Győri korrupciós per: emlékezetkiesés és politikai befolyás
A győri bíróság egyik termében tartott tárgyalás nem hűtlen kezelésről szóló bűnügyet fénytároz, hanem a magyar közélet egy mélyrétegű problémáját: a hatalom környezetében tapasztalható mértékű emlékezetkiesést és az átlátható politikai befolyást. A perben 758 millió forintos kárral vádolt GYHG (Győri Hulladékhasznosító és Gazdaságfejlesztő Zrt.) ügyvezetője és egy alvállalkozó ül a vádlottak padján. De a valódi főszereplők – az akkori fideszes polgármester, Dézsi Csaba András, és közvetlen környezete – tanúként jelentek meg, és szinte egyetlen konkrétumra nem emlékeztek. A dokumentumok és vádlottak állításai egy rendszerről beszélnek, míg a tanúk egy kifogásolható memória hiányáról.
- Győri korrupciós per: emlékezetkiesés és politikai befolyás
- A vád: 758 millió forintos kár és érdekérvényesítés
- „Orvos-polgármester”, akiről semmit nem tudni kellett
- A vetkőztetés és a hangfelvétel: bizonyítékok egy rendszerről
- „A titkár, aki vakon gépelt”
- Az erőviszonyok megerősítése
- A tanúk sorában: a helyi Fidesz meghatározó emberei
- A per mint meta-narratív: hatalom, memória és felelősség
A vád: 758 millió forintos kár és érdekérvényesítés
Az ügyészség vádja szerint K. Tamás, a GYHG korábbi ügyvezetője, és A. Alexander alvállalkozó 2020-ban mintegy 758 millió forintos kárt okozott Győr városának.
A vád szerint K. Tamás az alvállalkozó érdekeit követve kötött szerződéseket, melyek között túlárazott, indokolatlan vagy részben teljesítés nélküli megbízások szerepeltek marketing, őrzés-védelem, tanácsadás és bérlés terén.
A cég működése sokáig átláthatatlan volt. Részletek csak 2021-ben egy cikk nyomán derültek ki, amelyet Pintér Bence – akkor újságíró, ma Győr polgármestere – írt. A cikk szerint A. Alexander jelentős befolyást szerzett a GYHG-ban hivatalos szerep hiányában.
A nyomozás több mint négy év után most jutott bírósági szakaszba. A vádlottak tagadtak, így a ügy tárgyalással folytatódik. A tanúk meghallgatása során azonban egy zavarbaejtő mintázat tárul: a vádbeli időszakban döntő szerepet játszó politikai vezetőkről és tisztviselőkről szinte lehetetlen konkrét információt kinyerni.
„Orvos-polgármester”, akiről semmit nem tudni kellett
A múlt héten meghallgatott Dézsi Csaba András, Győr akkori fideszes polgármestere négy órás kihallgatása alatt gyakorlatilag semmire nem emlékezett. Elmondása szerint semmiről nem tudott, mert nem kellett tudnia. „Orvos-polgármester” volt, nem hulladékgazdálkodási szakember. Nem utasított cégvezetőket, a vádlottakat alig ismerte, és mindig a szakemberekre bízta az ágazatokkal kapcsolatos döntéseket.
Ez állítás ellentmond a vádlottak, főleg K. Tamás vallomásának. Az ügyvezető szerint neki a tulajdonosi – tehát a városi – utasítások szerint kellett dolgozni, operatív vezető volt, és „mindenki tudta a városban, hogy aki nem teljesíti Dézsi Csaba András utasításait, az elveszíti az állását”. Ezek utasításokat két ember továbbította a városházáról: P. Iván korábbi polgármesteri biztos és Radnóti Ákos akkori alpolgármester. Radnóti 2023-as lemondása után teljesen eltűnt a városból, de tanúként fogják idézni.
A vádlotti vallomásban P.-t „felhajtónak és szállítónak”, Radnótit „karate kutyának” neveztek, akivel Dézsi nagyon elégedett volt, „mert mindent megcsinál neki, amit kért”. Dézsi visszautasította, hogy ő lett volna a „maffiafőnök”. A II. rendű vádlott, A. Alexander is állította, hogy „több alkalommal találkoztunk (Dézsivel), magántalálkozók is voltak például P. Iván házában.”
A vetkőztetés és a hangfelvétel: bizonyítékok egy rendszerről
Az egyik ilyen magántalálkozó kulcsmomentuma A. Alexander állítása szerint a levetkőztetés volt. P. Iván alsóneműig vetkőztette őt, hogy megbizonyosodjon róla: nincs nála hangfelvevő, amikor hármasban Dézsivel beszélnek. „Aztán adott egy olimpiai melegítőt és pólót, abban voltam, amikor bemutatott és beszéltünk. A sportfelszerelést el is tettem emlékbe” – állította a Dubajból távmeghallgatással kapcsolt vádlott. P. Iván válasza: „soha senkinek nem adtam olimpiai melegítőt”.
