A magyar történelem egyik legmélyebben megélt és legrészletesebben feltárt fejezete veszélybe került. Az 1956-os Intézet, amely több évtizeden át őrizte és gyarapította a forradalom emlékét, 2024 végén végleg megszűnt. Az intézet egykori főigazgatója, Rainer M. János ma is egyetért azzal, amit tavaly írt. Az intézet ellehetetlenült, anyagi és szellemi erőforrásai kifogytak. Az, hogy a kutatók közös munkájának fonalát újra fel lehessen venni, ma már irreális.
Rainer szerint 2019 volt a fordulópont, amikor az intézetet beolvasztották egy, a kormány által irányított emlékezetpolitikai intézetbe. Ezután már csak pályázati alapon, alapítványként próbáltak működni, de ez 2024-re teljesen összeomlott. A történész, aki most 69 éves, nem kíván teljesen új alapokon építkezni. Ráadásul úgy látja, hogy az emlékezetpolitika mezője mérgezett. E terület aknamentesítése túl sokáig tartana, és neki más tennivalói is vannak.
Rainer tudomásul veszi, hogy ebbe az irányba már történtek lépések. Folyik egy átvilágítás, egy értékelő munka az emlékezetpolitikai intézetek körében. Ebből a munkából őt szerencsére nem vonták be. Véleménye szerint a 21. században ez az egész szektor felesleges. Ha az államnak tennie kell valamit a múlttal kapcsolatban, akkor az a megismerés lehetőségét kell szolgálja. Ennek eszközei az oktatás és a közgyűjtemények támogatása. Itt kiemeli a jelenleg nyomorúságos helyzetben lévő levéltárakat és könyvtárakat.
| Pontok | Megjegyzések |
|---|---|
| 1. | Az emlékezetpolitika állami támogatása megszüntetése. |
| 2. | Állami ünnepek rendezése és szobrok állítása. |
| 3. | Világnézetileg semleges közoktatás. |
| 4. | Az archívum kiemelése a Veritas Intézetből. |
| 5. | A Történettudományi Intézet üzemeltetése. |
| 6. | Nemzetközi kutatási projektek támogatása. |
Rainer M. János legfőbb üzenete egyfajta felszabadítás. Rég ki kellett volna szabadítani 1956-ot a politika, és különösen az emlékezetpolitika fogságából. Az ünnepet meg kellene fiatalítani. Ehhez azonban ahhoz kellene eljutni, hogy az állam nem próbálja irányítani, hogy mi az, amire emlékeznünk kell és hogyan. Ehelyett biztosítaná a semleges megismerés lehetőségét. Csak így lehet az emlékezet valódi, szabad és élő részévé válni a nemzetnek.
