Egy szokatlanul hosszú, több mint egyórás videóhíváson keresztül végrehajtott meghallgatáson számoltak be részletesen arról, hogy március 5-én, a vecsési Mol-kútnál miként fogták el és kezelték őket a TEK kommandósai az a hét ukrán állampolgár, akiknél több mint 27 milliárd forint értékű aranyat és valutát találtak. A jegyzőkönyvek, melyeket a 444.hu szerkesztősége szerzett meg, egyértelmű képet festenek az eseményekről és a fogvatartás körülményeiről.
Az úgynevezett aranykonvoj-ügy az Orbán-kormány utolsó egy hónapjának egyik legnagyobb botránya volt. A március közepén kirobbant esetben a Terrorismus Elleni Központ (TEK) kommandósai hét ukrán állampolgárt fogtak el a Vecsés melletti benzinkútnál, akiknek furgonjaiban 27,4 milliárd forintnak megfelelő, főként euróban és dollárban felváltott készpénzt, valamint aranytáblákat találtak. Az ügy hatalmas köz- és politikai visszhangot váltott ki, hiszen a hivatalos magyar narratíva szerint az orosz–ukrán háború finanszírozásához kapcsolódó, illegális pénzszállításról lehetett szó. A letartóztatottak azonban hamarosan – bírósági határozat nélkül – szabadon engedésük után Ukrajnába távoztak, ami számos kérdést vetett fel az ügy intézményi és jogi kezeléséről.
Most, az A Liberalizmus Media számára is hozzáférhetővé vált dokumentumok alapján, részletesebben ismerhetjük a letartóztatott ukránok történetét. A tanúvallomások május 27. és július 10. között készültek videóhíváson keresztül, egy ukrán ügyészségi eljárás keretében. A jegyzőkönyvekben a férfiak részletesen beszámolnak arról, hogy mi történt velük március 5-én, miket kérdeztek tőlük a magyar hatóságok, és hogyan bántak velük a letartóztatás során.
A letartóztatás pillanata: „Ráléptek a fejemre”
Az egyik pénzszállító visszaemlékezése szerint a fogatás erőszakos körülmények között zajlott. „Amikor levették rólam a golyóálló mellényt, akkor ráléptek a fejemre. Leguggolt mellém valaki, és a fejemre térdelt” – idézi a férfi vallomását a jegyzőkönyv. Ez a leírás egy olyan kezelésre utal, amely túlmutat a szükséges fogatási intézkedésen. A tanú tovább részletezte, hogy a TEK-emberek kezdetben nem beszéltek angolul, kommunikáció csak egy, később érkező tolmács segítségével jött létre.
A dokumentumok szerint a férfiakat a helyszínen megkötözték, majd egy ismeretlen helyre szállították. A folyamat során személyes tárgyaikat, köztük az okmányaikat és a telefonjaikat is elvették. Az egyik tanúvallomás hangsúlyozza, hogy nem tájékoztatták őket a letartóztatás okáról, jogairól, és nem biztosítottak számukra ügyvédet sem a kihallgatás előtt.
A kihallgatás nyomásgyakorlással: „Ez most komoly”
A későbbi kihallgatások során – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint – a magyar hatóságok képviselői nyomásgyakorló módszereket alkalmaztak. Az egyik ukrán pénzszállító azt mesélte, hogy a kihallgató tiszt – akinek a neve is szerepel a dokumentumban – közölte vele: „Ez most komoly. Ha nem mondod el az igazat, akkor évekig itt maradsz, és nem láthatod a családodat.” A fenyegetés tárgya egyértelműen a vallomás megtételére való rábeszélés volt.
A tolmács szerepe is kérdésessé vált a tanúk elmondása alapján. Többen is jelezték, hogy a fordító nem mindig vitte át pontosan és őszintén a kérdéseiket vagy válaszaikat, mintegy szűrőként működve a kommunikációban. Az egyik vallomás szerint a tolmács még azt is mondta az egyik letartóztatottnak: „Jobb, ha egyetértesz mindennel, amit mondanak, különben bajod lesz.”
