Országos toborzás indul, hogy egyetlen baba se maradjon szeretet nélkül a magyar kórházakban. A Nevetnikék Alapítvány önkéntes csecsemőgondozókat keres, hogy ellássák a legfontosabb orvosságot: az emberi érintést.
Több száz egészséges újszülött élete első heteit sőt hónapjait kórházi ágyban intézményi környezetben kénytelen átvészelni Magyarországon. Nem betegségük miatt hanem mert a gyermekvédelmi rendszerben nincs számukra ideiglenes vagy végleges befogadó hely. Ezeknek a gyerekeknek a számát a Szociális és Családügyi Minisztérium 320-ra teszi közülük 256-ot tisztán adminisztratív nevelőszülő- vagy intézményhiány miatt hagynak hátra a kórházakban. Civil szervezetek és szakértők becslései szerint a valós szám ennél jóval magasabb akár az ezret is elérheti. A kistarcsai Flór Ferenc Kórházban nemrég öt ilyen újszülött sorsa vált bizonytalanná példázva a rendszer krízisét.
Ezt a mélyreható társadalmi és emberi problémát próbálja enyhíteni a Nevetnikék Alapítvány amely országos toborzást hirdetett babasimogató önkéntesek után. A program célja egyszerű és egyben mélyen humanitárius: biztosítani hogy egyetlen baba se maradjon fizikai szeretet és figyelem nélkül azokban a kritikus első hetekben amelyek alapvetőek az egész életre nézve.
A tapintás nem luxus, hanem biológiai szükséglet
A tudomány mai állása egyértelműen kimondja: a gyengéd érintés az ölelés és a ringatás nem csupán érzelmi többlet az újszülött számára. Az egyik legfontosabb biológiai szükséglet. A „kenguru-módszerként” ismert rendszeres bőrkontaktus – amikor a babát meztelenül a gondozó mellkasára helyezik – számtalan kutatás szerint stabilizálja az életfunkciókat különösen koraszülöttek esetén. Csökkenti a stresszhormonok szintjét erősíti az immunrendszert segíti az emésztést és a testsúlygyarapodást.
A gyakran ölelt és simogatott csecsemők agyi fejlődése is látványosan gyorsabb. Annyira hogy a rendszeres fizikai szeretetben részesülő koraszülöttek akár egy héttel is hamarabb elhagyhatják a kórházat mint társaik. Ezzel szemben az érintés hiánya a hosszú magányos hospitalizáció komoly lelki sérüléseket és fejlődési késedelmeket okozhat. A korai kötődési zavarok életre szóló következményekkel járhatnak a gyermek szociális készségeire bizalmi képességére és akár kognitív funkcióira nézve.
Kik a babasimogatók és mit csinálnak?
A nemzetközi gyakorlatban „cuddle carers” azaz ölelgető gondozók néven ismert önkéntesek pontosan ezt a hiányt pótolják. Olyan elhivatott emberekről van szó akik rendszeresen bejárnak a kórházak újszülött osztályaira vagy gyermekosztályaira hogy időt töltsenek azokkal a babákkal akiknek nincs családja aki megvigasztalná őket.
Feladatuk sokkal több mint puszta jelenlét. Ölbe veszik a babákat gyengéden ringatják őket simogatják őket. Beszélgetnek velük énekelnek nekik biztosítva számukra a nyugtató hangzásokat és a figyelmet. Lényegükben azt az érzelmi biztonságot és előzetes kötődési mintát próbálják megteremteni amit egy stabil családi környezet nyújtana az élet kezdetén.
Feladataik listája
- A babák ölelgetése
- Ringatási folyamat biztosítása
- Beszélgetés és éneklés a babáknak
- Nyugtató hangzások biztosítása
- A babák igényeinek figyelése
- Érzelmi biztonság megteremtése
Nem laikus segítők: szigorú képzésen esnek át
Senki sem léphet be csak úgy önkéntesként egy újszülött osztályra. A Nevetnikék Alapítvány hasonlóan más országok felelős szervezeteihez szigorú képzési programot biztosít a jelentkezők számára. Ez a képzés több rétegből áll.
