Fidesz választási vereség: belső feszültségek és jövőkép
A vereség mértéke és a vezetés reakciója
A Fidesz számára a választási est két részre oszlott: az előtte álló biztos győzelem érzésére és a számukra elképzelhetetlen kudarc végleges beütésére.
A kétharmados vereség – ahogy egy fideszes politikus fogalmazott a HVG-nek – „hatalmas hideg zuhanyként” érte a pártot. Bár a kijelentés, miszerint „nem igaz, hogy számítottunk rá”, nyilvánvalóan kifogásolható, a valóság inkább az, hogy a pártvezetést a vereség mértéke lepte meg. A választás estéjén lejátszódó jelenetek ezt támasztják alá. Orbán Viktor miniszterelnök szokatlanul rövid és láthatóan rögtönzött beszédet mondott, miközben hiányzottak a szokásos, gondolatokat formáló narratívák a helyzet értelmezéséhez.
Egy másik, a párt középpontjához közeli forrásunk részletesebben festi le az est hangulatát. Az előzetes terv szerint Orbán Viktor kiment volna a Bálna előtti színpadra, hogy szóljon az összesereglett hívekhez. Ez azonban nem történt meg. A forrás ebből azt a következtetést vonja le, hogy „ekkora buktára a legfelső pártvezetés sem számított”. Ez a nem várt fordulat megmagyarázhatja Kubatov Gábor pártigazgató korai esti nyilatkozatát is, miszerint „minden rendben lesz” – egy olyan közvetítői megerősítés, amely a végkimenetel ismeretében már téves optimizmusnak tűnik.
Esti fordulat és a belső hangulat
A belső légkör egyik jellegzetes mozzanata a közvélemény-kutatások iránti meglehetősen válogatós bizalom volt. Egy belső forrás visszaemlékezett, hogy a párt körében „röhögtünk a Medián kétharmados mérésén”. A legtöbb elemző és politikus azonban – bár érezte, hogy vereség is benne lehet a pakliban – semmiképp nem egy ilyen méretű fölényre számított az ellenzéki összefogással szemben. A helyzetet egy kifejezés foglalta össze: „Mint amikor biciklit vársz, és elüt egy dízelmozdony.” Vasárnap este, az eredmények ismeretében, a pártban már a „biciklis” gázolásnak is örültek volna, mivel egy szoros eredmény könnyebben kezelhető lett volna: lehetett volna csalással vádolni az ellenfelet, újraszámolást kérni, vagy dolgozni azon, hogy megbontsák az új kormánypárti koalíció egységét.
A közvélemény-kutatások és a bizalom válsága
Az Orbán Viktort a beszéd közben körülvevő arcokon látható döbbenet nem csupán a vereség miatt volt, hanem annak mértéke miatt. A kétharmad elvesztése nemcsak a hatalmat, hanem egy struktúrát is megpecsételt. Egy magas rangú elemzés szerint ez az eredmény „odalesz az a mélyállam, amely anyagi biztonságot és a büntetőjogi számonkéréstől való védelmet jelenthetett volna számukra az ellenzéki évek alatt”. Ez a megfogalmazás rávilágít arra, hogy a vereség nem pusztán politikai, hanem személyi és anyagi biztonságot érintő kérdésként is felfogható a párt vezető rétegében.
Belső hibák és a kutatások torzítása
A vereség mögött azonban nemcsak külső tényezők, hanem belső hibák is állnak, amelyek közül a legkiemelkedőbb a közvélemény-kutatásokat illető döntések sorozata. A színfalak mögött érezhető a feszültség a két fő pártközeli think tank, a Mráz Ágoston Sámuel-féle Nézőpont Intézet és a Századvég között. Belső információk szerint a Fideszt alaposan felülmérő Nézőpontnak voltak pontos, belső használatra szánt mérései is, amelyek a kialakuló veszélyt jelezték. Ezeknek az adatoknak azonban nem hittek. A döntéshozók inkább a Századvég – szintén belső használatra szánt –, valamint Donald Trump volt közvélemény-kutatójának, a McLaughlin & Associates cégnek a számaira támaszkodtak, amelyek még mindig jelentős Fidesz-előnyt mutattak.
Amerikai módszertan és torzítás
Az amerikai módszertan alkalmazása vált a mélyponttá. Ennek a technikának az a része, hogy a titkolózó választók véleményét úgy próbálják megragadni, hogy az egyes szavazói csoportokra jellemző attitűdökre kérdeznek rá. Ezzel a módszerrel azonban magyar viszonyok között komoly torzítás léphet fel. Ahogy egy elemző megjegyezte: a tiszások között számos jobboldali van, és ez hibásan magas támogatottsági számokhoz vezethetett a Fidesz számára, mivel a módszer nem veszi figyelembe a magyarországi politikai hovatartozás és a közbiztonsági szerepkör közötti összetett kapcsolatot. Ez a statisztikai csapda végül teljes információzavart okozott a pártvezetésben.
A hangulat és a jövő kilátásai
A választás utáni hangulatot egy korábbi vezető kormánypárti politikus mondata foglalja össze leginkább: „A Fidesznek így, ebben a formában vége”. Ez a kijelentés több réteget is hordoz: egyrészt egy korszak lezárulásáról szól, másrészt a párt belső szerkezeti válságára utal. A kétharmados vereség ugyanis nem pusztán egy választási kudarc, hanem egy olyan rendszer összeomlása, amely az elmúlt években a közvélemény-kutatóktól kezdve a médián át egészen a párt belső kommunikációs láncáig mindent saját irányítása alá helyezett. Amikor ez az információs buborék végül szétpukkant, a belülről látott valóság és a külső pillanatkép közötti szakadék vált végzetessé.
A jövő a belső feszültségek feloldásán és a párt önmeghatározásán múlik. A kérdés az, hogy a Fidesz képes-e egy olyan ellenzéki szerepkörre átállni, amely a múlt hatalmi gyakorlatától radikálisan eltér, vagy pedig a belső ellentétek és az irányítás elvesztése miatt szétesik. A választási est dízelmozdonya nemcsak egy korszakot zárt le, de egy olyan belső folyamatot is elindított, amelynek végkifejlete még mindenki számára ismeretlen.