A kihallgatások fő témája természetesen a pénz eredetének és céljának a feltárása volt. A hatóságok ismételten az orosz–ukrán háborúval való kapcsolatot sejtették. A tanúk azonban – a jegyzőkönyvek szerint – kitartóan azt hangsúlyozták, hogy a pénz egy ukrán vállalkozás tőkéjét képezte, amelyet Szerbiába szállítottak egy üzleti tranzakció részeként. Azt is elmondták, hogy rendelkeztek minden szükséges dokumentummal a pénznemváltásra és a szállításra vonatkozóan, amelyeket a magyar hatóságok is megkaptak, de ezek – állításuk szerint – nem kerültek kellő módon a nyomozati anyagba.
A váratlan szabadon engedés és a dokumentumok sorsa
A tanúvallomások egyik legérdekesebb pontja a váratlan szabadon engedés körülményeire vonatkozik. Az ukrán férfiak szerint április elején, anélkül, hogy bármiféle magyarázatot kaptak volna, vagy bíróság elé állították volna őket, egyszerűen kiengedték őket a fogdából. Az egyik tanú így emlékezett vissza: „Egyik nap azt mondták, ma mehettek. Odaadták az okmányainkat, és kivitték a reptérre.” A pénzt és az aranyat természetesen nem kapták vissza.
Ugyanakkor a tanúk hangsúlyozták, hogy személyes dokumentumaik, köztük a pénzszállításhoz kapcsolódó papírjaik egy része sem került vissza hozzájuk. Ezzel kapcsolatban jogi segítséget szerettek volna kérni, de azt állították, a magyar hatóságok nem biztosítottak számukra efféle lehetőséget. A jegyzőkönyvek szerint attól is tartanak, hogy a hiányzó dokumentumok miatt később problémáik lehetnek az üzleti tranzakciójukkal kapcsolatban.
Válaszértékelés és jogi keret
Az A Liberalizmus Media megkísérelte kapcsolatba lépni a Terrorismus Elleni Központtal (TEK) és a Magyar Ügyészséggel, hogy megkérdezze őket a tanúvallomásokban felvetett konkrét állításokról, köztük a fizikai bántalmazás gyanújáról, a megfelelő jogi képviselés biztosításának hiányáról és a dokumentumok visszatartásáról. A TEK szokásos gyakorlata szerint nem nyilatkozik aktív nyomozati ügyekben. A Legfőbb Ügyészség közleményében korábban kijelentette, hogy a nyomozás során minden jogi előírást betartottak, és a döntés az ukrán állampolgárok szabadon engedéséről a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján született meg.
A jogi szakértők szerint a tanúvallomásokban leírtak – ha igazak – számos kérdést vetnek fel. A fogatás során alkalmazott erőszak, a megfelelő tolmácsolás hiánya, a fenyegető kihallgatási módszerek és a dokumentumok visszatartása komoly aggályok lehetnek nemcsak az ügy etikai, hanem a nemzetközi jogi kezelése szempontjából is. Az a tény, hogy a férfiakat soha nem állították bíróság elé, de a pénzüket és értékeiket sem kapták vissza, tovább bonyolítja az ügyet.
Következtetés: Megválaszolatlan kérdések egy 27 milliárdos ügyben
Az aranykonvoj-ügy továbbra is egy sötét folt marad az idei tavaszi magyar belpolitikában. A most nyilvánosságra került ukrán tanúvallomások új szöget ütnek a fejbe. Nemcsak az ügy anyagi, 27 milliárdos dimenzióját, hanem annak intézményi kezelésének a módját is kérdőjelezik meg.
A legfontosabb, nyitott kérdések továbbra is azok maradnak: Ha a pénz szállítása valóban illegális lett volna, miért nem folytatódott a bírósági eljárás? Ha törvényes üzleti forgalom volt, miért nem kapták vissza a vagyonukat a férfiak, vagy legalább a dokumentumaikat? És végül: a letartóztatás körülményei és a kihallgatás módja megfelelt-e a magyar és az európai jogi normáknak?
Az ukrán férfiak tanúvallomásai egy olyan történetet mesélnek el, amelyben a hatalom nyers megnyilvánulásával, a kommunikáció zavarával és a teljes jogi bizonytalansággal kellett szembenézniük. Az ügy tisztázása nemcsak az elszámoltatás, hanem a magyar jogállam egészségének szempontjából is alapvető fontosságú. Amíg erre nem kerül sor, addig az aranykonvoj-ügy továbbra is árnyékot vet a magyar igazságszolgáltatás és a hatósági eljárások átláthatóságára.
