A Mol és a NIS-tulajdonlás körüli tárgyalások: átfogó elemzésünk
A Mol továbbra is tárgyal a szerb NIS orosz tulajdonrészéről, miközben Magyarországon a vállalat kormányközeli szerepe is kérdéses. Átfogó elemzésünk a nehéz üzlet mögötti gazdasági érdekekről.
Egy magas szintű belgrádi tárgyalás vetett fényt a Mol legfontosabb külföldi beruházásának bizonytalan jövőjére. Hernádi Zsolt, a magyar olaj- és gázvállalat vezérigazgatója szombaton találkozott Dubravka Djedovic Handanovic szerb energiaügyi miniszterrel. A központi kérdés a szerbiai olajfinomítóval és kiskereskedelmi hálózattal rendelkező NIS vállalat orosz többségi tulajdonrészének megszerzése volt. A találkozó mélyen összetett gazdasági és geopolitikai érdekeket taglalt, amelyek mind Magyarország, mind Szerbia energiabiztonságát érintik.
A miniszter Instagram-posztja alapján a tárgyalás nem volt egyszerű. Kijelentette, hogy „vannak vörös vonalak, amelyeket nem léphetünk át”, és hangsúlyozta, hogy Szerbia elsődleges célja a pancsovai olajfinomító teljes kapacitású működtetésének biztosítása. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy szerinte a Molnak át kell vállalnia a NIS által korábban felródt szerb kötelezettségeket. A HVG információi szerint a tárgyalások nem haladnak lényegesen, hiszen már a vállalat jövőbeli irányításának formája is szóba került. A megbeszélések a napokban folytatódnak Belgrádban, párhuzamosan a Mol a tulajdonos orosz cégekkel, a Gazprom Nyefttyel és a Gazprommal folytatott tárgyalásaival.
A NIS-tulajdonlás bonyolult háttere
A történet gyökerei a nemzetközi szankciókhoz nyúlnak vissza. A NIS vállalatban az orosz Gazprom és leányvállalata, a Gazprom Nyefty 56,2 százalékos többséggel rendelkezett, míg a szerb állam 29,9 százalékos tulajdonos volt. Tavaly ősszel, amerikai szankciók érintették a céget, ami létfontosságú kockázatot jelentett Szerbia energiaellátására. Ennek hatására kezdtek tárgyalások a többségi orosz részesedés eladásáról, hogy a vállalat kikerüljön a szankciós listáról. A Mol természetes vevőnek tűnt, hiszen már 2009 óta stratégiai partner volt, és 49,1 százalékos többséggel irányította az INA horvát olajvállalatot is. Januárban Szijjártó Péter miniszter már a megállapodás közelségéről beszélt.
A Mol és a Gazprom Nyefty ténylegesen aláírt egy szándéknyilatkozatot a 56,15%-os részesedés értékesítéséről. Az ügylet a teljes NIS-csoportera kiterjedt volna, beleértve a Pancsovai Finomítót, több mint 500 benzinkutat Szerbiában és Boszniában, valamint jelentős kőolaj- és földgáztermelő tevékenységet. Azonban azóta az ügylet megrekedt. Szerbia erőteljesebben lépett fel, hogy érdekeit biztosítsa, és a vételár is komoly vita tárgya. Bár Aleksandar Vucic szerb elnök 900 millió-1 milliárd euróról beszélt, elemzők szerint a végső ár akár 1,4 milliárd euró körül is alakulhat, ami nagyon magas összegnek számít. Emellett alternatív forgatókönyvek is felmerültek, például az Egyesült Arab Emírségek állami olajvállalatának, az ADNOC-nak a belépése, ami tovább bonyolítaná a helyzetet. Az Egyesült Államok már decemberben jelezte, hogy nem áll útjába az ügyletnek, amikor egy határozatban engedélyezte a szankciók alóli mentesítést a tranzakció befejezéséig.
A magyar politikai nyomás új szintre lépett
Közben Budapesten is változott a helyzet. A Mol nemcsak gazdasági, hanem politikai érdekek kereszttüzébe is került. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke és új miniszterelnök-jelölt, keményen fellépett a vállalat vezetésével szemben a választási győzelem után. Csütörtökön Magyar Péter, Kapitány István és Kármán András társaságában tárgyalt Hernádi Zsolttal és a Mol vezetőivel.
