Wall Street farkasa korrupciós pénzből
Egy film készült arról, hogyan lopják szét egy ország vagyonát. Aztán kiderült, hogy magát a filmet is ellopott pénzből finanszírozták. Ez nem egy filmtrükk vagy kreatív ötlet. Ez egy valódi sztori, amely Malajziában történt, és mindent megmutat a hatalom korlátlan visszaéléséről. Azt is mutatja, hogy a rendszerszintű korrupció végső soron mindig az emberek pénztárcájába nyúl.
Az 1MDB egy malajziai állami befektetési alap volt. Hivatalosan a fejlesztést szolgálta. A gyakorlatban azonban a világ egyik legnagyobb pénzügyi csalásának központjává vált. Az amerikai hatóságok szerint több mint 4,5 milliárd dollárt loptak ki belőle. Ez az összeg több mint egymillió magyar nyugdíj átlagos havi összegével egyenlő. Míg a malajziai kormány ezt a hatalmas összeget offshore számlákra vezette, addig az ország lakossága nem látta a fejlesztés gyümölcsét.
A pénz menete sorra törte a fantázia határait. A lopott milliárdokból vettek egy luxus magánrepülőt és egy jachtot. Fizettek hatalmas szerencsejáték tartozásokat Las Vegasban. Megvásároltak egy olyan lakást, ahol korábban Beyoncé és Jay-Z élt. De a történet itt még csak kezdődött.
- A lopott pénzből tartottak egy születésnapi bulit, ahol Britney Spears tortából ugrott elő
- Jamie Foxx, Chris Brown vagy Pharrell Williams lépett fel
- Leonardo DiCaprio számára vásároltak egy 3,2 millió dolláros Picasso festményt
- A modell Miranda Kerr nyolcmillió dollárnyi gyémántot kapott
- Ezek nem csupán fényűző extravaganciák
- Ezek egy olyan rendszer nyilvánvaló tünetei, ahol a közpénz magán zsebekbe vándorol
Itt jön a történet legfájóbb iróniája. A lopott pénz egy részét filmgyártásra fordították. Konkrétan a A Wall Street farkasa című filmre. Ez a film, melyben Leonardo DiCaprio is játszik, pontosan arról szól, hogy a főhős hogyan eteti meg a lakosságot luxusban és korlátlan bulikkal, miközben óriási csalásba keveredik. A valóságban a filmet egy Red Granite Pictures nevű cég készítette. Ennek a cégnek az egyik alapítója a korábbi malajziai miniszterelnök, Nadzsib Razak mostohafia volt. Az amerikai vádak szerint a film több mint 100 millió dolláros költségvetését ellopott 1MDB forrásokból fizették. Tehát valóban, egy a korrupcióról szóló filmet korrupciós pénzből finanszíroztak.
Ez a tény mindent egybefoglal. Amikor egy politikai rendszer annyira átitatja a korrupció, hogy még a saját kritikáját is a megkárosítottak pénzén készíti, azt nehéz szavakkal leírni. Az egyetlen helyes szó a cinizmus. Malajzia állampolgárainak pénze egy olyan filmbe áramlott, amely az ő meglopásukról mintázott fiktív történetet mesél el.
A sztorinak van egy magyarázó fejezete is. Leonardo DiCaprio végül együttműködött a nyomozókkal. Azt állította, nem tudott a pénz eredete felől. Amikor tisztázódott, hogy ajándékai – többek között a Picasso festmény és Marlon Brando Oscar-díja – az 1MDB botrányhoz köthető forrásokból származtak, önként átadta azokat a hatóságoknak. Ő maga nem került vád alá. Ez egy fontos mérföldkő. Megmutatja, hogy ha a nyomozás komoly, akkor még a hírességek és a hatalmas pénzek világa is megrendül. A kulcsfontosságú szó itt a „ha”.
Mert malajziai történetében ez a „ha” sokáig nem állt fenn. Amíg Nadzsib Razak hatalmon volt, a rendőrség és a titkosszolgálat a korrupció elleni újságírókat hallgatta le, fenyegette, bebörtönözte. A főügyészt, aki a nyomozást vezette, menesztették. A miniszterelnök-helyettest és több kritikus minisztert is elbocsátották. A korrupcióellenes ügynökség irodáit átkutatták, tisztviselőit letartóztatták. Az ország teljes állami apparátusát arra használták fel, hogy egyetlen csoport nyilvánvaló gazdagodását védje.
| Esemény | Dátum | Következmény |
|---|---|---|
| Miniszterelnöki hatalom | 2009-2018 | Korrupciós vádak |
| Kormányváltás | 2018 | Elszámoltatás kezdete |
| Nadzsib Razak börtönbe zárása | 2020 | Korrupcióért való felelősségre vonás |
Ez a történet nem egy távoli, egzotikus esemény. Ez egy tanulság minden olyan ország számára, ahol a közpénzek feletti kontroll meggyengül, ahol a média egyre inkább a hatalom szolgálatába áll, és ahol az ellenőrző mechanizmusokat politikai célokra használják fel. A történet itt ér véget, de a tanulság nem. A tanulság az, hogy a korrupció soha nem csak számokról szól. A végén mindig egy konkrét ember nyerészkedése lesz belőle, amit mások fizetnek meg. Akár egy luxusbulival, akár egy filmmel, akár egy festménnyel. És az is a tanulság, hogy az elszámoltatás első feltétele a politikai akarat. Ha nincs, akkor a legegyszerűbb igazságszolgáltatási mechanizmusok is megbéníthatóak. Ha van, akkor még egy Oscar-díj is visszakerülhet a tulajdonosához.
