Zsarolás és lemondás
Simor András, Magyarország volt jegybankelnöke, nyilvánosságra hozott egy súlyos vádaskodást, amely az ország pénzügyi szuperintéző hatósága, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működését érinti. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában elmondta: 2024-es lemondását az Erste Bank bécsi felügyelőbizottságában egyértelmű zsarolási kísérlet okozta, amelyet az MNB egyik alelnöke hajtott végre.
A történet 2023 decemberében kezdődött. Simor elmondása szerint az Erste Bank Magyarország vezérigazgatója, Jelasity Radován elmesélte számára, hogy az MNB-be, egy ablaktalan szobába hívták. A bankfelügyelet vezető alelnöke közvetlen üzenetként közölte: ameddig Simor András tagja az Erste anyabank felügyelőbizottságának Bécsben, addig a magyarországi leányvállalat ellen a felügyelet „rendkívül szigorúan és nagyon kellemetlenül” fog eljárni.
„Lefordítottam magyarra, ezt én úgy hívom: zsarolás” – foglalta össze Simor, hozzátéve, hogy egy ilyen hivatali visszaélés akár három év szabadságvesztést is jelenthet. Az ügyet hamar követték a tettek: az MNB karácsony és újév között, szokatlan időpontban, speciális adatkéréssel fordult az Erste Magyarországághoz. Amikor a bank a kérések hátteréről érdeklődött, az MNB válasza egyértelmű volt: „a te főnököd pontosan tudja, hogy mit kell mondania az én főnökeimnek, hogy ez az egész abbamaradjon.”
Ezt a nyomást követően döntött Simor András 2024 januárjában – mindössze hat hónappal az újabb hároméves megválasztása után – a lemondás mellett. Feljelentést az Erste Bank nem tett, mivel a fenyegetést nehéz lett volna bizonyítani, a hivatalos kommunikáció mögé bújva.
Matolcsy György, az alapítványok és az „elfújt” vagyon
A beszélgetés során Simor részletesen foglalt állást az MNB alapítványok körüli vitákban is. Egyértelműen kijelentette, hogy az MNB-elnökként Matolcsy Györgynek jogköre és felelőssége volt az alapítványok működésével kapcsolatban, ellentétben Matolcsy korábbi állításával. A kuratórium tagjait ugyanis az MNB igazgatósága nevezte ki. Simor hangsúlyozta, hogy a kinevezett tagok között – pl. jövőkutató, geográfus, fenntarthatósági szakértő – nem voltak befektetési szakemberek, ami komoly kérdéseket vet fel.
„Itt rögtön a hűtlen kezelés, vagy legalábbis a hanyag kezelés áll meg, mindkettő súlyos börtönbüntetéssel jár” – mondta. Azt is hozzátette, hogy az igazgatóságnak joga lett volna a kinevezéseket visszavonni, ha a tagok nem megfelelő módon látják el feladatukat.
A vagyon értékelésének kérdésében Simor szakmai alapon cáfolta Matolcsyt. „Rossz hírem van Matolcsy György számára, a számviteli szabályok azt mondják, hogyha egy befektetés tőzsdén van, akkor a tőzsdei árfolyamon kell – nem lehet, hanem kell – értékelni a könyvekben” – mondta. Ez egyenes utalás volt az MNB-elnök olyan kijelentésére, miszerint a tőzsdei árfolyam nem méri megfelelően az alapítványi vagyon valódi értékét. Simor szerint a 2024-es mérleg szerint 13 milliárd forintról van szó, míg Matolcsy 280 milliárd forintot emlegetett. „Állítani mindenki tud valamit, csak bizonyítani nem tudja” – fűzte hozzá.
Az MNB székház átépítésének költségeiről is elszólta magát: míg az ő idejében az épület minden funkciót betöltött, addig Matolcsyék négyzetméterenként 8 millió forintos, összességében közel százmilliárd forintos beruházással és egy munkahelyre számolva kb. 300 millió forintos költséggel valósították meg az átalakítást.
Gazdasági verseny és intézményi bizalom
Ez a botrány messze túlmutat egy személyi konfliktuson. Egy jegybank legfőbb feladata a pénzérték és a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése. A pénzügyi felügyeletnek objektívnak, függetlennek és minden piaci szereplővel egyenlő mértékben kell eljárnia. Az a vádirat, miszerint egy ilyen szerv alelnöke direkt politikai vagy személyes okokból kenyérre keni egy bank felügyeletét, súlyosan aláássa az intézmény hitelét és a gazdasági verseny alapvető szabályait.
Amikor egy felügyelő azzal fenyegetőzik, hogy egy vállalatot csak azért fognak ellehetetleníteni, mert egy adott személy ül egy anyavállalat testületében, az nem csupán erkölcsi és jogi szempontból elfogadhatatlan. Összeegyeztethetetlen egy fejlett piacgazdaság működésével, ahol a szabályok biztonsága és a tisztességes verseny alapvető. Az ilyen gyakorlatok visszatartanak külföldi befektetőket, rombolják a helyi vállalkozók bizalmát, és hosszú távon az egész ország gazdasági versenyképességét gyengítik.
Simor András története rendkívül súlyos vádakat támaszt. Ha igaz, akkor nem mérsékelt hivatali visszaélésről van szó, hanem a pénzügyi felügyeleti hatalom célzott és önkényes bevetéséről egy magánszemély ellen. Ez a történet rávilágít arra, hogy a jegybanki függetlenség és a szabályok által vezérelt gazdaság nem elvont fogalmak, hanem alapvető feltételei a bizalomnak, a beruházásoknak és végül az ország jólétének.
