Nagy Márton visszavonulása: gazdasági jóslatok és politikai kihívások
Nagy Márton, az Orbán-kormány nemzetgazdasági minisztere, elérhetetlenné vált Facebook-oldala után visszavonulást jelentett be, véget vetve annak a politikai pályafutásnak, amelynek középpontjában a magyar gazdaság növekedési prognózisa álltak. A miniszter, akit kezdetben szakértői imázsa miatt a gazdaság legerősebb háttéremberének tekintették, végül kudarcot vallott repülőrajtos jóslataival és olyan politikai üzenetek közvetítésével, amelyek a gazdaság valós helyzetétől jelentős mértékben elrugaszkodtak. A visszavonulás pontos motivációi nem tisztázottak: lehet saját döntés vagy a miniszterelnök szólítása. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a Telex kérdésére röviden azt közölte, Nagy Márton az átadás-átvételt követően fog a sajtó rendelkezésére állni.
A csúnyán elbukott repülőrajt és a felelőtlen jóslatok
Nagy Márton neve a társadalom kollektív emlékezetébe a hasraütésszerű, a valóságtól kissé vagy egészen nagy mértékben elrugaszkodott gazdasági prognózisaival épült be. Gazdaságfejlesztési, majd Varga Mihály jegybankelnöki kinevezésével nemzetgazdasági miniszterként dolgozott az ötödik Orbán-kormányban, amelyet összességében a féktelen pénzosztás és átgondolatlan támogatások mellett a gazdaság egy helyben toporgása jellemezett. A Telex legújabb filmje is foglalkozott a gazdaság kormányzás ellentmondásainak és a növekedési zsákutcával.
Valószínűleg hozzá és csapatának téves prognózisaihoz köthető az a kommunikációs bama, amit Orbán Viktor személyes brandje szenvedett el, mikor 2025 elején maga jelentette be: repülőrajtot vár a magyar gazdaság, fantasztikus évre számíthatunk. A miniszterelnök, nem gazdasági szakemberként, alapján feltételezhető, hogy az NGM akkor prognózisai miatt állt bele egy semennyire sem teljesülő jóslatba, ami közröhej tárgya lett az év folyamán. Kívülről nem tűnt úgy, hogy Orbán bizalma megtört Nagy Mártonban, de semmiképp nem biztos, hogy egy Fidesz-győzelem esetén őt kérte volna fel újra a gazdaság legfontosabb irányítójaként.
Nagy Márton előrejelzéseinek hektikusságát legjobban a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzések mutatják: 2025-ben az eredeti 3,4 százalékhoz képest 2,5 százalékra módosította a kormány az előrejelzését. Végül az éves átlagos GDP-növekedés 0,3 százalék lett, ellentétben a kormány november végi 0,5 százalékos várakozásával. A miniszternek valóban nem volt könnyű dolga, de ezennel ő regnálása alatt minden alkalommal elmagyarázta, hogy a kormány mindent jól csinál, de rajtuk kívül álló tényezők akadályozzák a növekedést.
A fogyasztás, ami csak nem akart beindulni
2024 nyarán Nagy Márton beazonosított egy újabb bűnbakot, ami végül minisztersége második felének központi témájává vált: a növekedés elmaradását az okozta, hogy a magyarok nem fogyasztanak eleget, azaz a kívántnál kisebb mértékben nő a hazai kiskereskedelmi forgalom. A fogyasztás, ami csak nem akart beindulni, fontos lába volt a gazdaság növekedésnek és az emberek jó gazdasági közérzetének is, ami nélkül – ahogy most is láthattuk – nehezen lehet választást nyerni.
A fogyasztás beindításához politikai eszközökhöz nyúltak és visszavezették az energiaválság idején nagyot menő árstopokat, csak árrésstop formájában. Nagy Mártonnak eleinte ambivalens viszonya volt a hatósági árakkal, kezdetben sokszor beszélt arról, hogy azok csak átmeneti nehézségek kezelésére valók, egyre drágább a fenntartásuk, hosszú távon nem fenntarthatók. 2025-ben rendre újabb intézkedéseket jelentettek be: márciusban először az élelmiszerek kaptak maximált árrést, később ezt kiterjesztették drogériai termékekre. Nagy Márton egy ponton emlékezetesen arról posztolt, hogy az árrésstopnak hála már indul is fogkrémet vásárolni a gyerekeinek. Az intézkedési körbe vont termékek sorát tovább bővítették, 2025 decemberére még több élelmiszerre kiterjesztették és meghosszabbították, majd idén márciusban a közel-keleti konfliktus miatt a benzinárstop egy új verzióját, a védett árat is bevezette a kormány.
