Április 2-án jelent meg a Magyar Közlönyben egy kormányrendelet, amely szerint az állam kezességet vállal a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség hiteleire. Ez első pillantásra technikainak tűnhet, de valójában olyan kérdést érint, ami minden magyarországi autóst, vállalkozást és háztartást közvetlenül befolyásol: az üzemanyag-ellátás biztonságát és árát.
A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) feladata, hogy Magyarország stratégiai olajkészleteit kezelje. Ez nem luxus, hanem nemzetközi kötelezettség: az Európai Unió tagállamainak biztosítaniuk kell, hogy válság esetén legalább 90 napra elegendő olajkészlettel rendelkezzenek. Ez az a tartalék, ami akkor lép működésbe, ha ellátási zavarok lépnének fel – legyen szó geopolitikai feszültségekről, természeti katasztrófákról vagy piaci sokkokról.
Az állami kezesség azt jelenti, hogy ha a szövetség nem tudná visszafizetni felvett hiteleit, akkor az állam – vagyis végső soron az adófizetők – állnak jót a tartozásért. Ez komoly pénzügyi elköteleződés, amit alaposan meg kell vizsgálni. Miért van szükség egyáltalán erre a kezességvállalásra? Milyen kockázatokat jelent az államháztartásnak? És hogyan kapcsolódik mindez Magyarország versenyképességéhez és energiabiztonságához?
A kérdés különösen időszerű, hiszen az energiapiacok az elmúlt években példátlan volatilitást mutattak. A Covid-19 járvány utáni gazdasági újraindulás, az orosz-ukrán háború, a globális ellátási láncok átrendeződése mind olyan tényezők, amelyek az energiahordozók árát és elérhetőségét alapvetően befolyásolták. Egy stabil, jól működő stratégiai készletezési rendszer ebben a környezetben nem csupán bürokrata kötelezettség, hanem gazdasági szükségszerűség.
Ugyanakkor az állami kezességvállalás piacgazdasági szempontból mindig érzékeny kérdés. Versenyel vagy ellentétes lehet, piaci torzításokat okozhat, és olyan rejtett költségekkel járhat, amelyek később meglepetést okozhatnak az adófizetőknek. Nézzük meg részletesen, mit is jelent ez az intézkedés, milyen gazdasági logika áll mögötte, és milyen következményekkel jár a magyar gazdaságra és a fogyasztókra.
A stratégiai készletezés gazdaságtana
Mielőtt az állami kezesség kérdését elemezzük, érdemes megérteni, miért van egyáltalán szükség stratégiai olajkészletekre, és hogyan működik ez a rendszer Magyarországon és az Európai Unióban.
A stratégiai készletezés koncepciója az 1970-es évek olajválságaira nyúlik vissza. Amikor az OPEC 1973-ban és 1979-ben olajembargót vezetett be, a nyugati gazdaságok kiszolgáltatottságára fény derült. Az üzemanyag-ellátás megszakadása nem csupán az autósokat érintette: a szállítás leállt, gyárak zártak be, az infláció elszabadult. A modern gazdaságok olyan mértékben függnek a kőolajtól és származékaitól, hogy még rövid távú ellátási zavarok is súlyos recessziót okozhatnak.
Magyarország nettó energiaimportőr. A KSH legfrissebb adatai szerint energiafüggőségünk meghaladja a hatvan százalékot, ami azt jelenti, hogy a hazai energiafogyasztás több mint kétharmadát importból fedezzük. A kőolaj és kőolajtermékek esetében ez az arány még magasabb. A MOL ugyan jelentős finomítói kapacitással rendelkezik Százhalombattán és Szlovákiában, de a nyersolaj túlnyomó részét importálni kell.
Az Európai Unió a Tanács 2009/119/EK irányelve alapján kötelezi a tagállamokat arra, hogy legalább kilencven napos átlagos napi nettó import vagy hatvanöt napos átlagos napi belső fogyasztás alapján számított készletszintet tartsanak fenn. Ez az a biztonsági párnázat, ami válság esetén áthidalhatja az ellátási zavarokat, míg alternatív forrásokat találnak vagy a piaci mechanizmusok helyreállnak.
