A Tisza Párt 2026-os kampányának lezárása a Hősök terén nem csak politikai üzenetekkel, hanem egy különleges jelképpel, Gundalffal vált emlékezetessé. Magyar Péter záróbeszéde és a kampány szimbolikája mögött ugyanakkor fontos kérdések merülnek fel a mozgalom finanszírozásával, szervezeti átláthatóságával és politikai elszámoltathatóságával kapcsolatban.
A 2026. április 7-i kampányfinálé Budapest szívében több tízezer embert vonzott, és a Tisza Párt politikai súlyának demonstrációjaként is szolgált. A rendezvény középpontjában Magyar Péter állt, aki a változás, a tiszta politizálás és az elszámoltathatóság üzenetét közvetítette. Mellette azonban egy nem mindennapi szereplő is feltűnt: Gundalf, a szürke ló, amely gyorsan a kampány egyik ikonikus szimbólumává vált.
Az esemény látványos volt, a tömeg lelkes, az üzenetek egyértelműek. Mégis, újságírói szemmel nézve a látványos rendezvény mögött alapvető átláthatósági és elszámoltathatósági kérdések maradnak megválaszolatlanul. Egy olyan politikai erő, amely a korrupció felszámolását és az átláthatóságot ígéri, milyen mércéknek felel meg saját működésében? Hogyan finanszírozzák kampányaikat? Milyen közbeszerzési eljárásokat követnek rendezvényeik szervezésekor? Kik állnak a párt gazdasági hátterében?
Ezek nem támadó kérdések, hanem az investigatív újságírás alapvető kérdései, amelyeket minden politikai szereplővel kapcsolatban fel kell tennünk – pártállástól függetlenül. A magyar választópolgároknak joguk van tudni, hogy azok, akik elszámoltathatóságot ígérnek, maguk mennyire elszámoltathatóak.
A Hősök téri rendezvény becsült költségei többmillió forintos nagyságrendet képviselnek: színpad, hang- és fénytechnika, biztonsági szolgálat, logisztika, kommunikációs kampány. Ezek finanszírozásának módja, a szerződések odaítélésének rendje és a beszállítók kiválasztásának folyamata mind legitim közérdekű kérdések. Az Európai Unió anti-korrupciós standardjai és a magyar választási törvény egyaránt átláthatóságot követelnek meg a politikai kampányfinanszírozás terén.
Magyar Péter beszédében központi helyet foglalt el a „gúzsba kötött igazság” felszabadításának ígérete. Gundalf jelenléte – szándékoltan vagy sem – erős vizuális metaforaként működött: a Tolkien-univerzumból ismert Gandalf-szerű szimbólum, amely a jó erőinek győzelmét, a sötétség elleni küzdelmet idézi. A kampánystratégia szintjén ez hatékony üzenet. A közpénzügyi átláthatóság szintjén azonban kérdések merülnek fel.
Gundalf „foglalkoztatásának” körülményei, a ló biztosításának szerződéses háttere, az ezzel kapcsolatos kifizetések és az esetleges szponzori kapcsolatok mind olyan részletek, amelyeknek nyilvános kampányköltségvetésben kellene szerepelniük. Nem azért, mert kifogásolható lenne egy ló jelenléte egy politikai rendezvényen, hanem mert a teljes átláthatóság elvét minden politikai szereplőnek alkalmaznia kell – különösen akkor, ha éppen ez az egyik fő programpontja.
A rendezvény kapcsán több konkrét dokumentumot és adatot próbáltunk beszereznünk. Közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a Tisza Párthoz, amelyben a következő információkat kértük: a kampányfinálé teljes költségvetését tételesen lebontva, a szolgáltatók nevét és a velük kötött szerződések értékét, a rendezvényszervezés beszerzési folyamatának dokumentációját, Gundalf biztosításával kapcsolatos szerződést és költségeket, valamint az esemény teljes finanszírozási forrásának megjelölését (tagdíjak, adományok, hitelek aránya).
Az adatigénylésre a jelen cikk megjelenéséig nem érkezett válasz. Ezt nem feltétlenül elutasításként, hanem az átláthatósági mechanizmusok esetleges hiányaként értelmezzük. A Tisza Párt, mint viszonylag új politikai formáció, még építi saját adminisztratív kapacitásait. Ugyanakkor a demokráciában az átláthatóság nem opcionális – különösen nem olyan politikai erők számára, amelyek az elszámoltathatóság bajnokaként pozicionálják magukat.
