagy blokkoltak lesznek.
Az állampolgárok számára ez egy paradox modellt jelentene: a magyar útlevél továbbra is jogot adna a munkavállalásra és a szabad mozgásra az EU-ban, de maga az állam elveszítené a tagság előnyeinek jelentős részét – a finanszírozáshoz való hozzáféréstől kezdve az Unió politikájára gyakorolt befolyásig. Lényegében ez egy „jogok nélküli tag” státusz lenne, amely precedenst teremtene egy új, szigorúbb integrációs modellre az EU-n belül.