Magyarországon ezt a feladatot az MSZKSZ látja el, amely 1994-ben alakult. A szövetség tagsága kötelező minden olyan vállalkozás számára, amely kőolajat és kőolajtermékeket forgalmaz a magyar piacon. A tagok hozzájárulást fizetnek a készletezési költségekhez, a szövetség pedig ezt az összeget felhasználva építi ki és tartja fenn a stratégiai készleteket.
A rendszer finanszírozása ugyanakkor nem egyszerű. A stratégiai készletek értéke az olajárak függvényében hatalmas összegekről beszélünk. Amikor a Brent olaj hordónkénti ára száz dollár környékén mozog, néhány millió hordó készlet értéke több milliárd forintot is jelenthet. Ezt a készletet fel kell építeni, tárolni kell, kezelni kell, cserélni kell, hogy ne romoljon meg. Mindez jelentős tőkeigényt jelent.
Hitelfelvételre akkor kerülhet sor, ha a készleteket bővíteni kell, ha a tárolókapacitásokat fejleszteni szükséges, vagy ha a piaci körülmények váratlan változásai miatt a finanszírozási igény átmenetileg megugrik. Az állami kezességvállalás ebben a kontextusban azt a célt szolgálja, hogy a szövetség kedvezőbb feltételekkel, alacsonyabb kamattal tudjon hitelt felvenni.
Egy piaci szereplő hitelképességét a bankok a várható bevételei, eszközei, kockázati profilja alapján ítélik meg. Az MSZKSZ esetében a helyzet speciális: a szövetség nem üzleti profitszerzés céljából működik, hanem közfeladatot lát el. Bevételei a tagdíjakból származnak, amelyek mértékét jogszabály határozza meg. Eszközei nagyrészt a stratégiai készletek, amelyek értéke folyamatosan ingadozik.
Egy ilyen szervezet hitelképességének megítéléséhez a bankoknak figyelembe kell venni a jogszabályi környezetet, a költségvetési támogatás lehetőségét, az ágazat stabilitását. Az állami kezesség ezt a kalkulációt egyszerűsíti: a bank tudja, hogy ha bármi probléma merülne fel, az állam garantálja a visszafizetést. Ez csökkenti a hitelkockázatot, ami alacsonyabb kamatláb formájában jelentkezhet.
De mi a helyzet a másik oldalon? Mi a kockázat az államnak, vagyis az adófizetőknek?
Az állami kezességvállalás kockázatai és költségei
Az állami kezességvállalás pénzügyi szempontból egyfajta biztosítás. Az állam nem ad pénzt közvetlenül a szövetségnek, hanem vállalja, hogy ha a szövetség nem tudná törleszteni a hitelt, akkor az állam fizet. Ez rövid távon nem terheli a költségvetést, de potenciális költségvetési kockázatot jelent.
Az Európai Unió költségvetési szabályai szerint az állami kezességvállalásokat figyelembe kell venni a fiskális kockázatok értékelésekor. Az Eurostat módszertana alapján a kezességvállalások akkor válnak költségvetési kiadássá, amikor a garancia érvényesítésre kerül, vagyis amikor az állam ténylegesen fizet. Addig azonban potenciális kötelezettségként megjelennek az államadósság kockázati analízisében.
Magyarország államadósságának GDP-hez viszonyított aránya a legutóbbi MNB adatok szerint hetvenöt százalék körül mozog. Ez az EU átlagánál alacsonyabb, de a régiós összehasonlításban közepes értéknek számít. Az elmúlt években a kormányzat politikája az államadósság-ráta fokozatos csökkentése volt, amit a gazdasági növekedés és a fiskális konszolidáció kombinációjával próbált elérni.
Ebben a kontextusban minden új költségvetési kockázat, beleértve az állami kezességvállalásokat is, alapos mérlegelést igényel. Az Állami Számvevőszék korábbi jelentései többször felhívták a figyelmet arra, hogy az állami kezességvállalások átlátható nyilvántartása és kockázatkezelése elengedhetetlen a fiskális felelősség szempontjából.
Mekkora lehet a kockázat az MSZKSZ esetében? Ennek megítéléséhez három tényezőt kell megvizsgálni.
Először is, a szövetség fizetőképességét. Az MSZKSZ bevételei a tagdíjakból származnak, amelyek jogszabályban rögzített módon kerülnek megállapításra. Mindaddig, amíg az üzemanyag-forgalmazás működik Magyarországon, addig a szövetségnek van bevétele. A kockázat akkor merülne fel, ha az ágazat valamilyen drasztikus változáson menne keresztül – például ha az elektromos járművek áttérése olyan gyorsan zajlana, hogy az üzemanyag-forgalom összeomlana. Ez azonban középtávon nem reális forgatókönyv.
