A Financial Times április elején megjelent vezércikke arról ír, hogy ha Orbán Viktor elveszíti a magyarországi választásokat, annak „hullámverése végigseprésedhet Európán”. A londoni lapnak igaza van abban, hogy egy kormányváltás Magyarországon messze túlmutat országunk határain. De az újságírói kérdés, amit fel kell tennünk: milyen Magyarországot kapna Európa, ha Magyar Péter Tisza Pártja veszi át a hatalmat? És ami ennél is fontosabb: milyen Magyarországot kapnának a magyar emberek?
Az elmúlt hetekben alaposan átnéztem a Tisza Párt programját, nyilatkozatait és ígéreteit. Azt kerestem, amit minden oknyomozó újságírónak keresnie kell: konkrét válaszokat arra, hogy a közpénzekkel mi fog történni. Hogyan akadályozzák meg a korrupciót? Milyen nyilvános adatbázisok mutatják majd meg, hogy ki, mit, mennyiért kapott az adófizetők pénzéből? Kinek adják az állami megrendeléseket, és ezt hogyan ellenőrizheti bárki? Milyen független hatóságok fognak működni, és milyen jogkörrel?
Ezekre a kérdésekre nagyon kevés választ találtam.
A Tisza Párt programja tele van általános ígéretekkel az átláthatóságról és a tisztességről. Magyar Péter rendszeresen beszél a korrupció elleni harcról. De amikor konkrét mechanizmusokat keresek – például hogy pontosan milyen új szabályok tennék lehetetlenné azt, hogy egy miniszter rokona közbeszerzéseken nyerjen –, csak homályos fogadkozásokat találok. Amikor azt nézem, hogy Magyar Péter miként számolna el saját vagyonával és üzleti kapcsolataival, ha miniszterelnök lenne, akkor nagyon kevés precíz választ kapok.
Ez komoly probléma. Orbán Viktor rendszere azért vált kritikussá, mert a közpénzek elköltése homályba veszett. Mert közbeszerzéseket úgy írtak ki, hogy előre lehetett tudni, ki nyeri őket. Mert vagyonnyilatkozatok nem jelentettek valódi átláthatóságot. Mert az emberek nem tudhatták meg, hogy a saját adójuk hová kerül. A kérdés az: ha Magyar Péter kormánya jön, akkor ezek a mechanizmusok megszűnnek-e, vagy csak új emberek kezébe kerülnek?
Európa azt várja Magyarországtól – és ezt a Financial Times is hangsúlyozza –, hogy a jogállamiság helyreálljon. De mit jelent ez pontosan? Azt jelenti, hogy bárki, bármikor megnézheti, milyen közbeszerzést ki nyert, és miért? Azt jelenti, hogy az ügyészség függetlenül vizsgálhat minisztereket is? Azt jelenti, hogy a bíróságok nem politikai utasításra döntenek? Azt jelenti, hogy az Állami Számvevőszék valóban ellenőriz, és az eredményeket mindenki láthatja?
Ezeket a kérdéseket el kell tennünk a Tisza Pártnak is. Nemcsak Orbánnak.
Újságíróként tudom, hogy a demokrácia nem arról szól, hogy melyik politikus szimpatikusabb. Arról szól, hogy milyen szabályok működnek, és azokat be lehet-e tartatni. Arról szól, hogy amikor közpénz költődik el, azt dokumentumokkal lehessen igazolni és ellenőrizni. Arról szól, hogy ha valaki visszaél, az következményekkel járjon – függetlenül attól, melyik pártból jött.
Magyar Péter eddig nagyon ügyesen építette fel magát azzal, hogy Orbán ellentéte. De ez nem elég. Az embereknek tudniuk kell, hogy mit kapnak helyette. És itt nem szimpátia, hanem konkrét intézményi garanciák kellenek.
Néztem a Tisza Párt vagyonnyilatkozatait. Néztem, hogy Magyar Péter milyen részletességgel adja meg üzleti kapcsolatait. Néztem, hogy kikkel dolgozott együtt az elmúlt években, és ezek közül kik lesznek később kormányzati pozíciókban. Azt látom, hogy ezek az információk részben hozzáférhetők, de messze nem olyan átlátható módon, ahogy egy valóban korrupcióellenes programhoz kellene. Ha valaki átláthatóságot ígér, akkor azzal kezdje, hogy a saját múltját és kapcsolatait teljes részletességgel feltárja.