Szívügye: a reptér
Az Orbán-kormány régóta dédelgetett projektjét, a Budapest Airport megvásárlását Nagy Márton regnálása alatt ütötték nyélbe. 2024-ben az állam hivatalosan visszavásárolta a Liszt Ferenc repülőteret üzemeltető társaságot, amiért a kormány körülbelül 1200 milliárd forintot fizetett akkori árfolyamon. Mindezt akkor tették, mikor Magyarország nehéz anyagi helyzetben volt, már az év első három hónapjában elúszott a tervezett hiány, a GDP 2 százalékával helyett már 4 százalékot kellett az államadósság finanszírozására költeni, és vészesen vissza kellett fogni a kormányzati beruházásokat és költségeket.
Nagy Márton viszont nagyon büszke volt a projektre: 2025 nyarán, egy évvel az üzlet lezárása után arról posztolt, hogy „kiváló üzlet volt a reptér visszavásárlása Magyarország számára. A reptér rekord mennyiségű, 100 milliárd forint feletti osztalékot fizet.” Ez csak részben igaz, mert nem a repteret üzemeltető Budapest Airport, hanem az azt tulajdonló Airport Holding Tanácsadó Kft. az, ami 261,9 millió euró, vagyis közel 106 milliárd forint osztalékot fizetett ki a tulajdonosainak. Az biztos, hogy a tranzakcióval nem lett nagyobb a magyarok vagyona, sok hitelt a nyakunkba vettünk és üzleti kockázatot is vállalt a magyar állam. Hogy valójában jó üzlet volt-e a reptér visszavásárlása, csak később fog kiderülni. Az már bizonyítható, hogy a reptéri utasforgalom növekedett és új beruházások várhatók.
Kétes ügyek: a magántőkealapok
2025 októberében a Válasz Online megírta, hogy több tízmilliárd forintnyi állami tőke kerülhetett miniszteri testvére holdudvarába tartozó magántőkealapokba. A miniszter korábban nem voltak hasonló botrányai, így némiképp meglepetésnek számított, hogy a Válasz megírta: 2022 októberében, néhány hónappal Nagy Márton miniszteri beiktatása után két új alapkezelőt is létrehoztak. Az egyik a Trustify Befektetési Alapkezelő Zrt., amelyet Nagy Márton testvére, Nagy Szilárd korábbi vagyonkezelője, Fenyvesi Péter alapított. A másik, a Global Capital, akkor jött létre, mikor a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozó Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozó MFB Invest több alapját leállították, és azokban tárolt körülbelül 32 milliárd forintos összeg a Global Capital alapjába, a GloCap I-be vándorolt át.
A miniszter viszont azt mondta, fogalma sincs, ki az az ember, akivel korábban ugyanannak az apró cégnek felügyelőbizottságában ültek. A miniszterrel összefüggésbe hozott magántőkealapok körüli összefonódásokról videóban is körbejártunk.
Szeretett nagyokat mondani és álmodni, de már nem bizonyíthatta, mire lenne képes kedvezőbb környezetben
Nagy Márton kommunikációs stratégiája nagyrészt kimerült a bűnbakkeresésben, mikor a magyar gazdaság nem hozta a kívánt teljesítményt. Megjelölte az orosz–ukrán háború utáni legjelentősebb felelőst: a német gazdaságot. Eleinte még csak röviden említette, hogy kis, nyitott gazdaságként milyen mértékben ki vagyunk téve a német gazdaságra – ami részben igaz –, majd 2025-re már szinte minden nyilvános megszólalásának része volt az fejtegetés, hogy a magyar gazdaság szinte teljesen integrált a németbe, a jármű- és az akkumulátoripar az elektromos átállás és a német és kínai gyártók verseny miatt „átmenetileg hullámvasútra került”. „Kétszer nulla, az mégiscsak nulla” – mondta arról egy novemberi parlamenti meghallgatáson, hogy a német gazdaság az utóbbi években nem nőtt, így a magyar gazdaság sem tudott.