Magyar Péter kampánybeszédében hangsúlyosan szerepelt a korrupció elleni harc és a „lopott közpénz” visszaszerzésének ígérete. Ez erős és fontos üzenet, amely sok választópolgárban rezonál. Ugyanakkor az investigatív újságírás feladata, hogy ezt az üzenetet összekapcsolja a párt saját gyakorlatával. Nem elég elítélni mások átláthatatlan pénzügyeit – a saját könyvelést is meg kell nyitni a nyilvánosság előtt.
A kampányfinanszírozás átláthatósága nem technikai részletkérdés. Ez a demokrácia egyik alapköve. Az amerikai, német, francia és skandináv anti-korrupciós gyakorlatban egyaránt alapkövetelmény, hogy a politikai pártok részletesen nyilvánosságra hozzák kampányköltéseiket, megnevezvén a beszállítókat és a szerződések értékét. Ez nem azért van, hogy megnehezítsék a kampányt, hanem hogy a választók tisztán láthassák: kik finanszírozzák a jelölteket, és kiktől függnek.
A Tisza Párt esetében ez még fontosabb, mint más szereplőknél, hiszen a mozgalom központi ígérete éppen a rendszerváltás óta felhalmozott korrupció felszámolása. Ez az ígéret csak akkor hihető, ha a párt már most, ellenzéki pozícióban is tanúbizonyságot tesz róla, hogy milyen kormányzást képvisel. Az átláthatóság nem akkor kezdődik, amikor már hatalomra kerültek – akkor kezdődik, amikor még egyáltalán nem biztosak abban, hogy egyáltalán odajutnak.
A rendezvény szervezésének hátterét vizsgálva több nyílt forráson keresztül is próbáltunk adatokat gyűjteni. A közbeszerzési adatbázisban nem szerepel a Tisza Párthoz köthető tender a rendezvényszervezés kapcsán, ami érthető, hiszen pártrendezvényekre nem vonatkozik közbeszerzési kötelezettség. Ugyanakkor a párttörvény szerinti pénzügyi beszámolók nyilvánossága igen – ezeket az Állami Számvevőszék felé kell benyújtani.
A Tisza Párt legutolsó elérhető pénzügyi beszámolóját áttekintve (amely a 2025. évre vonatkozik, a 2026-os még nem elérhető) látható, hogy a párt bevételei elsősorban magánszemélyek adományaiból és tagdíjakból származnak. Ez önmagában pozitív jel, hiszen csökkenti a nagyvállalati függőséget. Ugyanakkor a kiadási oldal kevésbé részletezett: „kampánytevékenység”, „rendezvényszervezés” és „kommunikációs költségek” tételek alatt szerepelnek a kiadások, de a konkrét beszállítók, szerződések és tételek nincsenek lebontva.
Ez nem feltétlenül jogsértés – a jelenlegi magyar párttörvény nem követeli meg ezt a szintű részletezettséget. De éppen ez a probléma. Egy olyan párt, amely a törvények betartását hirdeti, megteheti, hogy csak a minimumot teljesíti, vagy vállalhatja, hogy az önként vállalt extra átláthatósággal mutat példát. Az utóbbi út nehezebb, de hitelesebbé teszi az anti-korrupciós üzenetet.
Megkerestük a Tisza Párt sajtóosztályát is, hogy választ kapjunk konkrét kérdéseinkre. Emailben és telefonon is megpróbáltuk elérni őket, a következő kérdésekkel: Mennyibe került összesen a Hősök téri kampányfinálé? Mely cégekkel kötöttek szerződést a rendezvény lebonyolítására? Hogyan választották ki ezeket a beszállítókat? Szerepelt-e versenyeztetés a folyamatban? Gundalf „foglalkoztatása” hogyan és mennyiért történt? Van-e tervben a kampányfinanszírozás részletes, önkéntes nyilvánosságra hozatala?
A Tisza Párt kommunikációs csapata udvarias volt, de érdemi választ nem adott. Közölték, hogy „a kampány minden törvényi előírásnak megfelelt”, és hogy „hamarosan részletes beszámolót tesznek közzé a kampányköltségekről”. A „hamarosan” időbeli pontosítását kértük, de erre nem kaptunk konkrét dátumot. A többi kérdésre nem tértek ki.