A védelem szerdán lejátszott egy 17 másodperces hangfelvételt, amelyen A. Alexander szerint ő és P. beszél. A felvételen egy másik győri cég vezetője mesél, hogy a városban „két ember dolgait kell követni: Dézsi Csaba Andrásét és a P. testvérekét”. P. Iván erre sem emlékezett, még azt sem tudta állítása szerint megmondani, hogy saját magát hallja-e. A felvétel nem közvetlenül kapcsolódik a GYHG-ügyhöz, de a védelem célja az volt: nyomatékosítani, hogy a városi cégek vezetői a tulajdonos elvárásai szerint döntötték, és P. Iván volt az utasítások közvetítője.
„A titkár, aki vakon gépelt”
P. Iván mindezt tagadta. Magát a városháza „titkárának” tekintette, aki a vezetői értekezleteken a jegyzőkönyvet megírta, mert ő volt az egyetlen a házban, aki „tíz ujjal, vakon gépelni tudott”. Minden más kérdésre szinte kivétel nélkül azt válaszolta, hogy arról nincs emléke. Azt is rögzítette, hogy nem érezte magát magas pozícióban, utasítást pedig nem adott, erre „se szándék, se jogkör, se igény nem volt”.
P. Iván és A. Alexander párbeszéde a tárgyalóteremben jól összegzi a helyzetet:
- A. A.: Emlékszik arra, hogy ki mutatott be engem önnek?
- P. I.: Nem emlékszem rá.
- A. A.: Közös barátunk mutatott be, hozzá érkeztünk együtt az önök házába. És arra emlékszik, hogy ön mutatott be Dézsi Csaba Andrásnak?
- P. I.: Nincs erről emlékem.
- A. A.: Ön mutatott be, akkor kellett átöltöznöm… Adott nekem közvetlen vagy közvetlen utasításokat?
- P. I.: Én? Nem.
- A. A.: Adott és szállított is.
Végül megállapodtak, hogy 2021-2022 után „barátságos” maradt a kapcsolat.
Az erőviszonyok megerősítése
P. Iván előtt a GYHG korábbi igazgatóját hallgatták meg, aki K. Tamás előtt, pont a vádbeli időszakban, hat hétig volt a cég vezetője. Ő sem emlékezett semmire a hat évvel ezelőtt történtekről, még saját igazgatói kinevezésének részleteire sem. Az erőviszonyokat viszont megerősítette: ha Dézsi Csaba András megjelent a városvezetői megbeszéléseken, akkor „nem volt kérdés, ki a főnök a házban”, aki „meghosszabbított kezei” pedig P. Iván és Radnóti Ákos voltak.
A tanúk sorában: a helyi Fidesz meghatározó emberei
Az ügy tanúi között számos Fidesz-politikus, a párt helyi meghatározó embere szerepel. Köztük van Szeles Szabolcs volt alpolgármester, Borsi Róbert képviselő és E. Péter, Dézsi kabinetfőnöke. A legjobban várt pillanat az, amikor Radnóti Ákos, a „karate kutya” felbukkan, akiről csak találgatások keringenek a városban.
A per mint meta-narratív: hatalom, memória és felelősség
Ez a per nem csupán egy bűnügy. Egy olyan rendszer meta-narratívája, amelyben a döntéshozók és közvetítők memóriája szűköl, amikor a felelősség kérdése merül fel. Miközben a vádlottak egy világos utasítási hierarchiát és politikai befolyást vázolnak, a tanúk – akkoriban döntő szereplők – emlékezetük hiányára hivatkoznak. Ez a memória hiány nem véletlen. A városháza „titkára”, aki vakon gépelt; az „orvos-polgármester”, akinek nem kellett tudni; a több órás kihallgatások, amelyekből alig tudnak meg többet az ügyről – mindez együtt alkotja a képet: a politikai befolyás mögött álló mechanizmusok nyilvánosságra kerülésének ellenállása.
A bíróság kérdése – „Esetleg vannak önnek memóriaproblémái?” – nem csak egy tanúhoz szól. A magyar közélet egy struktúrájához szól, amelyben a felelősség és az átláthatóság gyakran memória hiányának álcája mögött bújik meg. A győri per tárgyalása nem véletlenül idevonzza a figyelmet: itt nem csak 758 millió forintos károkat tárgyalnak, hanem egy olyan politikai kultúrát, amelyben az utasítások „szállítókról” és „karate kutyákról” szólnak, de amikor a nyilvánosság és a bíróság kérdéseket feltesz, akkor az emlékezet hiányának árnyékába húzódnak.
A per folytatódik. A helyi közvélemény várja Radnóti Ákos tanúvallomását. De a legfontosabb kérdés már nem csupán a 758 millió forintos kár: hanem, hogy egy demokratikus közéletben lehetséges-e, hogy a döntéshozók és közvetítők emlékezete olyan szelektív legyen, amely csak a pozíció megőrzését szolgálja, az átláthatóság és a felelősségviselés elől pedig teljesen kitisztul.