Másodszor, a stratégiai készletek értékének változását. Ha az olajárak zuhannának, a készletek értéke csökken, ami eszközoldali veszteséget jelent. Ugyanakkor a készletek fizikai léte, tárolókapacitása változatlan marad, és ezeknek van értéke. Piaci összeomlás esetén a bankok követelhetnék a hitel előtörlesztését, vagy biztosítékot igényelhetnének, amit az állami kezesség válthat ki.
Harmadszor, a szabályozási környezet változását. Az Európai Unió zöld átállási programja, a Fit for 55 csomag és a REPowerEU stratégia mind olyan tényezők, amelyek hosszú távon átformálhatják az energiaellátás szerkezetét. Ha a fosszilis energiahordozók szerepe csökken, a stratégiai készletezés követelményei is változhatnak. Ez azonban fokozatos folyamat, ami időt ad az alkalmazkodásra.
Összességében az MSZKSZ-hez kapcsolódó állami kezességvállalás kockázata alacsonynak tűnik, de nem nulla. A szövetség alapvetően stabil konstrukció, közfeladatot lát el, jogszabályban garantált bevételekkel. A legnagyobb kockázat valószínűleg az olajárak extrém volatilitásából fakad, ami eszközoldali értékvesztést okozhat.
Az állami kezesség közvetett költsége ugyanakkor mindenképpen létezik. A pénzügyi közgazdaságtan azt tanítja, hogy a garancia értékét a kockázat és a valószínűség szorzataként lehet megragadni. Még ha a kockázat kicsi is, de a garantált összeg nagy, akkor a kezesség implicit értéke jelentős lehet. Ezt az értéket – ha piaci alapon működne a rendszer – a szövetségnek kellene megfizetnie garanciadíj formájában. Ha az állam ezt ingyen nyújtja, akkor ez implicit támogatásnak minősül.
Piaci verseny és állami beavatkozás
A piacgazdaság alapelve, hogy a szereplők önállóan, saját kockázatukra gazdálkodnak, és a versenyben a leghatékonyabbak maradnak fenn. Az állami beavatkozás akkor igazolható, ha piaci kudarc áll fenn – vagyis amikor a piac önmagában nem képes optimális eredményt elérni.
A stratégiai készletezés esetében valóban létezik piaci kudarc. Az energiabiztonság közjószág jellegű: mindenki profitál belőle, de senki nem hajlandó önszántából érte fizetni. Ha a készletezés a piaci szereplőkre lenne bízva, akkor alulberuházás alakulna ki, mert a vállalatok egyéni érdeke nem feltétlenül egyezik a társadalmi érdekkel.
Ezért van szerepe az államnak abban, hogy kötelezővé tegye a készletezést, és kereteket szabjon neki. Ez az a típusú szabályozás, amit a liberális közgazdaságtan is elfogad, mert kollektív cselekvési problémát old meg.
Az állami kezességvállalás azonban ennél eggyel tovább megy. Nem csupán szabályoz, hanem pénzügyi kockázatot vállal át. Ez akkor lehet hatékony és piacbarát, ha a következő feltételek teljesülnek.
Először is, átláthatóság. A kezességvállalás feltételeinek, mértékének, időtartamának világosnak kell lennie. A nyilvánosság számára elérhetőnek kell lennie az információnak arról, mekkora kockázatot vállal az állam, milyen ellenszolgáltatás fejében, és milyen mechanizmusok léteznek a kockázat kezelésére.
Másodszor, arányosság. A kezesség mértékének arányban kell állnia a közérdekkel és a piaci kudarc mértékével. Ha túlzott védelmet nyújt, akkor tompítja a szövetség ösztönzését a hatékony gazdálkodásra.
Harmadszor, versenypiaci semlegesség. Az állami támogatások EU-joga szerint csak akkor engedélyezettek, ha nem torzítják a versenyt a belső piacon. A stratégiai készletezés esetében ez azért összetett kérdés, mert a szövetség nem versenyez közvetlenül más piaci szereplőkkel. Tagjai viszont igen – a nagy olajcégek, üzemanyag-forgalmazók egymással versenyeznek.
