A közlemény és a lépés értelmezése
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA VEZETŐSÉGE KÖZZÉTETT EGY KÜLÖNLEGES POLITIKAI NYILATKOZATOT. A TUDOMÁNYOS TESTÜLET FELSŐ VEZETŐI, FREUND TAMÁS ELNÖK, KOLLÁR LÁSZLÓ PÉTER FŐTITKÁR ÉS ERDEI ANNA FŐTITKÁRHELYETTES ÉLŐJEGYZÉKEL TÁMOGATJÁK EGY KONKRÉT POLITIKAI PÁRT, A TISZA PÁRT PROGRAMJÁNAK FŐ CÉLJAIT. AZ MTA KIJELENTETTE, HOGY MEGBESZÉLÉSEKET KEZDEMÉNYEZ A PÁRT VEZETŐIVEL ÉS SZAKÉRTŐIVEL, ÉS TELJES TUDÁSBÁZISÁVAL A MEGALAKULÓ ÚJ KORMÁNY RENDELKEZÉSÉRE ÁLL. EZ A LÉPÉS RENDKÍVÜLI, MERT SZAKMAI INTÉZMÉNYT, AMELYNEK MŰKÖDÉSÉT TÖRVÉNY SZABÁLYOZZA, KÖZVETLENÜL ÉS NYILVÁNOSSÁG ELŐTT EGY SAJTOS POLITIKAI ERŐHOZ KÖT. A VILÁGOS ÜZENET: A TUDOMÁNYOS AKADÉMIA VEZETŐSÉGE POLITIKAI OLDALRA ÁLLT. EZ KIKÉRDEZETLENÜL HAGYJA, HOGY AZ AKADÉMIA TÖBB EZER TUDÓSA EGYETÉRT-E EZZEL A LÉPÉSSEL, VAGY A TESTÜLET FŐTISZTVISELŐI SAJÁT SZEMÉLYES POLITIKAI HITÜKRŐL TETTEK NYILATKOZATOT. A HELYZET MÉLY VIZSGÁLATOT IGYENYEL.
A közlemény, amelyet az MTA honlapján tettek közzé április 23-án, rövid, de tartalmilag súlyos. A Magyar Tudományos Akadémia vezetése kijelenti, hogy „egyetért a Tisza Párt programjában megfogalmazott fő célokkal”. Kiemelik, hogy fontosnak tartják a magyar kutatók európai uniós forrásokhoz való hozzáférését és a hazai tudományos intézmények autonómiáját. Ezek olyan értékek, amelyekre bármely demokratikus pártnak alapoznia kellene. A probléma a politikai párt kiválasztásában és a nyilvános, előzetes együttműködési nyilatkozatban rejlik.
A szöveg tovább haladva azonban egyre egyértelműbb, hogy ez nem egy általános tudománypolitikai üzenet. A vezetőség bejelenti: „Hogy ezeket a célok minél hatékonyabban tudják megvalósítani, az MTA vezetése megbeszéléseket kezdeményez a Tisza Párt vezetőivel, szakértőivel.” Ezután hozzáteszi: „a nemzet tanácsadójaként teljes tudásbázisával a megalakuló új kormány rendelkezésére áll.” Ez utóbbi kitétel hangsúlyozza, hogy az Akadémia vezetése nem csupán egy pártot támogat, hanem annak kormányalakítási törekvéseit is aktívan segíti elő tudásával. A közleményt a testület három legfőbb vezetője írta alá: Freund Tamás elnök, Kollár László Péter főtitkár és Erdei Anna főtitkárhelyettes. Ez nem egy szakmai osztály véleménye; ez a teljes működési vezetés közös, előre megfontolt politikai nyilatkozata.
Az intézményi pártatlanság kérdése
A Magyar Tudományos Akadémia nem politikai párt, nem politikai mozgalom, hanem a magyar tudomány legfelsőbb testülete, amelyet törvény alapított és szabályoz. Feladata a tudomány támogatása, előmozdítása, nem pedig konkrét politikai erők nyílt támogatása. A közlemény szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a Tisza Párt számára tudományos legitimitást és szakmai hátteret adjon a választások előtti hetekben. Ez azonban komoly etikai és intézményi problémákat vet fel. Az MTA hivatalosan képviseli a magyar tudományos közösséget. Az a kérdés, hogy ezt a lépést az Akadémia közgyűlése, vagy bármely belső testülete előzetesen egyeztette-e vagy hagyta jóvá, nyitva marad. A nyilatkozat úgy tűnik, mintha az Akadémia felső vezetése saját hatáskörben, a teljes testület nevében döntött volna egy olyan politikai pozicionálásról, amely nem feltétlenül tükrözi a több ezer akadémiai tudós véleményét.
A helyzet különösen érzékeny, mert az Akadémia működése jelentős állami, azaz adófizetői forrásokból történik. Egy ilyen intézmény semlegesnek kellene maradnia a pártpolitikai harcokban, hogy tudományos tekintélye ne váljon politikai eszközzé. A nyilatkozat alapján az MTA vezetése azonban kiválasztotta az egyik pártot, és azt üzente: mi veled vagyunk, sőt, segítünk neked kormányt alakítani. Ez minden olyan párt és politikus számára tisztességtelen versenyhelyzet, amely nem kapta meg ezt a nyilvános támogatást.
