Kormányalakítás: jogi szabályozatlanság és a köztársasági elnök szerepe
Jogi szabályozatlanság árnyéka
Míg az április 12-i parlamenti választás lebonyolítását, majd a szavazatok számlálását és a mandátumok kiosztását aprólékosan szabályozzák a törvények, a választás utáni egyik legfontosabb politikai folyamat – a kormányalakítás – jogi szabályozatlanság árnyékában zajlik. A kulcsfontosságú döntések, például az, hogy melyik párt kap lehetőséget kormányt alakítani, vagy ki legyen a miniszterelnök, nem jogszabályok, hanem a „józan ész, a szokásjog és az államfői bölcsesség” alapján születnek. Ez azt jelenti, hogy egy olyan kérdés, amely az ország társadalmi és gazdasági irányvonalát évtizedekre meghatározhatja, végül szubjektív tényezőkön áll vagy bukik.
A HVG újságírói erre a problémára kérdeztek rá a Sándor-palotától, Sulyok Tamás köztársasági elnöktől. A válasz világos volt: „A köztársasági elnök a végleges választási eredmények ismeretében, az Alaptörvénynek mindenben megfelelően hozza meg a döntését.” Ez a válasz lényegében megerősíti, hogy nincsenek részletes, előre megírt szabályok. Az államfő saját értelmezése és meggyőződése szerint jár el, miközben természetesen betartja az Alaptörvény kereteit.
A választási rendszer és az alakuló ülés
A választási rendszert az elmúlt években sokat kritizálták, és részletesen átírták, de legalább szabályozott. Pontosan tudjuk, hogy a szavazatokból hogyan lesznek mandátumok, és mikor alakul meg az új Országgyűlés. Az Alaptörvény rögzíti, hogy a választást követő 30 napon belül – legkésőbb május 12-ig – össze kell hívni az új parlament első ülését. Ezen az alakuló ülésen javasolja az államfő a miniszterelnök-jelölt személyét. A történelem azt mutatja, hogy az alakuló ülés után néhány héttel már meg is szavazzák és le is esküszik az új kormány.
A hiányzó útmutató és a szürke zóna
Ami viszont hiányzik, az bármilyen konkrét útmutató arról, hogy az államfőnek egy adott választási eredmény – például egy viszonylag szűk, de működőképes parlamenti többség – ismeretében mit kell tennie. Nem szabályozza semmi, hogy egy pártnak milyen feltételek mellett kell megbízást adni a kormányalakításra. Nem határozza meg, hogy az államfő köteles-e a legnagyobb pártot, vagy az esetleges koalíciót felkérni. Ezt a szürke zónát a politikai gyakorlat és a hagyomány tölti ki.
Éppen ezért merül fel most sokakban a kérdés: mi történne, ha a Tisza Párt nyerne a választáson, de csak minimális többséggel? Sulyok Tamás köztársasági elnök biztosan Magyar Pétert, a párt miniszterelnök-jelöltjét kérné-e fel a kormányalakításra? A válasz erre a kérdésre nincs a törvénykönyvekben. Az államfőnek széles manőverezési tere van.
A retorika és a valóság
Az elmúlt időszakban a kormányzati kommunikáció gyakran hivatkozott arra, hogy a jelenlegi többség nélkül „kaotikus kormányalakítás” és „instabilitás” várna az országra. Ez a retorika egyben politikai nyomásgyakorlás is az államfőre nézve, jelezve, hogy egy bizonyos eredményt hogyan kéne értelmeznie. A valóság azonban az, hogy Sulyok Tamásnak nincs kötelessége egy adott politikai végeredményt preferálni. Döntése végül az ő értelmezésén múlik: mit tart a legstabilabb, leginkább az ország érdekeit szolgáló megoldásnak.
A jogi szabályozatlanság kockázatai
Ez a jogi szabályozatlanság kockázatot is hordoz. Megnyitja az utat a politikai zsarolás, a megállapodások vagy a szubjektív preferenciák befolyásolása előtt. Egy stabil demokráciában az ilyen alapvető folyamatoknak átlátható és kiszámítható keretek között kellene lezajlaniuk, nem az „államfői bölcsesség” egyedüli kegyeiből. A jelen helyzet arra emlékeztet, hogy a választások nem csak a mandátumokról szólnak, hanem a hatalom átadásának szabályairól is – és ezekből a szabályokból itt némileg hiány van.