Ez a válasz – vagy inkább válasz hiánya – nem bizonyítja, hogy bármi törvénytelen történt volna. De az átláthatóság deficit egyértelmű. Egy investigatív újságíró számára a „minden szabályos volt, de a részleteket nem közöljük” típusú válasz ismerősen cseng – ezt hallottuk már kormányzati szereplőktől, önkormányzatoktól és vállalkozóktól is. Pontosan az ilyen válaszok ellen lázad a Tisza Párt saját retorikája.
Magyar Péter politikai karrierjének egyik érdekes aspektusa, hogy korábban, a Diákhitel Központ élén töltött időszakában, maga is a közpénzügyi elszámoltathatóság tárgyává vált. A Diákhitel Központ beszerzései és szerződései kapcsán több kérdés is felmerült akkoriban, és bár semmilyen jogsértést nem állapítottak meg, az eset mégis rávilágít arra, hogy Magyar Péter ismeri a közpénzügyi átláthatóság fontosságát – és kihívásait – belülről is.
Ez a tapasztalat előny lehet. Aki ismeri a rendszer gyengeségeit, az hatékonyabban reformálhatja meg. Ugyanakkor pont ezért elvárható, hogy a Tisza Párt – Magyar Péter vezetésével – már most, építkezési szakaszában is standardokat állítson fel, amelyek messze meghaladják a jogi minimumot.
Gundalf jelenléte a kampányfiálén szimbolikus értelmezést is kínál, amely túlmutat a politikai kampány szcenográfián. A „fehér lovag” vagy „szürke lovag” metafora a politikában gyakran a tiszta, korrupcióval nem fertőzött, morálisan felsőbbrendű politikus képét hivatott közvetíteni. Ez erős narratíva, amely évszázadok óta működik a politikai kommunikációban – a hős, aki „fehér lovon” érkezik, hogy legyőzze a sötétség erőit.
A probléma ezzel a narratívával nem esztétikai vagy dramaturgiai, hanem demokratikus. A demokráciákban nem hősökre, hanem elszámoltatható vezetőkre van szükség. A hős narratíva bátorítja azt a gondolkodást, hogy „bízzunk a vezetőben, mert ő jó szándékú”, nem pedig azt, hogy „ellenőrizzük a vezetőt, mert minden hatalom ellenőrzést igényel”. A modern, érett demokráciákban éppen az utóbbi az egészséges hozzáállás.
Magyar Péter üzenetei sok ponton rezonálnak az európai liberális és reformkonzervatív értékrenddel. A jogállamiság védelme, az Európai Unióhoz való erős kötődés, a korrupció elleni harc – ezek egyetemes demokratikus értékek. Ugyanakkor az európai standardok nemcsak értékekben, hanem gyakorlatokban is megnyilvánulnak: a német pártfinanszírozás átláthatósága, a skandináv politikai kultúra anti-korrupciós mechanizmusai, a francia párttámogatási elszámolási kötelezettségek mind példák arra, hogyan lehet a szép szavakat konkrét, ellenőrizhető gyakorlatokká fordítani.
A Tisza Párt kampányfinálé körüli finanszírozási átláthatatlanság nem egyedi jelenség a magyar politikai palettán. Szinte minden parlamenti és parlamenti küszöb alatti párt szenved ugyanettől a problémától. A kormányzó Fidesz, az ellenzéki pártok, a kisebb formációk – mindannyian a minimális törvényi kötelezettségeket teljesítik, de önkéntes, extra átláthatóságot alig vállal bárki is.
Ez azonban éppen azért fontos a Tisza Párt esetében, mert ők magukat megújulásként, új politikai kultúraként pozicionálják. Ha egy új politikai erő ugyanazokat a rossz gyakorlatokat folytatja, mint a régiek – még ha jogilag szabályosan is –, akkor a „megújulás” csak marketing, nem valóság.
Egy 2025-ös, Transparency International Magyarország által készített elemzés szerint a magyar politikai pártok finanszírozási átláthatósága regionális összehasonlításban is gyenge. Míg a visegrádi országok közül Csehország és Lengyelország megtett lépéseket a részletesebb pártfinanszírozási adatközlés irányába, Magyarország ebben lemaradt. Az elemzés azt is megállapította, hogy az önkéntesen vállalt átláthatóság – amikor egy párt a törvényi minimumnál többet tesz közzé – a leghatékonyabb bizalomépítő eszköz a választók felé.