2026 februárjában a növekedés elmaradása miatti magyarázkodás során meglepő kijelentést tett a miniszter: arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy a magyar gazdaság lényegében stagnált, azt válaszolta, nem cél, hogy mindenáron növekedjen a magyar gazdaság. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen lett volna az Orbán-kormány tagjaitól, hiszen a kabinet tagjai és a miniszterelnök is nagyban épített a GDP-növekedésre a választóknak szóló sikerkommunikációban.
A németek hibáztatása mellett Nagy Márton ekkor sem volt rest kiemelni, hogy a magyar gazdaság ellenálló, megteszi amit csak tud, a fogyasztási adatok alapján a lakosság jól érezte magát az elmúlt években, volt pénze és tudott vásárolni, a vállalatok viszont nem tudtak beruházni a bizonytalan gazdaság helyzet miatt. Az utóbbi hónapokban többször megjegyezte, hogy a jövőben a cégekre kell a kormány koncentrálnia, mivel a növekedés lassulása elsősorban a céges szektor gyenge szereplésével függ össze.
Ebben összefüggésben arról is egyre többet beszélt, hogy a kormány tudja, hogy a magyar kis- és középvállalatok hatékonysági, termelékenységi gondokkal küszködnek. Azt mondta, ezt a problémát szeretnék majd fókuszba helyezni a jövőben, hogy végre tényleg megvalósulhasson Magyarország felzárkózása, de erre már nem volt alkalma sem Nagy Mártonnak, sem másnak Orbán környezetéből. A Telex korábban a háttérben azt hallotta, hogy Nagy ellenlábas volt a kormányon belül a Szijjártó Péter nevéhez köthető beruházáspolitikának. Ez nagyjából abból állt, hogy ezermilliárdos nagyságrendű támogatással hívjunk be az országba bármilyen külföldi üzemet, elsősorban akkumulátorgyárakat. Nagy Márton nyilvánosan ritkán és csak enyhébb formában fejezte ki az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, de úgy hírlik, hogy a háttérben keményebb kritikái voltak, és lobbizott Orbánnál azért, hogy a következő ciklusban magához húzhassa a külügytől ezt a területet is.
A miniszter arról is gyakran sarkosan fogalmazott, ha kritika érte a kormány intézkedéseit. Legutóbb márciusban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) tavaszi gazdasági évnyitó rendezvényén arról beszélt, „ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány nem a gazdaságot segíti, és nem a gazdaságra költ, az hazudik”.
Nagy Márton nem csak a magyar gazdaság kontextusában engedte szárnyalni retorikai képességeit, egészen konkrét elképzelése volt a saját szerepéről is miniszterként, amit többször hangoztatott. „A miniszteri hivatás, az élet feladása” – mondta 2025 novemberében a parlamentben a vállalkozásfejlesztési bizottság meghallgatásán, mikor Sebők Éva országgyűlési képviselő arról kérdezte, miért szállt meg Brüsszelben éjszakánként 700-800 ezer forintért. Nagy Márton azt mondta, meg lehet nézni, hogy a többi európai miniszter kereskedelmi járattal utazik-e, szerinte nem érdekes, hogy ki milyen járattal megy, viszont odafigyelni kell rá, mert a társadalmat is érdekli. Egy másik alkalommal megjegyezte azt is, hogy egész élete az országnak szenteli, „a felesége szokta is emiatt ütni, hogy miért az ország az első”. Ugyanebben a beszélgetésben arról is beszélt, hogy „nem kell ahhoz Nobel-díjat kapnia valakinek, hogy kitalálja, hogyan működjön egy ország”.
Nagy Márton visszavonulása nem csupán személyes döntés vagy politikai változás jelképe, hanem egy bizonyos gazdaságpolitikai időszak vége is. Prognózisai, amelyek eredetileg szakértői megalapozottságot sugalltak, végül a valóságot nagymértékben elrugaszkodott jóslatokba torkolltak. Politikai üzenetei és a valós gazdasági helyzet közötti ellentmondások egyértelműek voltak. Visszavonulása után kérdés marad: ki és milyen gazdasági stratégiával folytatja majd az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját? A válasz erre a kérdésre a jövőbeni gazdaság alakulásának egyik legfontosabb tényezője lesz.