Ha az MSZKSZ kedvezményes finanszírozást kap az állami kezesség révén, és ennek költségeit a tagok között osztja el, akkor ez közvetetten érintheti a piaci versenyt. A nagy, tőkeerős cégek könnyebben viselnék a piaci alapú finanszírozás költségeit, mint a kisebbek. Ha az állami kezesség csökkenti ezeket a költségeket, akkor ez a kisebbeket segíti aránytalanul, ami kiegyenlítő hatású lehet.
De fordítva is megközelíthető: ha egy domináns piaci szereplő aránytalanul nagy súllyal van jelen a szövetségben, akkor az állami kezesség közvetett támogatást jelenthet neki. Ez versenyjogi kérdéseket vet fel.
Az Európai Bizottság állami támogatásokra vonatkozó szabályai megkövetelik, hogy a tagállamok minden olyan intézkedést bejelentsenek, ami szelektív előnyt nyújt bizonyos vállalkozásoknak. A stratégiai készletezést szolgáló állami kezesség mentesülhet ez alól, ha egyértelműen közérdekű szolgáltatást támogat, és nem nyújt szükségtelen piaci előnyt.
A magyar hatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy az állami kezesség feltételei megfeleljenek az uniós állami támogatási szabályoknak. Ez azt jelenti, hogy a kezesség díjazott legyen, vagyis a szövetség fizessen valamilyen garanciadíjat az államnak, és a konstrukció arányos legyen a céllal.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az állami kezességvállalás piackonform módon működhet, segítve egy közérdekű feladat hatékony ellátását anélkül, hogy indokolatlanul torzítaná a versenyt.
Európai kontextus és energiapolitikai keretek
Magyarország energiapolitikája nem választható el az európai keretektől. Az Európai Unió energiauniója, a REPowerEU stratégia és a zöld átállás mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák, hogyan gondolkodunk az energiabiztonságról és a stratégiai készletezésről.
Az energiaunió egyik pillére az ellátásbiztonság erősítése. Az orosz-ukrán háború rámutatott arra, hogy az európai gazdaságok mennyire kiszolgáltatottak egyetlen beszállítótól való függésükben. Az Európai Bizottság ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy diverzifikálják energiaforrásaikat, erősítsék a belső piacot és növeljék a rugalmasságot.
A stratégiai készletezés ebben a kontextusban nem pusztán jogi kötelezettség, hanem gazdasági biztosíték. Válság esetén azok a tagállamok, amelyek kellő készletekkel rendelkeznek, nemcsak saját ellátásukat tudják biztosítani, hanem szolidaritást is gyakorolhatnak más tagállamokkal. Az EU-s szabályozás lehetővé teszi, hogy válsághelyzetben a tagállamok kölcsönösen segítsék egymást a stratégiai készletekből.
Magyarország helyzete az európai energiatérképen speciális. Földrajzilag a régiós energiaáramlások csomópontjában helyezkedünk el. A MOL Százhalombattán lévő finomítója nemcsak a hazai piacot szolgálja ki, hanem regionális szerepet is betölt. A Barátság kőolajvezeték ukrán és szlovák ágon keresztül szállít nyersolajat, ami geopolitikai függőséget is jelent.
Az elmúlt években a kormányzat igyekezett diverzifikálni a beszerzési forrásokat. A horvátországi Adria vezetéken keresztül tengeri úton érkező olaj alternatív ellátási útvonalat jelent. Ez csökkenti a kockázatot, de nem szünteti meg teljesen, hiszen a tengeri szállítás is sebezhetőségekkel jár.
A stratégiai készletezés ebben a környezetben biztosítékként működik. Három hónapos készlet azt jelenti, hogy még súlyos ellátási zavar esetén is van idő alternatív megoldásokat találni, nélkül hogy az ország gazdasága leállna.
Az európai zöld átállás ugyanakkor hosszú távon átalakítja ezt a képet. A Fit for 55 csomag célja, hogy 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább ötvenöt százalékkal csökkentsék az 1990-es szinthez képest, és 2050-re elérjék a klímasemlegességet. Ez elkerülhetetlenül a fosszilis energiahordozók részarányának csökkenését jelenti.
