A rendszerváltás utáni pártpolitikai alakulás
Az erők kezdeti megoszlása
Egy, csak egy párt maradt talpon a főszereplők közül a rendszerváltás óta: a Fidesz. És most éppen neki kell szembenéznie azzal a Tisza Párt, amely alig két év alatt bukkan fel a semmiből, és bár magát a jobboldalra definiálja, szélesebb, korábban nem látott választói réteget mozgat meg. Persze, említhetnénk a KDNP-t is, mint egy 1990 óta folyamatosan jelen lévő pártot, azonban az önállóan – választási listák, politikai erő nélkül – már több mint két évtizede nem létezik. Lényegében a Fidesz használja a nevét annak hangsúlyozására, hogy a kormányzó többség nem csak konzervatív, hanem kereszténydemokrata is.
A pártállam lebontásának két zászlóshajója, a MDF és a SZDSZ azonban rég a történelem közelmúltjának része. Pedig 1990-ben, az első szabad választásokon ők voltak a mezőny legnagyobb erői. A kisgazdákat és a kereszténydemokratákat leszámítva nem sok maradandó siker ért azokat a politikai szerveződéseket sem, amelyek megpróbálták feléleszteni a kommunista hatalom által 1945 után betiltott történelmi pártokat.
Az MDF és az SZDSZ valójában alapjaiban új formációk voltak. Sikerüket annak köszönhették, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedének belső ellenzékéből nőttek ki, és megszólították az átalakulás vágyát érző társadalom nagy részét.
Az SZDSZ más utat járt. A nyolcvanas évek másik ellenzéki áramlata, a liberálisok köréből szerveződött, akik nyíltabban kritizálták a rendszert, és gyorsabb, radikálisabb demokratikus átalakulás mellett kötöttek ki. Ők a polgári személyiségjogok, a piacgazdaság mellett kiálló, nyugatias modernizáció képviselőivé váltak.
Az 1990-es évek fordulóján tehát ez a két pólus, a nemzeti-konzervatív MDF és a liberális SZDSZ dominálta a politikai palettát. A Fidesz ekkor még fiatal, radikális liberális szervezetként, szinte ifjúsági mozgalomként kezdte. A pártok sorsa azonban drámai átalakuláson ment keresztül az elmúlt harminc évben.
A MDF és SZDSZ sorsa a kilencvenes években és a rendszerváltás után
Az MDF, miután 1998-ig kormányzott, belviszályok és belső széthúzás következtében gyorsan elveszítette támogatottságát. Párton belüli konfliktusok, majd később a gazdasági válság közepette hozott, népszerűtlen intézkedések végzetesek voltak számára. A párt apró csoportokra szakadt, majd teljesen eltűnt a nemzeti politikából. Jelentős része a Fideszbe olvadt be.
Az SZDSZ hasonló utat járt, bár más okokból. A párt vezető része bekapcsolódott a rendszerváltás utáni kormányzásba, és számos liberális reformot megvalósított. Azonban idővel elveszítette eredeti, friss lendületét. A kilencvenes évek végén bekövetkezett belső válságok, a választói bázis öregedése, és az, hogy nem tudott új, fiatal rétegeket megmozgatni, lassú hanyatlásba vitték. Utolsó jelentős szerepe a 2002-2010 közötti szocialista-liberális kormányok részeként volt, majd a 2010-es vereség után feloszlott. Számos tagja és szimpatizánsa ma a Demokratikus Koalíció (DK) vagy a Momentum mozgalmában találja a liberális eszmék otthonát.
Ez a folyamat, amikor a rendszerváltás alapító pártjai sorra eltűnnek, egyedülálló a régióban. Közép-Európa más országaiban a fő politikai erők – bár átalakulva, új nevekkel – sokszor fennmaradtak. Magyarországon viszont a Fidesz kivételével minden egykor uralkodó párt politikai síkra szállt. A Fidesz maga is radikális átalakuláson ment keresztül: a kilencvenes évek liberális, urbánus jellegétől a 2000-es évek elején a népi-nemzeti, konzervatív irány felé fordult, ezzel megszerezve és megtartva a politikai középpontot.
Ez az átalakulás magyarázza azt is, hogy miért jelenthet akkora kihívást egy új, a jobboldali térre lépő párt, mint a Tisza Párt. A Fidesz harminc év alatt tökéletesre csiszolta azt a politikai modellt, amelyben a konzervatív, keresztény értékek, a nemzeti érdek hangsúlyozása és az erős kormányzás keveréke a stabil választói többség alapja. A Tisza Párt most ebbe a meghatározott térbe lép be, igyeksve még szélesebb társadalmi rétegeket megmozgatni, nem csak a hagyományos jobboldalt.
A történelem tehát tanulságos: a politikai siker nem csupán a jó kezdeten múlik. Az MDF és az SZDSZ is hatalmas támogatottsággal indult, de képtelenek voltak alkalmazkodni a változó társadalmi igényekhez, és túlélni a mély belső válságokat. A Fidesz viszont – sok bírálata ellenére – eddig minden egyes választási ciklusban megmutatta, hogy képes újradefiniálni magát és megtartani a középpontot.
A pártpolitikai paletta folyamatos mozgásban van. A rendszerváltás alapítóinak eltűnése után most új generációk és új mozgalmak próbálnak helyet találni, legyen szó a Tisza Párt dinamikájáról, a baloldali összefogás próbálkozásairól vagy a liberális értékek új képviselőiről. Egyetlen dolog biztos: a változás, akárcsak az elmúlt harminc évben, a magyar politikában is az egyetlen állandó.
A jelen és a jövő: új mozgalmak a magyar politikában
A pártpolitikai paletta folyamatos mozgásban van. A rendszerváltás alapítóinak eltűnése után most új generációk és új mozgalmak próbálnak helyet találni, legyen szó a Tisza Párt dinamikájáról, a baloldali összefogás próbálkozásairól vagy a liberális értékek új képviselőiről. Egyetlen dolog biztos: a változás, akárcsak az elmúlt harminc évben, a magyar politikában is az egyetlen állandó.