„Ötvenéves múlttal a pénzvilágban, negyvenévessel a tőzsdén váratlanul ért, és rosszulesik egy szerintem méltatlan, alaptalan és hazug állítás, hogy bennfentes kereskedés tilalmába ütközve adtam volna el a Mol-részvényeimet” – fakadt ki Járai Zsigmond, a vádlottak között. A bankár, egykori MNB-elnök és kormányzati miniszter hangja dühösen cseng, ahogy védelmezi magát. A központi szereplő a Mol Nyrt., a Mol. A cég több vezető tagja – köztük Járai – a múlt február elején, történelmi árcsúcsok közelében adta el jelentős, több százmilliós értékű részvénycsomagjait. Ezek az ügyletek riasztották a kisbefektetőket és a piacfelügyeletet, akik egyértelmű szabálytalanságokra, bennfentes kereskedésre utaló jeleket látnak.
A történet lényege nem csak néhány magas rangú üzletember személyes döntésében rejlik. Inkább egy olyan tünet, amely egy mélyebb problémát jelez: vajon a magyar tőzsdei szabályok mindenki számára egyformán érvényesek, és vajon a nagy hatalommal bírók számára is hatékonyan betartathatók? Amikor a piac bizalmát megingató cselekmények merülnek fel, az minden befektetőt érint, kiváltképp azokat, akik nincsenek belső körökben.
A gyanús ügyletek menete
A Mol-részvény ára február 4-én zárt először 4000 forint felett, 4016 forinton. Már másnap, február 5-én Járai Zsigmond, a cég igazgatóságának tagja 150.700 darab részvényt adott el, több mint 605 millió forint értékben. Ügyletének ára szinte pontosan a rekordzáró árnak felelt meg.
Ő azonban nem volt egyedül. Jóval előtte, január 26-án Ratatics Péter, a Mol ügyvezető igazgatója és stratégiai alelnöke 71 millió forint értékben szabadult meg papírjaitól. Másnap, január 27-én Székely Ákos vezérigazgató-helyettes követte a példáját 603 milliós értékben. Végül február 5-én, Járaival egy napon, Anthony Radev igazgatósági tag is értékesített, közel 222 millió forintért. Ez a négy ember összesen másfél milliárd forintnyi Mol-részvényt adott el pár héten belül, mindannyian a cég belső, felsővezetői körébe tartoznak.
A bennfentes kereskedés mint tilalom
A törvény nagyon egyszerű: aki olyan belső, még nyilvánosságra nem hozott információ birtokában van, amely jelentősen befolyásolhatja egy cég részvényének árát, annak tilos azzal a tudással kereskednie. Ez a szabály a tőzsdei játékszabályok egyik legalapvetőbb pillére. Célja, hogy minden befektető egyenlő esélyekkel induljon, és ne lehessen előnyt szerezni olyan információk alapján, amelyek mások számára nem elérhetők.
Egy energiavállalatnál, mint a Mol, ilyen belső információk lehetnek például: meglepetéseredmények a negyedéves jelentésben, nagyobb olajlelőhely-felfedezések vagy szerződések, jelentős vezetői változások, vagy akár a cégre leselkedő nagy kockázatok. Ha egy vezető ilyen információk ismeretében kereskedik, az a törvény szerint súlyos szabályszegés.
A vizsgálat kérdőjelei
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének (Tebész) elnöke, Dióslaki Gábor február 23-án szóvá tette az ügyet a Magyar Nemzeti Banknál (MNB), amely a tőzsdefelügyeletet is ellátja. Kérésére a bank elkezdett vizsgálódni. Pár nappal később egy magánszemély is hivatalos feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (BRFK). A rendőrség eleinte a feljelentés kiegészítését kérte, ami általában azt jelenti, hogy további információkra várnak, mielőtt elindítanák a nyomozást. Későbbi hírek szerint a BRFK gazdaságvédelmi osztálya mégis elutasította a feljelentést, mivel nem látott bűncselekmény gyanúját.
A kérdés az: vajon miért nem reagált a felügyelet gyorsabban és határozottabban? Amikor egy cég több vezetője is egymás után, nagyon rövid időn belül, magas áron értékesít nagy tételt, az önmagában is feltűnő. Különösen, ha ők maguk döntik el a cég stratégiai irányvonalát, és így minden fontos információ első kézből hozzájuk jut. A lassú válaszreakció kétségbe vonhatja a kisbefektetők szemében a felügyeleti rendszer hatékonyságát és függetlenségét.
A piaci bizalom kockázata
A tőzsde lényege a bizalom. A befektető abban bízik, hogy a cégvezetők a részvényesek érdekét szolgálják, és abban is, hogy a felügyeleti szervek garantálják a tisztességes játékot. Ha ez a bizalom meging, az károkat okoz. A kisbefektetők vonakodnak befektetni, mert úgy érzik, a pálya döntően a nagyjai, a belsősök javára van lejtve. Ez hosszútávon csökkenti a tőzsde likviditását, befektetői bázisát, és ezáltal a magyar gazdaság tőketeremtő képességét is.
A Mol-ügy a képernyőn többről szól, mint néhány magasvezető üzleti döntéséről. Az a kérdés, hogy a magyar piacgazdaság intézményei, a törvények és a szabályozók elég erősek-e ahhoz, hogy mindenki számára – legyen az kicsi vagy nagy, ismert vagy anonim – egyformán érvényesítsék a játékszabályokat. Amíg egy ilyen vizsgálat eredménye kétséges, vagy a folyamat lassúnak tűnik, addig a bizalom könnyen sérül. És egy piacgazdaságban a bizalom nem csupán erkölcsi kérdés, hanem a legfontosabb tőke.