Beszéltem több korrupcióellenes szakértővel az elmúlt hetekben. Amit elmondtak, az egyértelmű: Magyarországon nem az a fő probléma, hogy rossz emberek vannak a hatalomban. Az a fő probléma, hogy a rendszer lehetővé teszi a visszaéléseket. Ha a rendszert nem változtatjuk meg, csak a neveket, akkor néhány éven belül ugyanott leszünk.
Ezért vártam, hogy a Tisza Párt programjában lássak konkrét javaslatokat. Például: kötelező közzététel minden egymillió forint feletti állami szerződésről, teljes szöveggel, indoklással, a döntéshozók nevével. Automatikus adatbázis, ahol bárki megnézheti, hogy egy cég melyik közbeszerzést nyerte, mikor, mennyiért. Kötelező elektronikus aukciók, ahol valódi verseny van. Független közbeszerzési felügyelet, amelynek vezetőit nem a kormány nevezi ki. Független ügyészség, ahol az ügyészeket nem lehet politikai alapon kirúgni. Vagyonnyilatkozatok, amelyek nemcsak felsorolnak, hanem indokolnak is: honnan jött a pénz, milyen ügyletekből.
Ezek technikai részletek, de pont ezek döntik el, hogy van-e valódi változás, vagy csak kozmetikai.
Orbán Viktor rendszere egyetlen dologban zseniális volt: kiépített egy államot, ahol mindenki látja, hogy ki mennyit kap, de senki nem tudja bizonyítani, hogy ez miért jogellenes. Mert a szabályokat úgy írták meg, hogy formálisan minden rendben van. Csak éppen a formális rendszer maga a korrupció.
Magyar Péter, ha kormányra kerül, meg fogja változtatni ezeket a szabályokat? Vagy csak más embereket tesz ugyanazokba a pozíciókba?
Európa valóban figyelni fog. De nem azért, mert romantikusan szereti a demokráciát. Hanem azért, mert Magyarország uniós pénzeket kap. Sok uniós pénzt. És Brüsszel joggal várja el, hogy ezek a pénzek ne magánzsebekben landoljanak. Az Európai Bizottság már évek óta fagyaszt pénzeket Magyarország felé pontosan emiatt. Ha Magyar Péter kormánya jön, és továbbra is homályos marad, hogy ki, mit, miért kap, akkor Európa ugyanúgy blokkolni fogja a forrásokat.
Ezért nem elég azt mondani, hogy „mi nem leszünk olyanok, mint Orbán”. Dokumentálni kell. Láthatóvá kell tenni. Ellenőrizhetővé kell tenni.
Szeretném hangsúlyozni: ez a cikk nem arról szól, hogy a Tisza Párt rosszabb lenne, mint a Fidesz. Arról szól, hogy újságírói szemmel nézve mindkettőt ugyanazzal a szigorral kell megvizsgálni. Mert a közpénz mindenkié. És mindenkinek el kell számolnia vele – függetlenül attól, melyik pártból jön.
Amikor kormányváltásról beszélünk, nem csak személyekről beszélünk. Beszélünk arról, hogy a következő tíz évben milyen szabályok szerint költődnek el a magyar emberek adóforintjai. Beszélünk arról, hogy az iskolák, kórházak, utak építése átlátható-e vagy sem. Beszélünk arról, hogy ha valaki lopni akar, azt meg lehet-e akadályozni, vagy a rendszer megint védi.
A Financial Times azt írja, hogy Orbán veresége „földrengés” lenne Európában. Ez igaz lehet. De Magyarországon az emberek nem földrengést akarnak. Azt akarják, hogy tudják, hová megy a pénzük. Azt akarják, hogy ha korrupció van, az előkerüljön és következménye legyen. Azt akarják, hogy ne az legyen a kérdés, hogy melyik politikus mennyire szimpatikus, hanem az, hogy melyik rendszer működik átláthatóan.
