Olajár-emelkedés: fenyegeti a világgazdaságot a Hormuzi-szoros lezárása
Az olajár egyre növekvő fenyegetésként tornyosul a világgazdaság felett. Az iráni háborús konfliktus miatt bekövetkezett Hormuzi-szoros lezárása olyan kettős sokkhatással jár, amellyel a globális piac még nem látott szembe. Egyszerre csökken az olaj kínálata és a kereslete is. Ez a ritka jelenség súlyos recessziós hullám előhírnöke lehet, ha a helyzet nem rendeződik hamarosan. A számok riasztóak. A Hormuzi-szoros békeidőben a globális tengeri olajszállítás mintegy egyharmadának, naponta átlagosan 20 millió hordónak az útja. Ennek a lezárása miatt a becslések szerint már 500 millió hordó nyersolaj hiányzik a világpiacról. Ha ezt leegyszerűsítve hordónként 100 dollár alatt áron számoljuk, az 50 milliárd dolláros bevételkiesést jelent az exportáló országok számára. Ez a hiány nem marad következmények nélkül.
Bár a nemzetközi stratégiai készletek felhasználása, a létező kerülő útvonalak és más régiókban történő termelés-növelés enyhítheti a nyomást, a kínálati sokkot és a mélyreható piaci bizonytalanságot nem lehet teljesen semlegesíteni. Az árak emelkedése elkerülhetetlen. Ez az áremelkedés azonban egy furcsa és veszélyes folyamatot indított el: annyira megdrágulnak az olajszármazékok, hogy számos iparág működése ellehetetlenül vagy erősen megnehezül. Vagyis a magas árak miatt maga az olaj iránti kereslet is elkezdett csökkenni. Ez nem egészséges piaci korrekció, hanem a gazdasági aktivitás kényszerű lefékeződésének jele.
Kínálat és kereslet kettős hatása
A jelenség legszembetűnőbb jele a légi közlekedésben látható. A légitársaságok már most törlik járataikat, elsősorban mert a magas kerozin (reaktív üzemanyag) árak mellett rövid távon egyszerűen nem gazdaságos a repülés. A szakértők figyelmeztetnek: május után nem csak az ár, hanem maga a kerozin hiánya is problémát okozhat. A hatás azonban sokkal szélesebb körű. Kína, Japán és Dél-Korea petrolkémiai üzemei – amelyek műanyagok, szintetikus szálak, festékek alapanyagait állítják elő – már visszafogták a termelést. Ez a láncreakció továbbgyűrűzik szinte minden iparágra, az autógyártástól a textiliparon át az elektronikáig.
Délkelet-Ázsiában a helyzet dramatikus. A magas gázolaj- és műtrágyaárak (mindkettő olajszármazék) miatt a gazdálkodók számára veszteségessé vált a vetés. Sok helyen a földek parlagon hevernek. Ez közvetlen fenyegetést jelent a globális élelmiszerellátásra és árakra is. A lényeg egyértelmű: ha rövid időn belül nem áll helyre a szabad áramlás a Hormuzi-szoroson, a gazdasági teljesítmény kényszerű csökkenése széles körű recesszióhoz vezethet.
Következő időszak kilátásai
Mi várható a következő hetekben és hónapokban? A szakértők egyetértenek abban, hogy még ha a konfliktus miatti lezárás megszűnik is, a korábbi olajszállítási szintek nem fognak azonnal helyreállni. Ennek több oka van. Egyrészt, az iráni rakétatámadások komoly károkat okoztak az érintett kitermelő országok infrastruktúrájában (finomítók, kikötői létesítmények), amelyek helyreállítása időigényes. Másrészt, a kitermelt, de nem szállítható olajjal kényszerűségből teletöltötték a helyi tárolókat. A normális termelés addig nem indulhat újra teljes erővel, amíg ezek a tartályok ki nem ürülnek. A piaci folyamatok helyrezökkenéséhez tehát három hónapos átmeneti időszak van szükség.
A másik oldalt mutatja, hogy a pénzügyi piacok mintha alulmérnék a helyzet súlyosságát. Ez jól látható a határidős ügyletek árain. Ahogy Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője is rámutat, a két hónap múlva szállítandó olaj (határidős) ára jelenleg hordónként 100 dollár alatt van. Ez szemben áll az azonnali szállítású (spot) olaj 120-140 dollár közötti árával. Ez a nagy különbség azt sugallja, hogy sok befektető arra számít, a konfliktus hamar rendeződik, és az árak visszafejlődnek. Szakértők szerint ez naív optimizmus. Még ha a szoros meg is nyílik, a bizonytalanság továbbra is magas szinten marad, ami önmagában is tartósan magasabb árszintet indokolna. Ráadásul elképzelhető, hogy az áthaladás díjkötelessé válik, vagy a hajók biztosítási költsége a korábbiaknál jóval magasabb lesz. Mindez beleépül az olaj végárába.
Idő és készletek
A kulcskérdés az idő. Mennyi idő áll rendelkezésre, mielőtt a szükségszerűen felhasznált stratégiai készletek kimerülnek? Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő szakembere számítása szerint van egy nagyjából három hónapos átmeneti időszak. Ezalatt, amíg a nemzetek készletei tartanak, napi 5 millió hordó olajnak kellene kijönnie a Hormuzi-szoroson ahhoz, hogy elkerüljük a világszintű gazdasági visszaesést. Ezt a számot azonban bonyolítja, hogy a magas árak már most is mesterségesen csökkentik a keresletet. A Vitol olajkereskedő társaság vezetője szerint a jelenlegi árszintek napi 4 millió hordóval csökkentették a globális olajfogyasztást. Ez majdnem kiegyenlítené a fenti hiányt. A három hónapos túlélési ablaktól azonban minden más. A készletek kimerültek, a piaci hiány valósággá válik, és az olajár minden bizonnyal egy új, magasabb szintre ugrana. Ilyen áron viszont a gazdaságnak még nagyobb keresletcsökkentéssel, azaz mély recesszióval kellene számolnia, hogy egyensúlyba kerüljön.
Magyarország és regionális hatások
Magyarország szempontjából egy pozitív hír, hogy újraindult az olajszállítás a Barátság vezetéken Oroszországból. Ez javíthat az energiabiztonság érzetén. Azonban ez aligha mentesít minket az áremelkedés alól. Konfliktus idején, amikor a Közel-Keletről származó olaj szállítása bizonytalan, az orosz olaj iránt a globális kereslet is megnő. A Mol valószínűleg továbbra is a versenyképes világpiaci árat kénytelen fizetni az utánpótlásért. Végső soron az infláció, a szállítási költségek és az ipari termelés ára továbbra is az olaj globális sorsától függ. A következő hetek döntőek lehetnek. Vagy sikerül diplomatikus úton megnyitni a szorost és megkezdeni az infrastruktúra helyreállítását, vagy a világgazdaság egy olajár által gerjesztett recessziós spirálba kerül. A visszaszámlálás valószínűleg már elkezdődött.