A közúti közlekedés elektrifikációja, a hidrogénalapú technológiák fejlesztése, a bioüzemanyagok terjedése mind olyan trendek, amelyek középtávon csökkenthetik a kőolaj iránti keresletet. Ha a kereslet csökken, akkor a stratégiai készletezés követelményei is változhatnak.
Az Európai Bizottság már most dolgozik azon, hogyan kell adaptálni a készletezési szabályokat a változó energiamixhez. Ha a villamos energia és a hidrogén nagyobb szerepet kapnak, akkor esetleg új típusú stratégiai készletekre lesz szükség – például villamosenergia-tárolókra vagy hidrogéntárolókra.
Magyarországnak ebben a folyamatban aktív szerepet kell vállalnia. Az MSZKSZ jelenlegi konstrukciója hosszú távon csak akkor fenntartható, ha alkalmazkodik az energiaátmenethez. Ezt azt is jelenti, hogy a finanszírozási modellnek, beleértve az állami kezességvállalást is, rugalmasnak kell lennie.
Az európai uniós források, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap, lehetőséget kínálnak arra, hogy a stratégiai készletezési infrastruktúra fejlesztését összekapcsolják a zöld átállással. Például a tárolókapacitások korszerűsítése környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, vagy alternatív energiahordozók készletezésére alkalmas infrastruktúra kialakítása.
Az állami kezességvállalás ilyenkor hatékony eszköz lehet, ha egy modernizációs program finanszírozását segíti, amely egyszerre szolgálja az ellátásbiztonságot és a klímacélokat. Ha a hitelfelvétel célja nem pusztán a működés fenntartása, hanem a jövőre való felkészülés, akkor az állami kockázatvállalás hosszú távú értéket teremt.
Fogyasztói és vállalkozói szempontok
Ami igazán számít: hogyan érinti mindez azokat, akik üzemanyagot tankolnak, akik vállalkozásokat működtetnek, akik a mindennapi életükben az energiaáraktól függenek?
A stratégiai készletezés elsődleges célja, hogy válság esetén ne ugorjanak meg hirtelen az árak, ne legyenek ellátási zavarok, ne álljanak le a szállítási láncok. Ez közvetlenül az Ön pénztárcáját védi.
Emlékezzünk vissza, mi történt 2022 tavaszán, amikor az orosz-ukrán háború kitörése után az üzemanyagárak drasztikusan emelkedtek. A kormány árplafont vezetett be, ami átmenetileg megállította a drágulást, de piaci torzulásokat okozott. Sorok kígyóztak a töltőállomásokon, hiány lépett fel, a kisebb szereplők nehéz helyzetbe kerültek.
Egy jól működő stratégiai készletezési rendszer pontosan ilyen helyzetekben nyújt biztosítékot. Ha a piaci ellátás megszakad vagy beszűkül, a stratégiai készletek piacra dobásával a kereslet-kínálat egyensúlya fenntartható, ami árakat stabilizáló hatású.
Természetesen a stratégiai készletek nem végtelenek, és nem is a mindennapi árverseny eszközei. De egy három hónapos párnázat olyan időablakot ad, amelyben a kormányzat, a piaci szereplők és az európai partnerek együtt dolgozhatnak azon, hogy alternatív ellátási útvonalakat találjanak.
A fogyasztók számára ez azt jelenti, hogy kisebb eséllyel találkoznak extrém áremelkedéssel vagy ellátási zavarokkal. A biztonság persze nem ingyenes. A stratégiai készletezés költségeit végső soron valakinek meg kell fizetnie.
Jelenleg a költségeket a készletező szövetség tagjai viselik, vagyis azok a vállalkozások, amelyek üzemanyagot forgalmaznak. Ők pedig természetesen beépítik ezeket a költségeket az árakba. Vagyis amikor tankol, akkor a literenkénti ár egy kis része a stratégiai készletezés finanszírozását szolgálja.
Az állami kezességvállalás ebben az értelemben potenciálisan az árakra is hatással lehet. Ha a szövetség olcsóbban juthat hitelhez az állami garancia révén, akkor a finanszírozási költségek alacsonyabbak lesznek, amit elvileg alacsonyabb készletezési díjakban lehet továbbadni. Ez pedig végső soron alacsonyabb fogyasztói árat jelenthet.
