Eszter Farkas | Oknyomozás, Politika | 2025. július
A debreceni önkormányzat tulajdonában álló vagyonkezelő cég végre kiadta az előszerződést, amelyben rögzítette, hogy milyen feltételekkel adta el a kínai CATL akkumulátorgyár számára a több száz holdnyi területet. A dokumentum a helyi újság, a Debreciner közel négy éves küzdelme után került nyilvánosságra, miután az adatvédelmi hatóság is felszólította a cégvezetést. Bár kiderültek a földek eladási árai – összesen több, mint 13 milliárd forint –, a megállapodás leglényegesebb részeit, az önkormányzat által vállalt konkrét kötelezettségeket továbbra is fekete festékkel takarták ki. Ez azt jelzi: a polgármesteri hivatal és a vállalat között olyan megállapodás születhetett, amelynek teljes körű nyilvánosságra hozatalától az önkormányzat minden áron óvakodik.
A Debreciner újság 2022-ben nyújtotta be első közérdekű adatigénylését, hogy betekintést nyerhessen a kínai óriásvállalattal kötött, a város és a régió sorsát meghatározó üzletbe. A Debreceni Vagyonkezelő Zrt. akkor, majd 2025 januárjában is visszautasította a kérelmet, indoklása szerint a szerződés nyilvánosságra hozatala „aránytalan üzleti sérelmet” okozna a cégnek. A lap ezután a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) fordult. A hatóság májusban határozatot hozott, amelyben felszólította a vagyonkezelőt az előszerződés kiadására. A cég végül július elején teljesítette a határozatot, de a kiadott dokumentumban számos, potenciálisan kényes részt kitakart.
Mit fed fel a végre nyilvánosságra került előszerződés?
A 2022. szeptember 5-én aláírt előszerződés rögzíti a földértékesítés keretfeltételeit. A dokumentum alapján az üzlet két részletben valósul meg:
- Az első telek, amelyre a gyár első üteme épül, 105,44 hektár (kb. 1,054 millió négyzetméter). Ezt a területet a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. 6,3 milliárd forintért készült eladni a CATL-nek. Ez az ár körülbelül 600 forint/négyzetmétert jelent.
- A második telek, a további két gyárütem számára, 114 hektár (1,14 millió négyzetméter). Ennek az eladási ára 6,83 milliárd forint, ami körülbelül 599 forint/négyzetmétert jelent.
Az így kiderült összesen 13,13 milliárd forintos tranzakció a város egyik legnagyobb földértékesítése. Az ár összehasonlítását azonban nehezíti, hogy a megállapodás nem tartalmazza a teljes körű szerződési feltételeket. A Debreciner elemzése szerint az ár magasan lehet a hasonló ipari területek piaci értéke felett, de erre végleges következtetést csak a teljes dokumentum ismeretében lehetne levonni. Pontosan ez a probléma.
A kitakarás: mi az, amit nem akarnak, hogy lássunk?
Az előszerződés legfontosabb része lett volna, hogy a Debreceni Vagyonkezelő Zrt., tehát a debreceni önkormányzat, milyen konkrét kötelezettségeket vállalt a kínai befektető felé a földek eladásához kapcsolódóan. Ezek a kötelezettségek szinte biztosan túlmutatnak a puszta „eladom a földet” megállapáson, és tartalmazhatnak vállalásokat az infrastruktúra-fejlesztésekről (utak, villamosenergia-hálózat, víz- és csatornahálózat), adókedvezményekről, vagy egyéb, a város költségvetését terhelő támogatásokról.
Az erről szóló szerződésrészek túlnyomó többségét azonban a vagyonkezelő a nyilvánosságra hozott dokumentumban teljesen fekete réteggel, úgynevezett „redakcióval” takarta ki. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy míg a polgármesteri hivatal hangoztatja a projekt által hozott munkahelyeket és fejlesztéseket, addig a projekt valódi költségeit, a város által vállalt pénzügyi terheket nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Az „aránytalan üzleti sérelem” kifogás valójában az átláthatatlanság védőpajzsa. A kérdés az: a sérelem a vagyonkezelő cégre, vagy esetleg más érdekelt felekre nézve aránytalan?
Közérdekű adatigénylés, hatósági felszólítás: a dokumentum hosszú útja
A történet kulcsfontosságú eleme az, hogy a közérdekű adatigénylés, mint az átláthatóság és az ellenőrzés eszköze, működik, de csak akkor, ha a kérelmező kitartó és segítséget kap. A Debreciner esete példázza ezt:
- 2022: Az első adatigénylést a vagyonkezelő elutasítja.
- 2025. január: Egy újabb kérelem ugyanazon indokkal – „aránytalan üzleti sérelem” – kerül elutasításra.
- 2025. május: A TASZ segítségével benyújtott panaszra a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) határozatot hoz, és felszólítja a Debreceni Vagyonkezelő Zrt.-t a dokumentum kiadására.
- 2025. július: A cég kiadja – részben kitakart formában – az előszerződést.
Ez a folyamat rávilágít arra, hogy a közérdekű információkhoz való jog gyakran jogi küzdelem nélkül nem valósul meg. Az önkormányzati cégvezetés mindvégig próbálta megakadályozni a nyilvánosságra kerülést.
Miért fontos ez minden debreceni polgár számára?
- Pénzügyi átláthatatlanság: A debreceni adófizetők joggal kérdezhetik, hogy a 13,13 milliárd forintos bevétel mellett milyen, talán ennél is nagyobb kiadásokat vállalt az önkormányzat a kínai vállalat kedvéért. A kitakart részek pontosan ezt rejthetik.
- Előnytelen üzlet?: Az a gyanú fennáll, hogy az önkormányzat a befektető megtartása érdekében olyan kedvezményeket adhatott, amelyek hosszú távon a város gazdasági hasznát csökkentik. A kitakarás ezt a gyanút csak erősíti.
- Rossz precedens: Ha egy ilyen jelentős beruházással kapcsolatban lehet információkat eltitkolni, az bármely jövőbeli projektre kihelyezhető vállalási gyakorlattá válhat.
- Az önkormányzati cég működése: A Debreceni Vagyonkezelő Zrt. visszautasító magatartása azt mutatja, hogy a tulajdonosi (azaz a városi közgyűlés és a polgárok) felé való elszámoltathatóság elve nem működik megfelelően.
A Debreciner újságírói kitartása és a TASZ jogi segítsége döntő szerepet játszott abban, hogy legalább a földek árai napfényre kerüljenek. A teljes igazság azonban továbbra is a fekete festék rétege alatt van. A debreceni polgármesteri hivatal és a vagyonkezelő cég kötelessége volna teljes körűen és önként nyilvánosságra hozni a CATL-lel kötött minden megállapodást. Addig, amíg ezt nem teszik meg, joggal merül fel a kérdés: mit akarnak elrejteni a debreceni lakosok elől?
