A MÁV igazgatóság ülése: „Áttolni” akarták a szerződéseket
A forrás, Wáberer György szerint a választás óta, már az új kormány hivatalba lépése után is ülésezett a Magyar Államvasutak (MÁV) igazgatósága. Az ülésen az volt a cél, hogy „hosszútávú, több százmilliárd forint értékű szerződéseket” érvényesítsenek és kössenek meg.
Ez a gyakorlat azért jelentős, mert egy kormányváltás után általában leállnak vagy újragondolják a nagymértékű, hosszú távú kötelezettségvállalásokat, hogy az új kormányzat politikai irányvonalát lehetővé tegyék. A szerződések „áttolásának” kísérlete arra utal, hogy a régi rendszerben kialakult érdekek és üzletek megpróbálnak túlélni a politikai változást, mielőtt az új kontrollmechanizmusok teljesen életbe lépnének.
Wáberer nem részletezte pontosan, hogy milyen szerződésekről van szó, de a „több százmilliárd forint” értékjelző azt mutatja, hogy középtávú vasúti beruházásokról, járműbeszerzésekről vagy infrastruktúra-fejlesztésekről lehet szó. Ilyen volumenű szerződések érvényesítése jelentősen meghatározhatná a jövő évek közlekedéspolitikáját és költségvetését.
A Tisza és a minisztériumok: „Aki el akarja takarni a nyomait”
Wáberer György egy másik, súlyos vádnak adott hangot. Azt állítja, hogy a mai minisztériumokban – feltehetően azokban, amelyeket a Tisza-Párt kapott meg a koalíciós megállapodásban – vannak olyan emberek, akik most a „dokumentumok megsemmisítését” kaphatják feladatnak.
„Azok akadályoznak most, akiknek el kellene takarniuk a nyomaikat” – fogalmazott. Ez a közvetlen utalás arra, hogy a régi, Orbán-korszakbeli adminisztrációban fontos szerepet játszó hivatalnokok vagy politikai kinevezettek még mindig pozícióban vannak, és elsődleges céljuk saját múltbeli tevékenységük nyomainak, esetleg jogellenességeinek vagy erkölcstelen cselekedeteinek eltüntetése lett volna a kormányváltás utáni átmeneti időszakban.
A dokumentumok megsemmisítése nem csupán adminisztratív bűncselekmény lehet, hanem – ha közpénzekkel kapcsolatos, ügyészségi vagy vizsgálati anyagot érint – akár az igazságszolgáltatás akadályozása is. Wáberer állítása szerint ezek az erőfeszítések akadályozzák az új kormány tisztességes és átlátható munkavégzését.
Wáberer György kapcsolata a Tiszával és az Orbán-rendszerrel
A forrás hitelességének megértéséhez fontos a háttere. Wáberer György a Tisza-Párt egyik alapítója és korábbi alelnöke volt. Később azonban nyilvánosan bírálta a párt irányvonalát és működését, kilépett, és azóta szemben áll azzal. Ennek ellenére belső információkkal rendelkezik a párt korábbi időszakáról.
Interjújában kifejtette, hogy Orbán Viktor rendszerében a korrupció egy kontrollált mechanizmus: „Orbán azt a korrupciót nem tűri, amiben nincs benne”. Ez egy olyan megállapítás, amely arra utal, hogy a korábbi évek közbeszerzései, támogatások és gazdasági döntései nem szétszórtan, hanem egy központi hatalom által felügyelt és engedélyezett keretek között zajlottak. A „nem tűri” itt nem erkölcsi elutasítást, hanem monopólium igényt jelent: minden jelentősebb gazdasági áramlást a hatalom központjának kell ellenőriznie.
Wáberer állítása szerint ennek a mechanizmusnak a maradványai próbálnak tovább működni, és ezekbe az új kormány egyes tagjai – vagy legalábbis a minisztériumokban maradt régi struktúrák – bele is lehetnek bonyolódva, akár aktívan, akár a múlt nyomainak eltakarásával.
A vádak súlya és a nyilvánosság kötelessége
Wáberer György állításai több súlyos vádpontot tartalmaznak:
- Aktív korrupciós kísérlet egy állami vállalatnál a kormányváltás után (MÁV).
- Rendszerszintű dokumentumhamisítás vagy -megsemmisítés előkészületei az államigazgatás magas szintjein.
- A régi hatalmi struktúrák túlélése és szabotázsa az új demokratikus kormányzás ellen.
Ezek a vádak, ha igazak, nem csupán egy-egy szervezet problémáit mutatják meg, hanem a demokratikus átmenet magának az alapvető akadályairól és kockázatairól beszélnének. A közpénzek továbbáramlása régi csatornákon, a bizonyítékok megsemmisítése és a felelősségre vonás lehetetlenné tétele közvetlen fenyegetést jelentene az új kormány hitelességére és a polgárok jogaira.
A Liberalizmus Media következő lépései
- Független ellenőrzés: A MÁV legutóbbi igazgatósági üléseiről és döntéseiről közérdekű adatigénylést indítunk, hogy nyilvános dokumentumokkal ellenőrizzük az „áttolási” kísérlet tényét.
- Dokumentum-nyomozás: Megvizsgáljuk, hogy a közbeszerzési adatbázisokban vannak-e 2026 április-májusában kötött, rendkívül értékes, hosszútávú MÁV-szerződések.
- Válasz lehetőség: A cikkben említett szereplőket – ideértve a MÁV vezetését és a vonatkozó minisztériumok hivatalos szóvivőit – lehetőséget adunk a vádakra való reagálásra és saját álláspontjuk kifejtésére. Minden választ vagy a válaszadás elutasítását tükrözzük a jövőbeni cikkekben.
- Forrásvédelem: Wáberer György, mint forrásunk, azonban továbbra is teljes védelmet élvez. Az ő személyes biztonsága és anonimitása elsődleges szempont marad.
Következtetés: Az átláthatóság próbája
Wáberer György interjúja egy árnyékot vet az új politikai korszak kezdetére. Azt sugallja, hogy a hatalom átadása nem csupán miniszterek cseréjét jelenti, hanem egy egész, mélyen gyökerező gazdasági-politikai mechanizmus felszámolásának hatalmas kihívását.
A vádak lényege nem az, hogy az új kormány tagjai korruptak lennének, hanem hogy a régi rendszer apparátusa próbálja megőrizni befolyását és eltakarítani a múlt bűneit, akár az új struktúrák háta mögött is.
A Tisza-Párt és a koalíciós kormány legfőbb próbája most az lesz, hogy képes-e ezeket a struktúrákat áttörni, az átláthatóságot és a felelősségre vonást előtérbe helyezni, és megakadályozni, hogy a régi, kontrollált „nem tűrt” korrupció helyett egy új, de ugyanolyan átláthatatlan rendszer születhessen. Az első jel erre a MÁV-nál és a minisztériumokban folyó folyamatok transzparenciája lesz.
A nyilvánosság és a független sajtó, köztük mi is, figyelemmel kíséri majd, hogy a „dokumentumok megsemmisítésének” vádja csak félelemkeltés, vagy valós kockázat, amelyre a hatóságoknak is reagálniauk kell. A közpénzek sorsa és a múlt elszámoltatása mindenki ügye.
