A választási vereség utáni szomorú hangulatban a Fidesz belső körében is egyre hangsúlyosabbá válik a felelősség kérdése. A korábbi évtizedek győzelmi vonulata megtört, és a válaszok keresése elkerülhetetlenné tette azt a kérdést: ki felelős? Elemzők és a belpolitikai információs források egyre inkább arra mutatnak, hogy a felelősség egyértelműen Orbán Viktor személyéhez és az általa felépített rendszerhez köthető. Ugyanakkor, ahogy a kampány lezárult, egyértelművé vált, hogy a kulcspozícióban lévő miniszterek, mint Lázár János vagy Szijjártó Péter sem bújhatnak ki a felelősség alól. Orbán magához húzta őket a döntések gyakorlati megvalósításában, így most a közös kudarc részesévé váltak.
Orbán centralizálta a hatalmat, és magára vonta a döntéseket
A kampány legelejétől fogva Orbán Viktor egyértelműen a középpontban állt. Nem csupán miniszterelnökként és pártelnökként, hanem a választási hadjárat tényleges stratégiai irányítójaként is. Ezt szimbolikusan is megerősítette, amikor saját politikai igazgatóját, Orbán Balázst nevezte ki kampányfőnöknek. Ez a lépés a külső megfigyelők számára egyértelművé tette: minden jelentős döntés, minden stratégiai fordulat a miniszterelnök irodájából, vagy közvetlenül magától Orbán Viktortól ered. Ez a teljes centralizáció azt is jelentette, hogy a sikerek mellett a kudarcok végső felelőssége is nála gyűlik össze. A kampány egyhangú üzenete, a folyamatos konfliktuskeresés a Brüsszellel és a „háborús retorika” visszafelé sült el, mert nem találta meg a rezonanciát a választók jelentős részénél, akik a mindennapi megélhetés, az egészségügy és az oktatás kérdéseire vártak választ.
Lázár és Szijjártó sem kerülheti ki a vizsgálódást
Bár Orbán Viktor a stratégiai döntések középpontjában állt, a kampány gyakorlati megvalósítása és a kormányzás utóbbi években felgyülemlett problémái közvetlenül a kulcsminiszterek területét érintik. Lázár János, mint a miniszterelnökséget vezető miniszter, gyakorlatilag a kormányzati apparátus feje. Felügyelete alá tartozik a közpénzek és az állami beruházások sok esetben átláthatatlan köre. Az elmúlt időszakban számos olyan projekt merült fel, ahol a pénzek elosztása, a pályázatok nyertesei kérdőjelek mellett állnak. Ezek a történetek hozzájárultak ahhoz az általános érzéshez, hogy a kormányzás átláthatatlan és a közpénzekkel nem eléggé felelősen bánnak. Lázár pozíciójából adódóan ezeknek a folyamatoknak a szabályozója és felügyelője kellene legyen. A választók eldöntötték, hogy ez nem történt meg eléggé hatékonyan.
Szijjártó Péter külügyminiszter esetében pedig a „nyílt világ” elleni folyamatos konfliktuskeresés és a nemzetközi elszigetelődés kérdése vált választóvonalakká. Migrációval és Brüsszellel való állandó konfrontációval operáló külpolitikája sok választó számára fárasztóvá és kontraproduktívvá vált, különösen egy olyan gazdasági helyzetben, amikor az Európai Uniós források biztosítása életszükséglet. Szijjártó Péter külpolitikája szorosan összefonódik ezzel a politikával, így a választói ítélet természetesen őt is érinti. Orbán Viktor kampányában Szijjártó külpolitikája centrális elem volt, így annak elutasítása a miniszter szerepvállalásának is kritikája.
A mélyebb probléma: az orbánizmus Orbán nélkül?
Az elemzők egy része azonban egy sokkal mélyebb problémára hívja fel a figyelmet. Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója is hangsúlyozta, hogy a felelősség kérdését nem lehet kizárólag egy személyre szűkíteni, még akkor sem, ha az Orbán Viktor. A probléma gyökere az általa évtizedeken át felépített hatalmi és kampány modellben rejlik. Ez a modell egy személyre, személyes vezetői karizmára és egy szűk, zárt belső körre épül. A rendszer annyira központosított, hogy a helyi szervezetek kreativitása és a társadalmi mélyrétegekhez való kapcsolódás gyakran elveszik. A kampány üzenete egyre inkább elszakadt a valós, mindennapi problémáktól, amelyekkel az emberek küzdenek: a drágaság, az egészségügyi várólisták, a pedagógus hiány.
A legnagyobb kérdés most az, hogy ez a modell – az „orbánizmus” – működőképes-e Orbán Viktor nélkül. A választási vereség rávilágított, hogy a rendszer túlságosan a személyétől függ, és amikor a személyes karizma már nem elegendő a választói többség megtartásához, a teljes konstrukciónak meginog az alapja. Ez identitásválságot okoz a pártban. Ki lehet a következő arc? Milyen üzenettel lehetne újra megszólítani a társadalmat? Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs válasz a Fidesz belső köreiben, és ez további belső feszültségek forrása lehet.
Összefoglalva
Összefoglalva, a választási vereség felelősségének kérdése egyre inkább Orbán Viktor felé mutat, aki a döntések központi húzóerejeként magára vállalta a stratégiai irányítást. Ugyanakkor a kampány utolsó szakaszában és a kormányzás gyakorlati problémáinak halmozódásában olyan miniszterek, mint Lázár János és Szijjártó Péter is kulcsszerepet játszottak. Végső soron a felelősség nem osztható el teljesen: Orbán modellje, amelybe ők is beágyazódtak, bukott el. A kudarc nemcsak egy választási vereség, hanem annak a jele, hogy egy egész korszak, az orbánizmus kormányzási és kommunikációs modellje életvitelszerűen megbukott a választók ítéletének tükrében.
