Ügyészség aktivizálódik a Tisza győzelme után: politikai indokok?

Napok alatt megváltozott a magyar ügyészség hozzáállása több magasan politizált gazdasági ügyhöz, miután a Fidesz április 12-én soha nem látott vereséget szenvedett, és a Tisza Párt megszerezte a parlamenti kétharmadot. Az eddig lassan, vagy semennyire nem haladó nyomozásokban hirtelen előrelépések történtek. Az események arra engednek következtetni, hogy a korábbi kormányzat alatt politikai okokból fékezték a hatóságokat, most pedig az új politikai realitások hatására hirtelen kitáraztak.

A választási csata pora leülepedte után a magyar igazságszolgáltató gépezet működésében látványos változások figyelhetők meg. A Központi Nyomozó Főügyészség magához vonta a Magyar Nemzeti Bank alapítványait érintő, eddig a Nemzeti Nyomozó Irodánál csigalassúsággal haladó nyomozást. Szerdán pedig őrizetbe vettek két személyt egy olyan ügyben, amely Orbán Viktor miniszterelnök testvérét, Orbán Áront is érinti. A Halásztelek polgármesterének őrizetbe vétele, a csádi misszió ügyének vizsgálatba vétele, vagy az egykori rendőr, Szabó Bence állításainak felderítése szintén ebbe a folyamatba illeszkedik.

Szakértők és ügyvédi körök szerint a jelenség nem véletlen. A Tisza Párt kétharmados győzelme után, de még az új kormány felállása előtt várták sokan, hogy az eddig visszafogottan működő ügyészség megtáltosodik, és hirtelen aktivitást mutat olyan ügyekben, amelyek politikai érzékenységük miatt korábban el voltak ásva. A két leglátványosabb ügy – az MNB-alapítványok és az Orbán Áront érintő korrupciógyanú – elemzése rávilágít arra, hogy mi is hiányzott eddig a teljes képből: nem a szakmai képesség, hanem a politikai akarat.

Az MNB-alapítványok ügye: nyomozás évek után vált aktívvá

A Magyar Nemzeti Bank alapítványait érintő pénzügyi rendellenességek évek óta nyilvánosak. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentései és számos független sajtótermék részletesen feldolgozta, hogy az alapítványok közpénzekből működtek, átláthatatlan módon osztották szét a pénzeket, és számos kérdés körülveheti működésüket. Ennek ellenére az ügyben eddig egyetlen személyt sem gyanúsítottak meg hivatalosan.

A Nemzeti Nyomozó Iroda a múlt februárban kezdeményezte a nyomozást az ÁSZ feljelentése alapján. Az elmúlt több mint egy évben azonban szinte semmi előrelépés nem történt. A kecskeméti szálban, ahol magas összegű, részben nyilvános adatokból követhető pénzmozgásokról van szó, a nyomozók még egyetlen személyt sem hallgattak ki. A csigalassúság olyan szintű volt, hogy szakértők is megkérdőjelezték a hatóság igazságkereső szándékát.

Az április 12-ei választások után mindez drámaikusan megváltozott. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) – a legmagasabb szintű nyomozóügyészi szerv – magához vonta az ügyet, amely egyértelműen felgyorsulásra utal. Ennek politikai háttere feltűnő: március 2-án Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke találkozott Nagy Gábor Bálint legfőbb üggyésszel, és megbeszélése során szóba került az MNB-ügy is. A találkozó akkor csupa puszta kérdésekkel, válasz nélkül zárult. A legfőbb ügyész nem találta indokoltnak, hogy a KNYF vegye át a nyomozást. Alig egy hónap telt el, és az álláspontja 180 fokos fordulatot vett.

