Bojár Gábor a vagyonadóról és a NER-elit lefejezéséről

Bojár Gábor beszélt. Az egyik legsikeresebb magyar vállalkozó, a Graphisoft alapítója nyilvánosan támogatja az új vagyonadót. Ez magában egy történelmi jelentőségű politikai és gazdasági nyilatkozat. Amikor egy ilyen ember azt mondja, „nekem megérte”, az elgondolkodtató. Nem a családi házára vonatkozó adóról beszélünk. Hanem egy olyan rendszer megdöntéséről, amely szerinte gazdasági károkat okozott.

A kérdés az, hogy miért érné meg egy vagyonos embernek egy magas, egykulcsos vagyonadó. A válasz egyszerű. Mert az ár, amit most fizet, sokkal kisebb, mint az a rejtett adó, amit az előző rendszer alatt fizetett.

Gondolj bele. Mit jelentett a NER a gazdaság számára? Nem a szabad versenyt. Hanem egy zárt körök által uralt, az állami forrásokra épülő rendszert. Ahol a legnagyobb nyereség nem a piacon, hanem a budapesti irodákban született. Ahol a legfontosabb üzleti készség nem az innováció volt, hanem a kapcsolatépítés. Ez a rendszer óriási gazdasági kárt okozott. Megölte a tisztességes versenyt. Elriasztotta a komoly külföldi befektetőket. Elferdítette az erőforrások elosztását. A hazai vállalkozókat, akik nem voltak hajlandóak játszani a szabályaival, hátrányba helyezte.

Bojár Gábor, és vele sok más tisztességes vállalkozó, ezt a rejtett adót fizette. Nem pénzben, hanem elvesztett lehetőségekben. A piac torzulásában. Abban, hogy egyes cégeknek az állami megrendelésekből volt nyereségük, nem a globális piacon való versenyzésből. A vagyonadó most egy kifejezett, látható számla. Egy lezárás. Egyfajta társadalmi megállapodás annak érdekében, hogy ez a rendszer soha többé ne térhessen vissza.

A kormányváltás utáni hónapokban látjuk ennek a rendszernek a szétbontását. A Mészáros Lőrinc cégét kizárták a vasútépítési beruházásokból. Korrupciós ügyek kerülnek napvilágra. Ez nem véletlen. Ez a vagyonadó logikus kísérője. Az adó célja nem a vagyon pusztába történő elvétele. Célja a játék szabályainak újraírása. Hogy a jövőbeli vagyon nem a politikai kapcsolatokon, hanem a piaci teljesítményen alapuljon.

• Sokan félnek ettől az adótól.
• Félnek, hogy elűzi a befektetőket.
• De itt az ideje, hogy megkülönböztessük a kétféle befektetőt.
• Van a spekuláns, aki gyors nyereséget keres torz piaci feltételek között.
• Ő valóban elmenekülhet.
• Aztán van a hosszú távú, komoly befektető, akit a kiszámíthatóság, a tisztességes verseny és a jogállam vonz.

Neki ez az új kezdet pontosan megfelel. Látja, hogy Magyarország megpróbál megszabadulni a klientúra rendszertől. Ez hosszú távon jó üzlet.

A kérdés igazságosságról is szól. A vagyonadó egy erős újraelosztó eszköz. De Bojár Gábor szavaiból egy másik igazságérzet szólal meg. A tisztességesen szerzett vagyon nem fél a tisztességes adóztatástól. Az igazságtalanságot az okozza, amikor mások a politikai kapcsolataik révén szereznek vagyont, anélkül, hogy a társadalom számára egyenértékű értéket teremtenének. A NER-elit lefejezése és a vagyonadó bevezetése ezt a mélyre gyökerező igazságtalanságot igyekszik orvosolni.

Várható tehát a gazdaságban? Rövid távú bizonytalanságot. Átalakulást. Az állami beruházások hálózata összeomlik, új, versenyalapú pályázati rendszerek épülnek. Ez fájni fog azoknak, akik erre a rendszerre építették vállalkozásaikat. De hosszú távon egy sokkal egészségesebb gazdasági légkör kialakulását ígéri. Ahol a Graphisoftok, nem a kizsákmányolók számítanak.

Bojár Gábor megfogalmazta, amit sokan éreznek. Egy káros rendszer lebontásának ára lehet egy magas adó. De ha ez az adó lehetővé teszi a szabad, versenyképes piac újjáépítését, akkor nem csak társadalmi, hanem gazdasági értelemben is megéri. Mert a legnagyobb vagyon, amit egy ország birtokholhat, nem a milliárdok a bankokban. Hanem a bizalom, a jogbiztonság és a tisztességes verseny lehetősége.