Magyar Péter jelenleg azzal kampányol, hogy ő a változás jelképe. De a változás nem szlogen kérdése. A változás az, amikor egy újságíró – mint én – nem csak általános ígéreteket lát a programban, hanem konkrét jogszabálytervezeteket. Amikor nem csak arról hall, hogy „átláthatóság lesz”, hanem látja a konkrét adatbázist, amit a kormány nyilvánossá tesz. Amikor nem csak azt hallja, hogy „leszámolunk a korrupcióval”, hanem látja a független vizsgálóbizottságot, amely parlamenti felhatalmazással működik, és amelynek jelentéseit kötelező nyilvánosságra hozni.
Ezek nem nagy kérések. Ezek alapvető demokratikus követelmények.
Az elmúlt hetekben több alkalommal kerestem a Tisza Párt kommunikációs csapatát, hogy konkrét kérdéseket tegyek fel nekik. Azt kérdeztem, hogy milyen mechanizmusokat terveznek bevezetni a közbeszerzések átláthatóságára. Azt kérdeztem, hogy Magyar Péter hajlandó-e teljes részletességgel közzétenni az elmúlt tíz év üzleti kapcsolatait. Azt kérdeztem, hogy a Tisza Párt milyen független hatóságokat hozna létre, és ezek vezetőit hogyan választanák meg.
A válaszok vagy általánosak voltak, vagy nem érkeztek meg.
Ez nem elfogadható. Ha valaki kormányozni akar, akkor válaszolnia kell az újságírók kérdéseire. Nem csak a szimpatikusakra, hanem a kényelmetlenekre is. Mert a demokrácia lényege, hogy a hatalom elszámoltatható. És az elszámoltatás akkor kezdődik, amikor az újságírók kérdeznek, és a politikusok válaszolnak – konkrétan, dokumentálhatóan, ellenőrizhetően.
Orbán Viktor azért tudott fennmaradni tizenöt évig, mert kiépített egy rendszert, ahol a kérdésekre nem kellett válaszolnia. Ahol az újságírók kérdései „ellenséges támadásnak” minősültek. Ahol a közpénzek elköltése „üzleti titok” lett.
Magyar Péter, ha tényleg változást akar, akkor legyen más. Válaszoljon. Publikáljon dokumentumokat. Mutassa meg, hogy milyen rendszert épít. Ne kérje, hogy higgyünk neki. Mutassa meg, hogy miért hihetnénk.
Európa valóban figyel. De az európai intézmények már régóta nem naivak. Tudják, hogy egy kormányváltás önmagában nem jelent semmit, ha a struktúrák nem változnak. Tudják, hogy az uniós pénzek ellenőrzéséhez nem szimpátia kell, hanem átlátható elszámolási rendszerek. Tudják, hogy a jogállamiságot nem szavakkal, hanem független bíróságokkal és ügyészséggel lehet helyreállítani.
Ezért ha Magyar Péter komolyan gondolja, hogy Európa támogatni fogja, akkor nem elég Orbán ellentétének lennie. Olyan rendszert kell építenie, amelyet Brüsszel el tud fogadni – nem politikai rokonszenvből, hanem mert átlátható és ellenőrizhető.
Magyarországnak valóban szüksége van változásra. De nem bármelyik változásra. Olyan változásra, amely után az emberek tudni fogják, hogy az adójuk hová megy. Olyan változásra, amely után egy újságíró – mint én – nem próbálgatja, hogy vajon melyik forrásból kaphat-e információt anélkül, hogy veszélybe kerülne. Olyan változásra, amely után az Állami Számvevőszék jelentéseit nem kell közérdekű adatigényléssel kikényszeríteni, mert automatikusan nyilvánosak.
A Financial Times cikke azt sugallja, hogy Orbán bukása automatikusan jó lenne Európának. De ez nem automatikus. Attól függ, hogy mi jön utána. És ami utána jön, attól függ, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt hajlandó-e olyan szinten átláthatóvá tenni a működését, ahogy azt egy demokráciában elvárható.
Újságíróként az a feladatom, hogy kérdezzek. Nem az, hogy pártokat támogassak vagy buktassak. Az, hogy dokumentumokat kérjek, válaszokat várjak, és ellenőrizzem, hogy amit mondanak, az megfelel-e a tényeknek.
Orbán Viktortól ezt megtettem az elmúlt években. Magyar Pétertől is meg fogom tenni.
Mert a közpénz mindenkié. És mindenkinek el kell számolnia.