Az Orbán Áront érintő ügy: a bizonyítékok már megvoltak, de csak most jött az intézkedés

Még árulkodóbb a másik ügy története. Az Orbán Viktor testvérét érintő korrupciógyanú esetében a nyomozók már hosszú ideje ismerték az elkövetői kört, és rendelkeztek a meggyanúsításhoz szükséges bizonyítékokkal, köztük tanúvallomásokkal is. Ennek ellenére csak április közepén, a Fidesz soha nem látott vereségét követő napokban hajtottak végre olyan érdemi nyomozati lépéseket, mint a házkutatások és az őrizetbevételek.

Ez arra enged következtetni, hogy az ügyészség már régebben tudomással bírt a történtekről, mégsem végzett intézkedéseket. Az időzítés szinte lehetetlenné teszi, hogy ez csupán véletlen egybeesés lenne. Sokkal inkább annak a nyomára vezet, hogy a hatóságok elegendő bizonyítékok birtokában sem végeztek eljárást, amíg politikai okok ezt lehetővé, vagy éppen meg nem tiltották.

Nem mellékes, hogy a választások előtt két héttel a KNYF megszüntette a Magyar Péter ellen bennfentes kereskedés gyanújával indított nyomozást. A kampányidőszakban a propagandasajtó ezzel a gyanúval gyakran támadta a Tisza Párt elnökét. Akkor azonban – számos egyéb esethez hasonlóan – “elfelejtették” nyilvánosságra hozni, hogy az ügyben nem állapítható meg bűncselekmény, és a nyomozást lezárták. Az információ csak most került napvilágra.

A magyarázat: kármentés vagy a rossz optika félelme?

Az ügyészség hirtelen aktivizálódására két, egymást erősítő magyarázat lehetséges. Az első szerint Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész a Tisza fölényes győzelme után kármentésbe kezdett. Megpróbálja menteni a menthetőt azzal, hogy olyan lépéseket tesz, amiket korábban nem állt szándékában megtenni, és igyekszik demonstrálni az ügyészség “függetlenségét” és “cselekvőkészségét”. Ez a magyarázat azonnali politikai nyomásra utal.

A másik magyarázat az, hogy az ügyészség vezetése már a választások előtt aggódott a rossz optika miatt. Nem akarták, hogy a kormányváltás után derüljön ki: a hatóságok elegendő bizonyítékok birtokában sem mozdultak meg néhány magasan politizált ügyben. Ez különösen az Orbán Áront érintő ügy esetében volna katasztrofális a szerv hitelére nézve. Mindkét magyarázat egyetlen következtetésre vezet: a nyomozások lefolyását eddig erősen befolyásolták politikai megfontolások.

Pánik a NER holdudvarában: “semmi nem lesz elfelejtve”

Az ügyészség aktivizálódása csak a jéghegy csúcsa. A Tisza Párt beígért elszámoltatása elsősorban a Fidesz-hez köthető politikusokat és a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) gazdasági holdudvarát célozza. A Telex információi szerint a választás utáni napokban pánik tört ki ezekben a körökben. Az oligarchák és a hozzájuk kapcsolódó üzletemberek sorra jelentkeztek ügyvédeiknél, félelmüket kifejezve és tanácsot kérve.

Sokan abban reménykednek, hogy ügyvédeik útján alkudozni tudnak majd az új politikai elittel. Magyar Péter azonban egyértelmű üzenetet küldött csütörtöki nyilatkozatában, melyben Orbán Viktor egykori mondatát idézte: “semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lett jegyezve, minden el lesz rendezve.” A nyilatkozat célzottan a múlt elszámoltatására utalt.

Azért van jelentősége a Tisza kétharmados győzelmének, mert az lehetővé teszi a jogi és intézményi keretek átalakítását egy erősebb elszámoltatás érdekében. A beígért nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal valószínűleg széles jogkörökkel fog rendelkezni. A korábbi kormányváltásokkal – 1998, 2002, 2010 – szemben a mostani helyzet alapvetően más. A NER rendszere az elmúlt 14 évben olyan mértékben összefonódott a politikai hatalommal, és olyan mély gazdasági gyökérzetet vert, hogy a “háttéralkuk”, amiket korábban gyakoroltak, most már nem működhetnek. Magyar Péter nem volt része ennek a klasszikus gazdasági holdudvarnak, így nincsenek kötelezettségei feléjük, miközben politikai jövője erősen függ attól, hogy az elszámoltatást mennyire veszi komolyan a társadalom.

