Kormányváltás: Átadás-átvétel és várható visszaélések
Eszter Farkas, oknyomozó újságíró
Amint láttuk a hétfői külügyminiszteri látogatás idején, a távozó kormányzat összekészülődik. Magyar Péter miniszterelnök-jelölt Szijjártó Péter jelenlétében jelentette be, hogy a külügyminisztériumban megsemmisítenek szerződéseket. A zárt ajtók mögött működő iratmegsemmisítők és a szemeteszsákokról készült, de nem tudott terjedni híradójelenetek már önmagukban jeleznek: ez nem lesz egy átlagos kormányváltás. Egy 2010-ben, a Fidesz hatalomra kerülésének időszakában megalkotott törvény, és egy 2018-as kormányrendelet szabályozza az átadás-átvétel folyamatát. A szakértők – Ligeti Miklós a Transparency International Magyarország jogi igazgatója és Szigetvári Viktor kampányszakember, az egykori Bajnai Gordon-kormány kabinetfőnöke – egyetért abban, hogy a törvényes keretek között is rengeteg kellemetlenséget tud okozni a távozó Fidesz-kormány, de az iratledarálások nem fogják megakadályozni azt, hogy „csontvázak, vagy inkább egész csontkamrák hullanak majd ki a szekrényből”.
Hogyan zajlik pontosan a folyamat?
A gyakorlat alapján az új kormány megalakulását követő első tíz napban kerül sor a minisztériumok iratállományának átadására. Az új Országgyűlés alakuló ülésére – Magyar Péter utolsó bejelentése alapján – május elejéig várni kell, valószínűleg a második hétvégén. Ezen az ülésen már esküt fog tennni miniszterelnökként, majd pár nap múlva kezdődnek a miniszteri meghallgatások. A parlament összehívása és a új kormány megalakulása között a távozó kabinet csak ügyvivő kormányként funkcionál, de a minisztériumok irányítását végzi. Ez az időszak lehet a legveszélyesebb: jogi és adminisztrációs hátszel lehetőségeket szabja meg a távozó hatalomnak, hogy az átadásig még rendezzen, vagy rendezetlenül hagyjon ügyeket.
Mit tehet még a távozó kormány?
Ligeti Miklós jogi igazgató szerint „bár még sokféleképpen meg tudja nehezíteni a következő kormány dolgát a Fidesz”, nem az iratok megsemmisítése lesz a fő gond. A törvény rengeteg rugalmas lehetőséget ad. Például: akták átmozgatása más minisztériumokhoz, vagy már folyamatban lévő, nagy volumenű ügyek (pl. közbeszerzések, beruházások) adminisztrációs összekészítése oly módon, hogy azok az átadás pillanatában már „gyűrűkön futnak”, és a következő kormány gyakorlatilag csak formálisan fogadja át őket, de a tartalommal már nem tud változtatni. Ez a gyakorlat akkor volt látható 2010-ben, amikor a Fidesz kormány átvett a hatalmat.
Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy léteznek olyan dokumentumok, amelyeket lehetetlen megsemmisíteni. Ezek főként azok lehetnek, amelyek a közigazgatási döntések nyilvántartásához kapcsolódnak, vagy amelyeket már más hatóság (pl. ügyészség, Állami Számvevőszék) is megkapta, és amelyeknek a megsemmisítése már nyilvántartási bűncselekmény lehet. Az aggodalom inkább azokon a dokumentumokon van, amelyeket nem kellett megőrizni, de amelyek fontos információkat hordoznak az elmúlt időszak ügyviteléről. Ezek „elmosása” lehet a legfontosabb cél.
Mi várható az átvétel után?
Mindkét szakértő egy „ügyviteli minimumra” szorítkozó, papíron gördülékeny, de a lényegi segítségteljesítésre nem törekvő átadás-átvételre számít. Ligeti Miklós a legnagyobb rizikót lát abban, hogy az átvétel után „visszaélések sora derülhet majd ki, olyan ügyek is, melyekről eddig nem hallottunk”. Ezek lehetnek olyan ügyek, amelyeket a sajtó már napvilágra hozott, de a hatóságok nem vizsgáltak meg mélyen, vagy olyan ügyek, amelyeket maga a kormányzati apparátus sikeresen elzárt és rejtett a nyilvánosság elől – pl. komplex közbeszerzési manipulációk, vagy olyan EU-pályázatok, amelyek jogi problémái már nyilvánvalóak voltak, de a folyamatot mégis tovább engedélyeztek.
Szigetvári Viktor szerint inkább a „csontkamrák” – az összefüggő, rendszerszintű visszaélési struktúrák – kiderülésére lehet számítani, nem csak egy-két egyedi „csontvázra”. A minisztériumok szekrényei nem az egykori kormánytagok magánügyeit rejtik (bár azokat is), hanem főként a hatalom 16 éves működésének irányítási, döntési és elnyomási mechanizmusait dokumentálják. Ezeknek a fényre kerüléséhez nem feltétlenül kell, hogy a távozó kormány átadja – sok információ nyilvános adatbázisokból, korábbi jelentésekről, vagy az ellenzék számára már ismert anyagokból összeállítható.
Az átadás-átvétel tehát nem lesz egy karácsonyi ajándékozás, hanem egy kötelező jogi folyamat, amelyet a távozók minimálisan, a bevételők maximális figyelemmel kell végrehajtani. A legfontosabb pillanat az átvétel után következő hetekben, amikor az új miniszterek és főtisztviselők átnézik a kapott aktákat, és eldöntik, hogy mihez kezdjenek velük. Akkor kezdődik igazán a „csontkamrák” felfedezése.