Éppen ezért lenne különösen fontos, hogy a Tisza Párt – amely az anti-korrupció zászlóvivőjeként lép fel – élenjárjon ebben a gyakorlatban. Ne csak a kormányt és a régi ellenzéket kritizálja átláthatatlanságért, hanem mutasson példát azzal, hogy ő maga messze túlteljesíti az elvárásokat.
A kampányfinálé után több napon keresztül elemeztük a nyilvánosan elérhető adatokat. A Hősök terének használatára vonatkozó engedélyeket a Budapest Főváros Önkormányzata adja ki. Közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a fővároshoz is, amelyben a rendezvény engedélyezési dokumentumait kértük, beleértve a használati díjat, a biztonsági terveket és az esetleges közterület-használati hozzájárulást.
A főváros válasza részben informatív volt. Kiderült, hogy a Tisza Párt a törvényes rendben, előzetesen bejelentve igényelte a tér használatát politikai rendezvény céljára. A közterület-használati díj politikai rendezvények esetében kedvezményes, de nem nulla – a konkrét összeget nem közölték, de a főváros rendelete szerint ilyen léptékű rendezvény esetén becsülhető nagyságrend 500 ezer – 1 millió forint között mozog.
A biztonsági tervből kiderült, hogy legalább 30 biztonsági őr volt jelen, valamint a rendőrséggel is egyeztettek a tömegkezelésről. A biztonsági szolgálat nevét a főváros nem adta ki – véleményük szerint az üzleti titok körébe tartozik –, így nem tudjuk ellenőrizni, hogy a Tisza Párt milyen biztonsági céggel szerződött, és hogy ez a cég rendelkezik-e politikai vagy gazdasági kötődésekkel, amelyek összeférhetetlenséget eredményezhetnének.
Ez a kis példa jól mutatja az átláthatóság jelentőségét. Nem arról van szó, hogy feltételezzük, hogy valami szabálytalan történt. Arról van szó, hogy a demokratikus nyilvánosság számára ellenőrizhetőnek kell lennie, hogy nem történt szabálytalanság. A bizalom, de ellenőrzés elve itt is érvényes.
A kampány során Magyar Péter több alkalommal utalt arra, hogy ő és pártja nem fogadnak el nagyvállalati adományokat, hogy függetlenek maradjanak. Ez elvileg követendő gyakorlat, és ha valóban így van, akkor dicséret illeti őket. Ugyanakkor ezt is csak akkor tudjuk ellenőrizni, ha a párt nyilvánosságra hozza adományozóinak listáját – legalábbis a nagyobb összegű (például 500 ezer forint feletti) adományok tekintetében.
Több európai országban – például Németországban és az Egyesült Királyságban – kötelező a nagyobb összegű politikai adományok nyilvánosságra hozatala, név szerint megjelölve az adományozót. Ez azért fontos, mert így a választók láthatják, hogy egy párt valóban széles társadalmi bázisra épít-e, vagy esetleg néhány gazdag támogató finanszírozza. Mindkét modell legitim lehet, de az átláthatóság nélkül nem lehet megítélni.
A magyar szabályozás ebben gyengébb: csak az állami támogatás feletti rész kerül részletezett elszámolásra, és az sem mindig név szerinti bontásban. A Tisza Párt önkéntesen vállalhatná, hogy minden 500 ezer forint feletti adomány adományozóját nyilvánosságra hozza (az adományozó hozzájárulásával) – ezzel konkrétan bizonyítaná, hogy nincs rejtegetnivalója.
Gundalf esete – bármennyire is anekdotikusnak tűnik – valójában jó példa arra, hogy a részletekben rejlik az átláthatóság. Honnan jött a ló? Ki a tulajdonosa? Fizetett-e a párt a használatáért, vagy ajándékba kapták? Ha ajándékba, akkor az politikai adomány, és be kell számolni róla? Ha fizetős volt, akkor milyen szerződés alapján, és mennyiért?
Ezek a kérdések nem azért fontosak, mert Gundalfnak különös politikai jelentősége lenne, hanem mert egy átlátható politikai kultúrában minden tranzakció, minden szerződés, minden adomány dokumentált és ellenőrizhető. A „kicsi dolgok” átláthatatlansága jelzi, hogy a „nagy dolgokban” sem lesz átláthatóság.