Vádalkuk, strómanok és kijáróemberek: az elszámoltatás bonyolult terepe

A nyomozások felgyorsulásával egy új taktikai elem is előtérbe kerülhet: a vádalku, vagy pontosabban a magyar jog szerinti “büntetőjogi egyezség”. Ennek során a gyanúsított beismeri bűnösségét és részletes, feltáró jellegű vallomást tesz – gyakran bűntársai ellen is –, cserébe pedig az ügyészséggel előre rögzítik a büntetés mértékét, amely általában kedvezőbb, mint egy hosszú per után kiszabható ítlet.

A NER gazdasági rendszerében számos “stróman”, vagyis látszattulajdonos és alacsonyabb szintű végrehajtó működik. A nyomozások során várható, hogy ezek az alacsonyabb szintű szereplők az elsőként fognak egyezséget kötni, és információkat szolgáltatnak felfelé, a hálózat magasabb szintjei ellen. A BBC már arról számolt be, hogy pendrive-ra másolt belső dokumentumokkal próbálnak egyes feltételezett NER-közeli dolgozók “kuncsorogni” a Tiszánál büntetlenségért.

Az egyezségkötés azonban kockázatokkal is jár. Egyrészt a vádalku hamis vallomásra csábíthatja a vádlottat, aki saját bűntársait felfújva igyekszik menteni a bőréért. Másrészt a hatóság zsarolásra is használhatja, ígéretekkel vagy fenyegetésekkel kiváltva a kívánt vallomást. Harmadrészt, ha az egyezség végül nem jön létre, a beismerő vallomás nem használható fel közvetlen bizonyítékként, de az abból nyert információkon alapuló nyomozás folytatódhat.

Az elszámoltatási hullám új bűncselekményeket is szülhet. A gazdasági élet szürke zónájában mindig is működtek “kijáróemberek” és ügyvédek, akik nagy összegek fejében ígérték, hogy kapcsolataikon keresztül elintéznek bizonyos ügyeket a hatóságoknál. A pánikba esett NER-es körökben könnyű prédát jelenthetnek ezeknek a csalóknak, akik ígéreteikkel kihasználják a félelmüket, és pénzt csalnak ki tőlük üres ígéretekért cserébe.

Következtetés: A politikai akarat kulcsszerepe

A napok eseményei egyértelműen demonstrálják, hogy a magyar ügyészség és egyéb nyomozó szervek szakmai képességei nem voltak a korlátozó tényező az elmúlt években. A Központi Nyomozó Főügyészség a múltban is bizonyította, hogy képes összetett gazdasági bűnözői hálózatokat felderíteni, ahogy azt a “bundabotrány” vagy a Vizoviczki László-ügy is mutatta.

A kulcs teljesen más volt: a politikai akarat. A mostani hirtelen aktivizálódás idejének és módjának elemzése elkerülhetetlenül arra a következtetésre vezet, hogy az eddigi passzivitás mögött szándékos politikai fékezés állt. Az ügyészség most – a hatalom váltásának köszönhetően – felszabadította a féket. Az a kérdés, hogy ez a változás tartós lesz-e, és az ügyészség valóban független, törvénytisztelő szervként fog-e működni, vagy csak az új politikai realitásokhoz alkalmazkodik. A választ a következő hónapok és évek nyomozásainak tisztasága, következetessége és pártatlansága adja majd meg. A magyar társadalom joggal várja, hogy végre elkezdődjön az elmúlt évtizedek sérelmeinek valódi, szakmai és politikatól független feltárása.