A Tisza Párt válasza és a kontextus
A nyilatkozat nem maradt válasz nélkül. A Tisza Párt egyértelműen örömöt és támogatást fogadott az MTA lépésében. A helyzet azt mutatja, hogy az Akadémia vezetése és a párt között már korábban is lehetséges, hogy voltak kapcsolatok, és ez a nyilatkozat egy előre megbeszélt, koordinált lépés volt. Ez utóbbi azonban tovább mélyíti az aggályokat. Ha egy tudományos testület felső vezetői már választások előtt titkos megbeszéléseket folytatnak egy adott párttal, az hol hagyja a többi párt szakmai tájékoztatásának jogát és az intézmény pártatlanságát?
A nyilatkozat szövege maga is kétértelmű lehet. Amikor az „új kormány” megalakulásáról beszél, az egyértelmű utalás a 2026-os országgyűlési választásokra és egy lehetséges kormányzat…
Az MTA vezetése tehát nem csak a jelenlegi kormányzat munkáját kívánja segíteni – ami a feladata lenne –, hanem előre készül egy konkrét politikai alternatíva győzelmére. Ez az intézmény szerepének politikai instrumentalizálása.
Lehetséges következmények
Az esetnek számos lehetséges következménye lehet. Egyrészt az MTA hitelét és semlegességét súlyosan károsíthatja ez a lépés egy olyan társadalmi csoport, a tudósok szemében, amelyik nem ért egyet a vezetés politikai döntésével. Másrészt precedenst teremt: egy állami fenntartású tudományos intézmény felső vezetői kijelenthetik, hogy melyik politikust támogatják. Hol húzódik a határ? A jövőben más intézmények – egyetemek, kórházak, kulturális intézmények – vezetői is közzétehetnek-e hasonló pártpolitikai nyilatkozatokat? Ha igen, akkor a köztársasági elnök, aki az MTA elnökét is kinevezi, vajon egy olyan személynek adja-e át az elnöki széket, aki nyíltan a kormánypártokat vagy az ellenzéket támogatja? A helyzet veszélyes spirálba viheti az intézményes pártatlanság felbomlását.
A közlemény egy másik gondot is felvet: az átláthatóság hiányát. Milyen megbeszélések zajlottak a Tisza Párt és az MTA vezetése között a közlemény közzététele előtt? Kik vettek részt rajtuk? Milyen témákról tárgyaltak? Az Akadémia vezetői a testület belső szabályzata szerint kötelesek-e jelentést tenni az ilyen, intézményt érintő politikai tárgyalásokról a közgyűlésnek vagy a tagságnak? Ezekre a kérdésekre azonnal választ kell adni.
Az MTA vezetőinek felelőssége
Freund Tamás elnök, Kollár László Péter főtitkár és Erdei Anna főtitkárhelyettes egyértelmű politikai döntést hoztak. Elkötelezték a Magyar Tudományos Akadémiát – vagy legalább annak vezetésének hangját – egy konkrét politikai párt mellett. Ez a döntés messze túlmutat azon a szakmai tanácsadáson, amely egy tudományos testülettől elvárható. A választások előtti időszakban ilyen lépés egyértelmű politikai beállítódást jelent. Az a tisztelet, amellyel az MTA a társadalomban rendelkezik, nem szabad, hogy egyetlen párt politikai vagy választási céljainak szolgáljon ki. Egy demokratikus társadalomban a tudománynak függetlennek kell maradnia a napi politikától ahhoz, hogy társadalmi igazságot szolgáljon. Az Akadémia vezetőinek felelőssége az lett volna, hogy megvédjék ezt a függetlenséget, és nem teszik az intézményt egy választási kampány részévé.
A helyzet tisztázásához az MTA teljes tagságának és a nyilvánosságnak világos és őszinte magyarázatra van szüksége. Vajon hány tudós tudott előre erről a lépésről? Egyáltalán kérdezték meg őket? Ha a válasz nemleges, akkor a vezetők tulajdonképpen kikényszerítették a teljes tudományos testületet egy olyan politikai nyilatkozat aláírására, amelyről sokan talán nem is tudtak. Ez az intézményi demokrácia súlyos hiányosságára utalna.
Az MTA vezetőinek vagy vissza kell vonniuk a pártosító nyilatkozatot, és bocsánatot kell kérniük a testület tagjaitól és a társadalomtól az intézményi pártatlanság megsértéséért, vagy nyilvánosan és átláthatóan el kell magyarázniuk, hogy ez a lépés milyen demokratikus procedúra, milyen belső szavazás vagy egyetértés eredménye. A csend és a további homály azonban csak azt erősítené, hogy az egyik legfontosabb magyar tudományos intézményt politikai játszótérré alakították át – és ez minden magyar adófizető és a tudomány jövője számára elfogadhatatlan lenne.