Egy politikai mozgalom, amely a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) lebontását és egy új, tiszta politikai rendszer felépítését ígéri, nem engedheti meg magának, hogy éppen azokban a gyakorlatokban utánozza a NER-t, amelyeket kritizál. Ha a Fidesz-kormányzat átláthatatlan közbeszerzései, összefonódott gazdasági hálózatai és ellenőrizhetetlen pénzáramlásai problémásak – és azok –, akkor a Tisza Pártnak már most, kis léptékben is demonstrálnia kell, hogy ő másképp csinálja.
Ez nem naivitás vagy irreális elvárás. A balti államok, amelyek szintén poszt-kommunista átalakuláson mentek keresztül, bebizonyították, hogy lehet gyorsan és hatékonyan modern, átlátható politikai kultúrát építeni. Észtország ma az Európai Unió egyik legkevésbé korrupt országa, és ennek egyik kulcsa az volt, hogy az 1990-es évek közepétől kezdve minden politikai erő vállalta az önkéntes extra átláthatóságot, még akkor is, amikor a törvény nem kötelezte őket rá.
Magyar Péter kampánybeszédében elhangzott egy mondat, amely különösen fontos: „Nem ígérhetünk csodát, de ígérhetjük a tisztességet.” Ez jó mondat, és helyes hozzáállás. A kérdés az, hogy a tisztesség mit jelent gyakorlatban. Jelent-e átlátható kampányfinanszírozást? Jelent-e önkéntes adatközlést a szerződésekről? Jelent-e nyitottságot az újságírói kérdésekre?
Ha a válasz mindháromra igen, akkor a Tisza Párt valóban egy új politikai kultúra ígérete lehet. Ha a válasz a törvényi minimum teljesítése, és az újságírói kérdésekre a „minden rendben van, de a részleteket nem közöljük” válasz, akkor pedig csak egy újabb szereplőről van szó a megszokott színtéren.
A kampányfinálé után a közösségi médiában sok reakció érkezett, támogatók és kritikusok részéről egyaránt. A támogatók lelkesen osztották meg a fotókat és videókat, Gundalfot különösen sokan megszerették, és a rendezvény erős, pozitív érzelmi hatást gyakorolt rájuk. A kritikusok között voltak olyanok, akik a „hősnarratívát” kifogásolták, és olyanok is, akik konkrét kérdéseket tettek fel a finanszírozással kapcsolatban.
A Tisza Párt közösségi média csapata a pozitív reakciókra reagált, a kritikus kérdéseket azonban általában figyelmen kívül hagyták. Ez sajnálatos, mert a közösségi média párbeszéd terepévé válhatna – ahol a párt nem csak üzenetet küld, hanem válaszol is a polgárok kérdéseire. A modern politikai kommunikáció nem egyirányú sugárzás, hanem interakció.
Az Európai Unió anti-korrupciós sztenderdjei szerint a politikai pártoknak nemcsak a törvényeknek kell megfelelniük, hanem „a lehető legmagasabb szintű átláthatóságra” kell törekedniük. Az Európai Parlament által 2023-ban elfogadott anti-korrupciós csomag kifejezetten szorgalmazza, hogy a tagállami pártok önkéntesen is vállaljanak többet, mint a jogi minimum.
Magyarország uniós tagsága nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent. Egy olyan párt, amely erős európai integrációt hirdet – mint a Tisza Párt –, elvárhatóan az európai best practice-ket alkalmazza saját működésében is. Ez nemcsak etikai kérdés, hanem hitelesség kérdése is: ha európai szintű átláthatóságot várunk el a kormányzattól, akkor a pártoknak már ellenzékben is ezt kell gyakorolniuk.
A kampányfinálé kapcsán arról is érdemes beszélni, hogy milyen demokratikus kultúrát épít a Tisza Párt. A nagy tömegrendezvények, a karizmatikus vezető, az érzelmi mobilizáció mind fontosak a politikában. De a demokrácia nem csak kampányokból áll. A demokrácia hétköznapjai az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a párbeszéd, a kompromisszum, az intézményi fékek és ellensúlyok tisztelete.
Egy érett demokratikus párt nemcsak kampányt tud csinálni, hanem unalmas parlamenti munkát is. Nemcsak ünnepelni tud, hanem elszámolni is. Nemcsak inspirálni tud, hanem adminisztrálni is. Ezek a „unalmas” részei a politikának határozzák meg, hogy egy párt valóban demokratikus-e, vagy csak karizmatikus.