Elsősorban a legmagasabb szintű higiéniai előírásokra és fertőzésvédelmi protokollokra készítik fel az önkénteseket hogy a rendkívül sebezhető újszülöttek védelmét garantálják. Másodsorban pszichológiai alapképzést kapnak. Megtanulják a korai gyermekkori fejlődés alapjait a kötődés mechanizmusait és felkészülnek a traumatikus helyzetekkel való szakszerű szembenézésre. Harmadrészt a kórházi környezet a személyzet felépítése és a kommunikációs szabályok is részét képezik a képzésnek.
Az önkéntesek megtanulják hogyan kommunikáljanak a csecsemővel hogyan ismerjék fel a fáradtság vagy túlstimuláltság jeleit és hogyan alkalmazkodjanak minden egyes gyermek egyéni igényeihez. Ez a professzionális hozzáállás teszi lehetővé hogy segítségük ne csak jótékony hanem valóban hatékony legyen.
A Nevetnikék Alapítvány már bejárt utak mentén halad
A mostani országos toborzás nem egy teljesen új kezdeményezés. Az alapítvány évek óta működik hasonló programokkal főleg a gyermekklinikákon. Korábban is beszámoltunk a pécsi önkénteseikről akik évek óta rendszeresen járnak a Pécsi Gyermekklinikára. Ott nem csak babákkal hanem idősebb kórházban kezelt gyermekekkel is foglalkoznak: játszanak velük mesefalat festenek a falakra és kézzel készített játékokat hoznak nekik enyhítve az intézményi környezet ridegségét és a betegség okozta stresszt.
Ez a tapasztalat és infrastruktúra teszi lehetővé hogy az alapítvány most az újszülött osztályokra is kiterjessze a segítségnyújtást egy régi és súlyos hiányt pótolva. A babasimogató program tehát nem egy izolált akció hanem egy meglévő bizonyítottan működő segítőhálózat természetes bővülése.
A probléma gyökere: egy rendszerszintű válság
Bár az önkéntesek munkája dicséretes és létfontosságú fontos a nagyobb képet is látni. A babasimogatók léte nem oldja meg az alapvető problémát. Ők humanitárius segítségnyújtók egy olyan rendszerszintű válságban amit az államnak kellene megoldania.
Az hogy egészséges csecsemőket hónapokra kórházba kell „elhelyezni” mert nincs más lehetőség több szempontból is elkeserítő. Egyrészt súlyos emberi dráma számtalan család és gyermek számára. Másrészt rendkívül költséges az egészségügyi rendszer számára hiszen egy kórházi ágy napja sokszorosa egy nevelőszülői díjazásnak vagy egy gyermekvédelmi intézményi hely költségének. Harmadrészt a gyermekvédelmi törvény értelmében a kórház nem ideális hely a gyermek hosszú tartózkodására mert nem biztosítja a fejlődéshez szükséges ingereket és biztonságos kötődési lehetőséget.
A megoldás nem lehet más mint a gyermekvédelmi rendszer kapacitásának és hatékonyságának gyökeres bővítése: több nevelőszülő gyorsabb és emberközpontú eljárások valamint olyan speciális ideiglenes befogadó családok vagy kis intézmények kialakítása amelyek kifejezetten az újszülöttek rövidtávú gondozására specializálódtak. Amíg ez nem valósul meg addig azonban a Nevetnikék Alapítvány és az általa toborzott önkéntesek munkája az egyetlen konkrét érintés és szeretet ami ezeknek a magányos babáknak jut.
Az önkéntes jelentkezés tehát nem csupán egy jótékony akció részvételét jelenti. Az együttérző társadalmi felelősségvállalás egyik legtisztább formája. Azt üzeni hogy egy gyermek akár anya és apa nélkül született a világra mégsem maradhat teljesen egyedül. Hogy a közösség akkor is ha nem vér szerinti vállalja a gondoskodás egy részét. És hogy az élet kezdetén kapott gyengéd érintés talán a legértékesebb ajándék amit egy ember egy másiknak adhat.