A találkozó után Magyar Péter Facebook-oldalán azt írta, hogy a Mol vezetése garantálta az ország üzemanyag-ellátásának folyamatosságát. Azonban a beszélgetés néhány sarkalatos pontja a vállalat jövőjére is utalt. Egyik ilyen a Mol osztalékkifizetési politikája volt, különösen a Mathias Corvinus Collegium (MCC) felé. A hírhedten kormányközeli alapítvány jelentősen profitált a Mol magas osztalékfizetéseiből. A tárgyaláson kiderült, hogy a Mol vezetése a harmadik negyedéves osztalék kiifizetését javasolja majd. Ez az időzítés kulcsfontosságú, mert ha a kormány a vállalat irányításában intézményi változásokat hajt végre – ahogy Magyar Péter többször is utalt rá –, az MCC akár már el is eshet ettől a kifizetéstől. Ez milliárdos összegeket jelentene.
Orosz kapcsolat és energiafüggőség
A másik fontos részlet Magyar Péter későbbi nyilatkozatából derült ki. Azt állította, Hernádi Zsolt tájékoztatta őt arról, hogy hamarosan újraindulhat a Barátság kőolajvezeték, és hogy a Mol vezérigazgatója hamarosan Oroszországba utazik, hogy tárgyaljon az orosz kőolajszállításról. Ez az információ rávilágít arra, hogy a Mol Belgrád mellett Moszkvával is aktívan tárgyal, valószínűleg a szerbiai ügylet, valamint a magyarországi finomítók orosz olajellátásának biztosítása kapcsán.
A Barátság vezeték újraindítása létfontosságú lenne a magyar finomítók számára, mivel az orosz olaj alternatív forrásokkal történő pótlása drágább és logisztikailag kihívást jelent. Azonban a vezeték működtetése a jelenlegi EU-szankciós keretek között rendkívül érzékeny politikai kérdés.
Gazdasági elemzés, mi áll a Mol kockázata mögött?
A kialakult helyzet a Mol számára jelentős gazdasági kockázatokat rejt. Egyrészt, a tervezett akvizíció hatalmas tőkelekötést igényelne. Egy 1-1,4 milliárd eurós ügylet a Mol mérlegét jelentősen megterhelhetné, ráadásul egy olyan piacon, ahol a geopolitikai feszültség továbbra is magas. A Szerbiában való üzlet az orosz befolyás kiváltását szolgálná, ami hosszú távon stabilizálhatja a régió energiaellátását, de rövid távon kemény tárgyalások ára lesz.
Másrészt, a magyarországi politikai nyomás és az esetleges irányítási változások bizonytalanságot okoznak a vállalat stratégiájában. A nyereséges működés és az osztalékfizetés mellett a Molnak most két fronton kell harcolnia: biztosítania kell az ország energiaellátását érezhető politikai nyomás alatt, miközben meg kell őriznie versenyképességét és nyereségességét egy volatilis globális energiapia- cen. A Szerbiába történő terjeszkedés egyben lehetőség is a piaci pozíciók diverzifikálására, de csak akkor, ha az ügylet ésszerű áron jön létre, és a szerb kormány nem támaszt túlzott követeléseket.
Következtetés
A belgrádi tárgyalások azt mutatják, hogy a NIS-akvizíció távolról sem zárult le. A vételár, a szerb érdekek, a leendő vezetés formája és a párhuzamos orosz tárgyalások mind akadályt jelenthetnek. Hernádi Zsoltnak egyensúlyoznia kell egy geopolitikailag érzékeny üzleti tranzakció, a magyar politikai várakozások és a vállalat gazdasági érdekei között. Az, hogy a Mol vezérigazgatója Oroszországba készül, rámutat, hogy az ügylet szálai messze túlnyúlnak Belgrádon, és Magyarország energiastratégiájának középpontjába nyúlnak. A napokban és hetekben várható további fejlemények mind a magyar-szerb gazdasági kapcsolatok, mind a hazai energia-biztonság szempontjából döntő jelentőségűek lesznek.