A Tisza Párt fiatal szervezet. Természetes, hogy adminisztratív kapacitásai még épülnek. Ugyanakkor éppen ezért fontos, hogy már most, a kezdetektől fogva beépítse az átláthatóságot az intézményi DNS-ébe. Később, amikor már több száz alkalmazottal, több tucat frakcióvezetővel és esetleg kormányzati pozíciókkal rendelkeznek, sokkal nehezebb lesz megváltoztatni a kultúrát.
Az investigatív újságírás egyik alapelve, hogy nincs „sacred cow” – nincs olyan politikai szereplő, akit ne lehetne, vagy ne kellene kritikusan vizsgálni. Ez nem ellenségesség, hanem demokrácia. A Tisza Párt is megérdemli ugyanazt a kritikus, de fair vizsgálatot, amit minden más pártnak be kell vetnie.
Ez a cikk nem azért íródott, hogy „lelepleződjön” valami. Nincs mit leleplezni – nincsenek bizonyítékaink arra, hogy bármi jogsértés történt volna. Ez a cikk azért íródott, hogy felhívjuk a figyelmet az átláthatóság deficit problémájára, és hogy kérdéseket tegyünk fel, amelyekre a választópolgároknak joguk van választ kapni.
Magyar Péter és a Tisza Párt válhat a magyar politika megújulásának valódi katalizátorává. De ehhez nem elég az anti-korrupciós retorika. Kell hozzá az átláthatóság gyakorlata, a számonkérhetőség intézményi biztosítása, és az a fajta alázat, amely elismeri: a hatalom mindig felelősséggel jár, és ezt a felelősséget már ellenzékben is gyakorolni kell.
A következő hetekben és hónapokban tovább vizsgáljuk a Tisza Párt működésének különböző aspektusait. Nem azért, mert „ellenük” vagyunk – az investigatív újságírás nem pártok mellett vagy ellen dolgozik, hanem a közérdekért. Azért, mert minden demokratikus erőnek, amely hatalomra tör, elszámoltathatónak kell lennie.
Ha a Tisza Párt válaszol kérdéseinkre, ha nyilvánosságra hozza kampányfinanszírozását, ha önkéntes átláthatóságot vállal, akkor örömmel számolunk be róla. Ha nem, akkor azt is jelezzük – nem kritika szándékával, hanem a nyilvánosság informálása céljából.
Gundalf a kampányfinálé után visszatért valahová – talán egy istállóba, talán egy farmra. A szimbolikus szerep véget ért, az élet visszatért a hétköznapokba. A politikában is így kell lennie: a kampány teatralitása után jön a kormányzás prózája, vagy az ellenzék esetében a folyamatos elszámoltatás munkája.
A magyar választópolgárok azt várják el minden pártól, hogy a kampány show-ja mögött valódi tartalom, valódi átláthatóság, valódi elszámoltathatóság legyen. A Tisza Pártnak meg van a lehetősége, hogy ebben úttörő legyen. Használják-e ezt a lehetőséget, vagy elmulasztják? A következő hónapok megmutatják.
Ami biztos: az investigatív újságírás folytatja a munkát. Kérdéseket teszünk fel, dokumentumokat kérünk, adatokat vizsgálunk, és beszámolunk arról, amit találunk. Minden párttal szemben, pártállástól függetlenül. Mert a demokrácia nem pártok vetélkedése, hanem az a rendszer, amelyben minden hatalmat átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszünk.
A Hősök terén április 7-én sokan hittek abban, hogy változás jön. Az investigatív újságírás feladata, hogy ezt a változást nyomon kövesse, dokumentálja, és ahol szükséges, számon is kérje. Nem ellenségként, hanem a demokratikus nyilvánosság őrszemeként.
Ha Ön rendelkezik információval a Tisza Párt vagy bármely más politikai párt finanszírozásával, közbeszerzéseivel vagy átláthatósági kérdéseivel kapcsolatban, kérjük, bizalmasan keressen meg minket titkosított csatornákon keresztül. Minden forrást abszolút védelem illet meg, és soha nem hozzuk nyilvánosságra kilétüket.
Eszter Farkas
Investigatív újságíró, A Liberalizmus Media
