A 2026-os választás és a kétharmad
A 2026-os választás után a politikai elemzők lapjain egy szám dominál: a kétharmad. A Tisza Párt a tervek szerint megszerzi azt a parlamenti többséget, amely lehetővé teszi számára, hogy alapvető törvényeket módosítson. De hogyan jött össze ez a szám? Mennyit számított a híres-neves „győzteskompenzáció”, a választási rendszer azon trükkje, amely extra mandátumot oszt a győztesnek? A Political Capital elemzőintézet friss számításai meglepő választ adnak: a Tisza a kompenzáció nélkül is simán elérte volna a kétharmadot.
Értsük meg, mi történt a számok mögött.
A 2026-os számok bontásban
A mostani választáson a történelem legnagyobb győzteskompenzációs töredékszavazat-gyűjteménye született: a Tisza 1 129 365 ilyen szavazatot gyűjtött össze. Ennek több oka is van. Egyrészt, a részvétel nagyon magas volt. Másrészt, a Tisza korábbinál nagyobb arányban és fölényben nyerte meg az egyéni választókerületeket. Minden ilyen fölényes győzelem több „elveszett” töredékszavazatot generál a számításba. Ennek eredményeként a győzteskompenzáció 6 extra mandátumot hozott a Tiszának.
Pontosan ugyanennyit hozott a Fidesznek is 2014-ben, amikor az ő győzelmüket erősítette meg ez a rendszer. A mechanizmus tehát nem változott, csak a haszonélvezője.
Ezzel szemben a külhoni levélszavazatok szerepe csökkent. Korábban a Fidesz az érvényes levélszavazatok 95%-át szerezte meg. 2022-ben ez még 2 extra mandátumot ért a számukra. Most ez az arány 84%-ra zuhant, ami a számítás szerint már csak 1 extra mandátumot jelent a Tisza számára.
A kérdés a lényeg: kellett-e a kétharmadhoz?
Itt jön a Political Capital legfontosabb megállapítása. A számítás szerint a Tisza még a győzteskompenzációs 6 mandátum nélkül is meglett volna a parlamenti kétharmad. A párt olyan erős eredményt ért el az egyéni körzetekben és a listán, hogy a bónusz mandátumok nélkül is kényelmesen kétharmados többséget alakíthat.
Ez egy jelentős különbség a korábbi ciklusokhoz képest. A Political Capital hangsúlyozza: 2022-ben a Fidesz egyáltalán nem lett volna a kétharmad közelében, ha nem létezett a győzteskompenzáció. Akkor a mechanizmus volt az, ami döntően a kétharmad felé billentette a mérleg nyelvét. Most viszont a Tisza eredménye annyira domináns, hogy a rendszer ezen eleme – bár óriási számban, történelmi rekordot hozva – már nem volt eldöntő jelentőségű a kétharmad eléréséhez.
Mit is látunk tehát a számokban?
A történet itt nem csupán a mandátumok számlálásáról szól. Két párhuzamos folyamatot mutat.
-
A tényleges választói támogatottság és a mandátumok aránya most sokkal jobban összhangban van, mint 2022-ben. A Tisza méltán és fölényesen szerzi meg a kétharmadot a leadott szavazatok alapján, anélkül, hogy a választási rendszer trükkjeire lett volna szüksége a döntéshez. Ez a választási eredmény stabilabb, szilárdabb legitimációt ad.
-
Ugyanakkor a számítás kiemeli a választási rendszer hatását. Megmutatja, hogyan dolgozik a győzteskompenzáció: a győztes pártnak mindig extra tömeget ad a kezébe. Ha a verseny szoros, ez a tömeg lehet a mérleg nyelve. Ha a győzelem fölényes, akkor „csak” megerősíti a fölényt. 2022-ben ez a rendszerműködés volt a kulcs. 2026-ban már nem az.
Összefoglalva: a 2026-os választás eredménye első sorban a szavazópolgárok döntésén, a Tisza Párt országszerte elért fölényes győzelmén alapul. A választási rendszer hozzáadott bónusza – bár jelentős – már nem volt meghatározó a történeti kétharmad eléréséhez. Ezzel szemben a korábbi, 2022-es ciklusban a győzteskompenzáció volt az a rejtett kar, amely a mérleg nyelveként működött és döntött a kétharmad sorsáról. A számok ezt a drámai eltérést tárják fel előttünk.