Természetesen a hatás minimális lehet, hiszen az üzemanyagár sokkal inkább a nyersolaj világpiaci árától, a forint árfolyamától, a jövedéki adó mértékétől és a piaci versenytől függ. De elvileg pozitív hatás.
A vállalkozások számára – különösen a szállítmányozási, logisztikai, közlekedési szektorban – az ellátásbiztonság kulcskérdés. Egy kamionosnak tudnia kell, hogy bármelyik magyar töltőállomáson tankolhat. Egy taxitársaságnak, autóbusz-vállalatnak biztosnak kell lennie abban, hogy az üzemanyag-ellátás folyamatos.
A kis- és középvállalkozások különösen sérülékenyek az energiaár-sokkok ellen, mert nem rendelkeznek a nagyok által elérhető fedezeti eszközökkel. Nem tudnak határidős ügyletekkel védekezni az árfolyamváltozások ellen, nem tudnak nagyban beszerzést eszközölni kedvezőbb feltételekkel. Számukra különösen értékes, ha az állam infrastrukturális biztosítékokat nyújt.
Az állami kezességvállalás ebben a megközelítésben nem szimpla költségvetési tétel, hanem a versenyképesség és a vállalkozói környezet része. Egy ország gazdasági vonzereje is azon múlik, hogy milyen biztonságos, kiszámítható környezetet kínál a beruházóknak és a vállalkozásoknak.
Ha a stratégiai készletezés rendszere stabil, ha az ellátásbiztonság garantált, akkor ez vonzóbbá teszi Magyarországot a beruházások számára. Az autóipari beszállítók, logisztikai központok, raktárbázisok létesítésekor a befektetők figyelembe veszik, mennyire megbízható az infrastruktúra, beleértve az energiaellátást is.
Ebből a szempontból az állami kezességvállalás olyan beruházás, ami hosszú távon megtérül a versenyképesség erősödése révén, még ha ezt közvetlenül nehéz is számszerűsíteni.
Mi következik mindebből?
Az állami kezességvállalás az MSZKSZ hiteleihez szükséges, arányos és piackonform intézkedésnek tűnik, feltéve, hogy a megfelelő biztosítékok be vannak építve a rendszerbe. A stratégiai készletezés közérdekű feladat, amely piaci kudarc miatt nem valósulhatna meg tisztán piaci alapon. Az állami kockázatvállalás ezen a területen tehát nem piactorzító beavatkozás, hanem szükséges előfeltétel ahhoz, hogy egy közjószág optimális szinten rendelkezésre álljon.
Ugyanakkor az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a kockázatkezelés nem hagylható el. Az Országgyűlésnek és az Állami Számvevőszéknek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy az állami kezesség által biztosított hitelek valóban a stratégiai készletezés céljait szolgálják-e, és nem keletkeznek-e rejtett veszteségek vagy visszaélések.
Az energiaátmenet kontextusában pedig tovább kell gondolni, hogy középtávon milyen formában fenntartható a stratégiai készletezés rendszere. Ha a fosszilis energiahordozók súlya csökken, akkor esetleg új típusú készletekre, új finanszírozási modellekre lesz szükség.
A kulcs az, hogy a stratégiai készletezés ne önmagában álló, merev rendszer legyen, hanem alkalmazkodjon a változó energiapiaci, technológiai és geopolitikai környezethez. Az állami kezességvállalás rugalmas eszköz lehet ebben az alkalmazkodásban, ha megfelelően szabályozzák és felügyelik.
A magyar gazdaság nyitott, exportorientált, amelynek versenyképessége kritikusan függ az infrastruktúra megbízhatóságától. Az energiabiztonság ennek az infrastruktúrának alapvető eleme. A stratégiai készletezés, és az azt támogató állami kezesség, ezért nem technikai részletkérdés, hanem a versenyképesség és a jólét alapja.
A kérdés nem az, hogy szükség van-e stratégiai készletekre – erre a válasz egyértelmű igen. A kérdés az, hogy hogyan valósítjuk meg ezt a leghatékonyabban, legtranszparensebben, a fogyasztók és a vállalkozások érdekét szolgálva, az európai integrációval összhangban, és úgy, hogy közben minimalizáljuk az állami kockázatot és a piaci torzulásokat.
Az áprilisi kormányrendelet egy lépés ebbe az irányba. A következő lépések határozzák meg, hogy ez a lépés mennyire bizonyul sikeresnek.
