Súlyos visszaesés a magyar üzemanyag-tartalékokban
A magyar strategiai üzemanyagtartalékok márciusban történelmi mélypontra süllyedtek. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) legfrissebb, márciusra vonatkozó adatai szinte elképzelhetetlen mértékű fogyásról tanúskodnak. Míg a nyersolaj-készletek nem mutattak jelentős változást, addig a feldolgozott termékek, tehát a benzin és a gázolaj tartalékai azért csökkentek drasztikusan, mert a kormány az iráni-izraeli konfliktus kirobbanása után teljes mértékben feloldotta ezek felhasználását. Ez a lépés közvetlenül összefügg a védett üzemanyagár rendszer fenntartásával.
A helyzet számokban kifejezve sokkoló. Március hónap végén mindössze 55 ezer tonna benzin állt rendelkezésre a magyar biztonsági készletekben. Ez óriási, 80 százalékos csökkenést jelent a február végi, közel 270 ezer tonnás állományhoz képest. A gázolaj esetében a helyzet csak látszólag kevésbé kiáltó. Itt 144 ezer tonna a maradék, ami azt jelenti, hogy februárról márciusra több mint 400 ezer tonna, a készlet közel háromnegyede tűnt el. Ez a visszaesés nem csupán egy számsor, hanem egy komplex gazdasági és energetikai dilemmára világít rá.
A probléma gyökere a védett üzemanyagár rendszerében keresendő. E rendszer célja, hogy a fogyasztók számára kedvező árat biztosítson a kutaknál. Ez azonban akkor működik, ha a magyarországi előállítás és import összege fedezi a hazai fogyasztást. Amikor a kiskereskedelmi védett ár a nemzetközi piaci ár szintje alá kerül – ahogyan az most is történik –, akkor a magasabb áron kínáló külföldi szállítók számára nem éri meg importálni Magyarországra az üzemanyagot. A hazai finomítók, bár kapacitásukat kihasználva dolgoznak, önmagukban nem tudják teljes mértékben ellátni az országot. Ebből adódóan több üzemanyagot fogyasztunk, mint amennyit előállítunk és behozunk. Ezt a hiányt az utóbbi hetekben kizárólag a nemzeti biztonsági tartalékok fogyasztásával lehetett pótolni, ami most látványos eredményt hozott.
A legsúlyosabb mutató talán a „készletnapok” számának zuhanása
Ez a mérőszám azt mutatja meg, hogy a stratégiai készletek hány napra elegendőek az ország teljes átlagos napi szükségletének kielégítésére. Ez a szám márciusban mindössze 47 nappal csökkent. Magyarország az Európai Union tagjaként kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzeti készletek fedezzék a 90 napos átlagos nettó importot (azaz a behozatal mennyiségét). A jelenlegi, rekord alacsony szintek nyilvánvalóan messze alatta maradnak ennek az uniós előírásnak, ami nemzeti biztonsági kockázatot jelent. A stratégiai tartalékok elsődleges célja ugyanis nem az árstabilitás, hanem az ország ellátásbiztonságának garantálása háború, szélsőséges geopolitikai esemény vagy nagyobb hazai termelési zavar esetén.
A helyzet gazdasági elemzése különösen tanulságos. A védett ár, mint egy klasszikus ársapka, piacrövidítő hatást vált ki. Megakadályozza, hogy a magasabb globális piaci ár visszatükröződjön a hazai kiskereskedelmi árakban. Ez rövid távon kedvez a fogyasztónak, de középtávon fenntarthatatlan: elriasztja az importőröket, kimeríti a hazai tartalékokat, és megbontja az ár mint információhordozó szerepét. Az ár ugyanis nem csupán egy szám, hanem egy jelzés, amely közvetíti a világpiaci kínálat és kereslet, valamint a geopolitikai kockázatok változásait. Amikor ezt a jelet mesterségesen elnyomjuk, a rendszer kiürül. Pontosan ez történik most: az alacsony magyar ár jelezte, hogy itt nem éri meg eladni a terméket, így a kínálat visszaesett. A keresetet végül a kormányzati beavatkozással, a tartalékok felhasználásával kellett kielégíteni.
A jelenlegi választás tehát egyértelművé válik: vagy fenntartjuk a jelenlegi, alacsony védett árat, és tovább sodorjuk a stratégiai tartalékokat veszélyesen alacsony szintre, esetleg teljesen kimerítjük őket, vagy engedjük, hogy az árak részben visszatükrözzék a globális piaci valóságot, ami stabilizálná az importot és megállítaná a tartalékok fogyását. Ez utóbbi magasabb üzemanyagárakat jelentene a rövid távon, de hosszabb távon védelmet nyújtana az ország energiabiztonsága számára. A kormánynak egyensúlyt kell találnia a közvetlen fogyasztói költségek enyhítése és az ország stratégiai, hosszú távú ellátásbiztonsága között. A magyar gazdaság versenyképessége és stabilitása szempontjából az utóbbi éppen olyan kritikus fontosságú, mint az előbbi.
A március adatai egyértelmű riasztó jelzésnek tekintendők. Az üzemanyagtartalékok nem mérhetetlen források, hanem véges nemzeti vagyon, amelyet óvatosan kell kezelni. A történelmi mélypont nem csupán egy múltbeli eseményt rögzít, hanem egy jövőbeli sebezhetőséget jelez. Országunk energiabiztonságának helyreállítása és tartalékainak újratöltése napirendi tétel kell, hogy legyen, függetlenül attól, hogy milyen ármodell lesz a jövőben érvényben. A piaci szignálok figyelmen kívül hagyása mindig balesethez vezet. Most az ország tárolóit kaptuk el.
